Jóízűen, nagy harapásokkal falja az ember Bóta Gábor újabb könyvét Gálvölgyi Jánosról. Írt ugyanis már egy könyvet róla, de abban ő mesél, a színész. A Gálvölgyi 70-ben családtagjai, partnerei, rendezői, igazgatói, régi televíziós munkatársai nyilatkoznak róla.
Az átalakulások nagy mestere
Egytől egyig barátok, akik valóban közel állnak hozzá, szeretik és boldogan dolgoznak vele. Van egyáltalán valaki, aki őt nem szereti? Biztosan. Száz emberből egy nyugodtan mondhatja, hogy nem kéri. Ízlések és pofonok. Tudjuk. De azt is: az ő baja! Gálvölgyi János ugyanis a legsokoldalúbb, a legizgalmasabb, a legprecízebb, a legfelkészültebb, a legbravúrosabb színészek egyike. Magánemberként van csak párja, a színpadon: páratlan. Ha teret kap rá, poént poénra halmoz, jobbnál jobb paródiák tucatjait adja évtizedek óta. Bámulatosan improvizál, szellemesen kommentál, véleményét nyíltan vállalja, és nem utolsósorban nagy tehetségű színész. És nemcsak vígjátékokban, Broadway-sikerekben. Kell megrázóbb tragikus történet, mint A hullaégető, Ladislav Fuks világhírű regényének színpadi változata? Karel Kopfrkingl, a prágai krematórium dolgozója szerepében hátborzongatóan hitelesen hozza az álszent szörnyeteget, a náci Németországnak behízelgő hóhért, aki „a világrend érdekében” könnyű szívvel áldozza fel családtagjait. Másodszori találkozása ez e rendhagyó szereppel. Először Rudolf Hrušínský révén ölthette magára a figurát, amikor Juraj Herz filmjében szinkronizálta kedvenc színészét. Most pedig Pelsőczy Réka rendezésében játssza minden alkalommal megrázó alakítást nyújtva.
„Nagyon másmilyen, mint amilyennek a legtöbben hiszik – írja róla Bóta Gábor. – Civilben nem szórja a vicceket, nem hangos, nem harsány, nem a társaság középpontja, sőt premierbulin is alig tűnik fel, és ha netán igen, hamarosan angolosan, úgy, hogy észre se vegyék, távozik onnan. Színpadi jelenlétével ellentétben kimondottan visszahúzódó. Fölöttébb zavarba jön, ha leszólítják az utcán, pláne, ha még ölelgetik is, már az idegenek kézfogását sem kedveli. Felfegyverkezik fertőtlenítőgéllel, és a kezére dörzsöli utána, hogy jaj, csak beteg ne legyen. Szépen fejlett hipochondriája némileg csökkent azóta, hogy adódott a családban súlyos betegség, és bizony őt is vitték már el a színházból. Már nem gondolja, hogy jobb neki a színpad szélén lenni, mint középen, mert baj esetén akkor könnyebben ki tud sasszézni a deszkákról.” Fő jellemvonásai közt Bóta azt is megemlíti, hogy: „Nála megbízhatóbb embert keveset hordott a hátán a föld. Ha valakivel valamiben megállapodik, az a részéről garantáltan úgy lesz. A pontosságot aggályosan túlaggódja.” Vagy hogy: „Ő precíz polgár, olykor netán kispolgár, és ezzel együtt úriember. Nagyon ad az öltözködésre… Eleganciája kívülbelül kifogástalan, még abban is biztosak lehetünk, hogy ha öltönyt visel, soha, de soha nem villan ki a bokája, mert amint az egy jól szituált angol gentlemanhez illik, térdzoknit hord, azt is lehetőleg selyemből.” A könyv szerzője azt is elárulja róla: „A kollégákra való tekintettel szertartásosan fogat mos, beillatosítja a száját, és persze a kézmosás sem maradhat el, ami némiképp jelképes. Azt jelzi, hogy külső gondoktól időlegesen megtisztultan, csak a szerepére koncentrálva lép színre.”
Családtagjai közül a felesége (Gálvölgyi Judit műfordító) és két lánya (Eszter egy nyomda kereskedelmi képviselője, Dorka a Hatszín Teátrum igazgatója), barátai közül Benedek Miklós, Gyémánt László, Hernádi Judit és Ungvári Tamás, televíziós munkatársai táborából Farkasházy Tivadar, Ónodi György, Rózsa György és Szegvári Katalin, színészpartnerei népes csapatából Alföldi Róbert, Bodrogi Gyula, Kovács Patrícia, Nagy Sándor, Pásztor Erzsi és Szervét Tibor mesélnek róla. De nem fukarkodnak az elismeréssel a rendezői és a színházigazgatói sem.
Gálvölgyit szeretni kell, mert szeretetreméltó ember. Alföldi szerint nagyon jó kolléga, mindig figyel a másikra, vele, mellette sosem válik gépiessé az előadás, még a századik estén sem. Bodrogi azt hangsúlyozza: Gálvölgyi paródiája maga a színház. Ő sosem a saját egyéniségét hozza, hanem azét, akit ott és akkor megformál, megszólaltat. Hernádi Judittal legendás párost alkotnak. Sok mindenről egyformán gondolkodnak, vevők egymás humorára. „Higiéniamániás. Nem eszi meg csak úgy, ha valaki valamit főz. De azért nem annyira beteges. Kellemesen beteges” – vélekedik a színésznő. Amit nehezen tudunk elképzelni róla: gyakran depressziós, sőt gátlásos. Ezt is a könyv szerzője állapítja meg róla. De furcsa módon ez sem zavarja a játékát. „Amikor éppen cefetül van, akkor is megbízhatóan működik.”
Ez ő. A nagy komédiás. A nagy varázsló. A nagy clown. S mindennek tetejében még emberként is nagy. Így: EMBER. Csupa nagybetűvel.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.