Dankó Pista 120 éve halt meg

Kilencévesen elvesztette édesapját, akitől csak egy hegedűt örökölt. Első zenekarát 15 évesen alapította, a tanyavilágban muzsikáltak némi pénzért, ételért, borért. 1883-ban megismerkedett Pósa Lajos íróval, akinek révén elszerződött a szegedi színházba, ahol együtt írtak zenét és szöveget a darabokhoz. Az áttörést Lukácsy Sándor Rebeka című népszínműve hozta meg a számára, Blaha Lujzával a főszerepben.

Később többször körbeutazta az országot zenekarával, sőt Oroszországban is hatalmas sikert aratott. A legenda szerint a cári udvarban adott koncert után a cár elismerése gyanánt a prímás ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A példát a többi vendég is követte, s amikor Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű, ő felsóhajtott: "Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat?!"

 A halál 1903. március 29-én, alig 45 évesen érte. Herczeg Ferenc író búcsúztatta, a gyászszertartás alatt a Népszínház kórusa énekelt, a végeláthatatlan gyászmenet élén ötszáz cigányzenész haladt, akik Dankó Eltörött a hegedűm..., Most van a nap lemenőben és Volt nékem egy szép szeretőm című nótáit játszották. A koporsót a Nyugati pályaudvarra, majd onnan vonaton Szegedre vitték, ahol a múzeum előtt ravatalozták fel. Itt Pósa Lajos és Tömörkény István író mondott búcsúbeszédet, majd a belvárosi temetőben, a város által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

Dankó Pista összesen több mint 400 dalt komponált, és színműírással is próbálkozott, 1893 végén jelent meg A Pataki leányok című darabja, 1899-ben a Cigányszerelem, majd A halász szeretője című népszínműve. 1940-ben mozifilm készült róla, amelyben a kor legünnepeltebb színésze, Jávor Pál személyesítette meg.