Angol eper, fabulázó kiskatonával

Az Angol eperben az orosz csapatok csak archív felvételeken nyomulnak, a politikum csak fekete-fehér korabeli dokumentumok révén olvad be a történetbe. Amikor ugyanis a valós (fiktív) emberi sztori kezd kibontakozni a tankok hadoszlopának hátterében, színesre vált a kép, és színészek helyettesítik augusztus „hőseit“ - legyenek azok az orosz kiskatonák vagy a cseh kisemberek, akik úgy állnak egymással szemben, hogy egyik se tudja, ki mit engedhet meg magának, kié a cseh föld, amelyen éppen állnak. Erről a bizonytalanságról, erről az egymásnak szegülésről szól a film. A szembeszegülés látványos, harci megnyilvánulásaiból sokat nem mutat a mozgóképes opus, mindössze az út túloldalán álldogáló orosz kiskatonák ellen manifesztáló sörivást, egy tiltakozó vizelést, egy elutasító (le)köpést, vagy maximum ellenröpiratok megfogalmazását és kinyomtatását a kézi nyomdagépen. Mivel nem a politikum kerül az elbeszélés előterébe, hanem hogy a kisember családja (a filmben a Sinek család) arra riad augusztus forró éjszakájának hajnalán, hogy - miként a családfő kijelenti - háború van. S úgy is viselkednek, mint háború idején: az asszonyok beállnak az élelmiszerbolt bejáratához kanyargó hosszú sorba, egy órával nyitás előtt, hogy jusson tartalékba száraz borsó és szappan. A kommunizmus ilyen-olyan áldozataiként tengődő férfiak a történelem csavarjait vitatják, hogy merre fordul majd ez a mostani beavatkozás.
Pedig előző este még nem ez volt a mindenek fölé növő téma. Hanem hogy a nagyfiúnak, Tomášnak (Ivan Lupták) sikerült útlevelet intézni, és reggel vonatra száll, s Angliába megy epret, almát vagy bármit szedni, ami éppen beérik. Azzal az anyai jó tanáccsal csomagol, hogy rendszeresen foglalkozzon majd a lábujjköröm-ápolással, hiszen Angliában nem lesz, aki stoppolja a zoknijait. Az angliai út előtt legitim összehívott családi kupaktanácskozás próbál verdiktet megfogalmazni zokni és lábköröm-vágás ügyben, ám e problémát másnapra, amikor a vonatok helyett tankok közlekednek, megoldják az oroszok. Köztük Lebegyev, a költő, aki versidézetekkel harcol a szabadságért azon a számára idegen földön és helyszínen, ahol két nappal korábban amerikai stáb forgatott háborús filmet. A film elhagyott kulisszái között kamaszok játszanak katonásdit, s fegyverrel mennek az általuk amerikai színészeknek hitt orosz katonák ellen - ez a groteszkség egy nagyonnagyon erős és értékes vonal. Ez ad egyfajta választ arra is, miként élte meg a kisember az oroszok jelenlétét.
Az oroszokkal részint Tomášnak is megoldódik a gondja, hogy a barátnője, Táňa nem akar ágyba bújni vele. Mivel nem mehet Angliába, nem az eperföldek, hanem Táňa bevételére készül. A gond csak az - ami az angliai távolléttel megoldódhatott volna -, hogy a lány terhes, s természetesen nem Tomáštól. S bár bejöttek az oroszok, s Tomášék barátai a Václav tér felé veszik az irányt, ő Táňával az oroszok védelmi vonalán áttörve, kivonul az erdőbe, hogy a 68-as inváziónál életbevágóbb problémát oldjanak meg: a terhesség megszakításának lehetőségét.
Ám erdei magányukba sem szabadulnak meg az oroszoktól. A kicsi erdei lakba ugyanis beveszi magát Lebegyev, aki leszakadt az egységétől. Németországba készül, és francia autóműhelyekről álmodozik. Lebegyev érző lélek, költőnek mondja magát, pedig csak Jeszenyint idézget. A szerelmespár (akik talán nem is olyan szerelmesek, sőt!) próbál tőle megszabadulni azzal, hogy támogatja őt a szökésben. De Lebegyev madárlelkű fiú, dupla érző szív dobog benne; túlcsordul a széptől és jótól, ezért Táňával titkos szerződést kötnek. Ez a jelenet, ahogy az orosz fiú és Táňa „elvannak“ egymással, minden bizonnyal legendás filmes epizódként vonul majd be a cseh mozgóképes történelembe. Úgy ragaszt át egy szép érzést, hogy az ember szíve belesajog - ez az a pillanat, amikor a vászon átsüt a valóságba. Bár nemcsak az erdei lakban zajlanak 68 emberpróbáló eseményei, hanem a Simek család házában is apa-anya-nagyanya felállásban, a film súlypontja a Táňa-Lebegyev-Tomáš „tengelyre“ helyeződik. S ebben is elsősorban a Lebegyevet alakító Alekszej Bardukovra. Az „orosz Brad Pittre“, akivel kapcsolatban felemelő jó érzéssel beszéltek a film alkotói a pozsonyi sajtóvetítés utáni tájékoztatón. Ahogy elhangzott, „Aljoska, ez a se gyerek, se férfi“ olyan sztár orosz nyelvterületen, akihez a prágai ukrán szállodáslányok emlékkönyvvel futnak autogrammért. Amit az Angol eperben eljátszik, az emlékezetes. Szeretni való málcsikként éli át a szökési kísérletet -ahogy a film slágergyanús betétdala megénekli őt. Ebből az élménnyel nézhető cseh filmből a legmélyebb nyomot a fabulázó Lebegyev, alias Aljoska hagyja maga mögött.