Bálint András holnap Rimaszombatba viszi legendás Arany-estjét

Naplókból, levelezésekből, személyes érdekű apróságokból és töredékekből válogatott és állított össze anyagokat. Kosztolányit, Babitsot, Szép Ernőt, Radnótit, Márait mondta, de úgy, hogy közben önmagát mondta. Legkedvesebb 20. századi költői, köztük Vass István és Illyés Gyula egyszer csak elvezették Arany Jánoshoz. Így született meg 2004-ben a Radnóti Színházban legendás Arany-estje, amelyet most, a költő születésének 200. évfordulója alkalmából felújít, a költészet napján, április 11-én újra bemutat, de még azelőtt – holnap – elviszi Rimaszombatba. Az előadás este lesz a művelődési házban, délelőtt, a gimnáziumban rendhagyó irodalomórát tart Bálint András.

„Az est egész anyagát természetesen nem fogom elmondani, de beszélek majd arról is, mi közöm van ehhez a csodálatos emberhez – avat be elképzelésébe a Kossuth-díjas művész. – A meghívást Hizsnyan Géza barátomnak köszönhetem, és nagy örömmel teszek neki eleget. Az est során a versek mellett levelek, naplórészletek és más írások is elhangzanak. Például Petőfi Sándor levelei, egy legendás barátság emlékei, amelyekben mintha két siheder, két kamasz ugratná egymást bájosan, szellemesen, gimnazista módon. Már az is megejtő, ahogy szólongatják egymást. Isteni Sandrim, Aranyos szájú Szent János barátom, Kedves makrancos öcsém, My dear Dzsenkó! Abból az időszakból például, amikor Arany a Koszorú című lap szerkesztője volt, megtaláltam egy csomó mulatságos üzenetet, amelyben a dilettánsokat cikizi rettentő szellemesen. Volt, akinek azt tanácsolja, hogy tanuljon nyelvtant előbb, aztán verstant, azután még valamit, ami már nem tan. Másvalakinek azt üzente: Ön sok verset írt. Majd ha kevesebbet ír, azokból küldjön! Miután Madách Imre megírta Az ember tragédiáját, ő is elküldte Aranynak; aki nagyon udvariasan és gyönyörűen azt válaszolta neki: Ha nem bánja, kedves hazafi – így szólította őt –, akkor pár dolgot javítok rajta. Lenyűgöző az az udvariasság és elegancia, ahogy ők ketten leveleztek. Arany nyelvileg és dramaturgiailag javított Madách szövegén, sok empátiával, odafigyeléssel, szeretettel szólt hozzá. Madách akkoriban még egy ismeretlen vidéki nemes volt, aki írással próbálkozott, és elküldte művét a kor legnagyobb tekintélyének.”

Arany János életének különböző szakaszai elevenednek meg Bálint András műsorában. Például a lánya, Juliska halála, ami nagyon fájdalmas volt számára, és 1867, a kiegyezés éve, amikor I. Ferenc Józseftől megkapta a Szent István-rendet, amelyet nem akart elfogadni. Jönnek hozzám méltóságok, / Kötik rám a méltóságot / Megbocsásson Méltóságtok, / Nem érzek rá méltóságot. – írta. „Megtaláltam azokat a leveleket, amelyeket Eötvös József kultuszminiszternek írt, elmondom négy balladáját, ami a színésznek a tömör párbeszédek, a stílus, a drámai szerkesztés miatt talán a legnagyobb kihívás. Amellett, hogy pontosan kell elmesélni a történetet, nagyon kevés eszközzel és mégis karakteresen kell ábrázolni a ballada szereplőit, és a versformát is érzékeltetni kell. Óriási feladat egy sorral ábrázolni egy szereplőt. A Tetemrehívást és a Tengeri-hántást különösen szeretem” – mesélte Bálint András.

Az est vége felé az öregedő, testi nyavalyákkal küszködő Arany szól a közönséghez. Amikor nem kis iróniával azt kell ecsetelnie, mennyi baja van. „Érdekel persze a piedesztálon, a mennyekben élő költőóriás is, elsősorban azonban a személyiség. Mint Radnóti, Kosztolányi vagy Márai esetében. Arany nagy tudású, visszahúzódó, falura vágyó ember volt. Nagyon fiatalon házasodott, de nincs nyoma annak, hogy a feleségén kívül bárkivel viszonyt folytatott volna. Nem volt nőfaló. Több nyáron Karlsbadba, a mai Karlovy Varyba járt gyógyfürdőkbe. Aranyt igazából idősebb korában érzi magához közel az ember. Én tizenhárom évvel ezelőtt szerettem meg végérvényesen, ezek szerint már akkor idősebb voltam. Balladái mellett a Toldit is tanítottam a színművészeti egyetemen. Kitűnő tananyag az is. Azt szoktam mondani: a Toldit úgy kell elmesélni, mint egy amerikai filmet, mert annyira izgalmas.”

Hogy milyen mélyre kellett ásnia az emlékezetében Bálint Andrásnak ahhoz, hogy ismét színpadra vihesse hetvenperces estjét? „Elővettem a dossziét, újraolvastam ezt az értékes anyagot, amelyet én állítottam össze Réz Pál irodalmi tanácsai alapján, és másfél hónap alatt újratanultam mindent. Tízéves szünet után ez most nekem is egy tetemrehívás, de nagyon élvezem.”