„Be akartam rúgni az ajtót”

A filmet magyar és szlovák feliratokkal is elláttátok, a szereplői a legnagyobb természetességgel váltanak át magyarról szlovákra. A feliratokat olvasó szlovák néző rádöbbenhet, hogy ezek a magyarok ugyanolyan emberek, mint ők. Ugyanolyan szánalmasak, kiszolgáltatottak, sebezhetőek. Miért volt fontos számodra a kétnyelvűség?

Érdekes, hogy ezt a kérdést csak a magyar sajtóorgánumok feszegetik, a szlovákok ritkán kérdeztek rá erre. A film szerintem akkor is működne, ha nem lenne kétnyelvű, azaz csak szlovák, vagy csak magyar színészek játszanának benne. Nem állítom, hogy ez a kérdés nem fontos számomra, hiszen akkor egynyelvű filmet csináltam volna. Rögtön az elején tudtam, hogy ez egy kétnyelvű film lesz, egyrészt azért, mert pozsonyi magyarként számomra a kétnyelvűség normális, az egynyelvűség „nem normális”, másrészt azért, mert a szerepeket konkrét színészekre írtuk Marek Leščák barátommal, azaz tudtuk, hogy magyarok is lesznek köztük. És nem tartottuk szerencsésnek, hogy egy magyar színész eljátssza, hogy ő szlovák. Úgy a természetes, hogy mindenki az anyanyelvén szólaljon meg.

A teljes interjút a szombati Új Szóban olvashatják!

JUHÁSZ KATALIN