Ami Jane Austenból kimaradt

A műfaj megfejtéséhez nincs szükség bonyolult struktúrakezelő algoritmusokra: adva van a szerelmi történet, háttérben az elnagyolt historizáló kulisszákkal. A környezet, az időszak igazából mellékes – a szerzők a történelmi ismereteiket nyilvánvalóan más, hasonló kaliberű szerzők hasonló munkáiból vagy legfeljebb a Wikipedia szócikkeiből veszik. Persze nem is ezért népszerűek töretlenül ezek a regények. Egyszerűen csak a romantika iránti igényünket elégítik ki: minden megpróbáltatás dacára hőseink végül révbe érnek az oltár előtt. Az idáig vezető cselekmény alapmintája nem túl változatos. Főhősünk általában egy élvhajhász, megrögzött agglegény (herceg, gróf, vikomt, báró…), akit végül megszelídít hősnőnk kitartó, gyengéd szerelme. Esetleg van még az a sztori, amikor szereplőinket kényszer vagy szükség tereli egymás mellé (pl. a véletlenül kerekedett kompromittáló helyzetet csak házassággal lehet megoldani), és hosszú, rögös úton jutnak el a boldogságig.

Történelmi romantikus regények játszódnak a viking korban, a középkorban, az Erzsébet-korban, de valami miatt manapság a régenskori Anglia a legnépszerűbb helyszín (ezek az ún. regency regények). Belterjes (szöveg)világ ez: ha elolvastunk néhány könyvet, gyorsan az az érzésünk támad, hogy a szereplők, a történetek könnyen felcserélhetők, függetlenül attól, ki is a szerző és éppen melyik nagy családi sagába nyúltunk bele. Mert hogy ezen a műfaji változaton belül is igen népszerűek azok a sorozatok, amelyek egy család vagy egy baráti társaság tagjainak történetét mesélik el. A megfertőzötteknek nem kell magyarázni, mi is az a Malory család (Johanna Lindsey), Bridgerton család (Julia Quinn), Mackenzie család (Jennifer Ashley) vagy kik a Bukott angyalok (Mary Jo Putney). Akik egyelőre érintetlennek tudják magukat, döntsenek belátásuk szerint: olvasni, nem olvasni…

Anyáink, nagyanyáink, dédanyáink és ükanyáink nemzedékének is megvoltak a kedvenc történelmi romantikus szerzői – ezek közül néhánnyal ma is találkozhatunk a könyvesboltokban, „örökbecsű alkotásaikat” időről időre újra felfedezik a kiadók. E sorok írója teljesen esetlegesen tallózva a 20. század első felében, ill. derekán alkotó Georgette Heyer Régi szép színek (Gabo Kiadó, 2012) című regényére bukkant rá, és igen hálás ezért, mert segítette megérteni a műfaj egyik alapvető jellegzetességét. Arra már utaltunk, hogy történelemről ezekben a könyvekben aligha van szó, az viszont csak itt vált világossá, hogy a társadalmi-társasági viszonyok, a korabeli erkölcsök s normák ábrázolását is alapvetően a szerző saját kora határozza meg. Heyernél a romantikus beteljesedés így néz ki: a mindenki által ördögien gonosznak tartott Avon herceg bevonul az étkezőbe; egyik kezében csirkebőr legyezője, a másikban újdonsült arája finom kacsója (folytatásként ott a lány is). Ő már nem az apródom, hanem a hitvesem – közli a főrend a megdöbbent társasággal, mire az érintett szerelmes rajongással pillant urára, és édesdeden elpirul. A mai szerzők könyveiben az a bizonyos csúcspont jóval korábban eljön: bizony, bizony, hősnőinkről már a meggyűrűzés előtt lekerül a fűző, és közelebbi ismeretséget kötnek a herceggel, a vikomttal vagy a báróval a kanapén, esetleg az előtte kiterített Aubusson szőnyegen. A paradigmaváltás a női főszereplők karakterében is megmutatkozik: az édes naivák helyét egyre inkább a határozott, emancipált vagy éppen a furcsaságaikkal tüntető leányzók veszik át. A szerzők (jellemzően írónők) pedig érezhető élvezettel hoznak össze bizarr párokat, egyre extrémebb helyzeteket.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"158031","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"300"}}]]

A Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg tavaly Sarah MacLean A csábítás kilenc szabálya című regénye, ami arra utal, hogy az elsősorban tizenéves, illetve „fiatal felnőtt” olvasók igényeire szakosodott, nagyobbrészt fantasyt termelő kiadó piacilag izgalmas területnek találta a történelmi romantikus műfajt. A csábítás kilenc szabálya természetesen a régenskori Angliában indul. Csúnyácska hősnője, Lady Calpurnia bőven benne van a korban, amikor úgy dönt, elege van abból, hogy mindig tökéletesen viselkedett. Listát készít hát azokról a vágyott dolgokról, amelyeket férfiként megtehetne, nőként viszont tilosak a számára. Társasági szabályokat áthágó viselkedéséhez ifjúkori plátói szerelme, az élvhajhász Ralston márki szegődik társul, és a boldog befejezést is borítékolhatjuk.

Kissé szarkasztikusan úgy is fogalmazhatnánk: társadalmi tabukat döngetve indult útjára Lisa Kleypas Hathaway család című sorozata. Első és második részében – Éjfélig vagy az enyém (Ulpius-ház, 2010), Csábíts el pirkadatkor (Ulpius-ház 2012) – a két idősebb Hathaway kisasszony választ párt magának a 19. századi Angliában, egy-egy szenvedélyes roma fiatalember személyében. Dicséretükre legyen mondva: már az előtt megadják magukat a vágyaiknak és felülemelkednek a társadalmi előítéleteken, hogy kiderülne, választottjaik apai ágon egy ír arisztokrata család leszármazottai és örökösei.

A műfaj mai királynőjeként számon tartott Julia Quinn-nek több sorozata is elérhető magyarul, közülük a legnagyobb terjedelmű a nyolc testvér párválasztását elmesélő, 8+1 részes Bridgerton család széria. (Az utolsó kötet, azaz a nyolc mese epilógusait tartalmazó plusz könyv És boldogan éltek címmel idén jelent meg a Gabo Kiadónál.) Quinn alapvetően az olvasható szerzők közé tartozik: meglehetősen ügyesen számítja ki az érzelmi hatásokat, hol humoros, hol mélabús, hol tragikus, de alapvetően derűs világot teremt. Ráadásul – nagy szó – van érzéke a részletekhez: a Bridgertonok történeteinek java részét keretbe ölelő história, a titokzatos Lady Whistledown pletykalapja által közölt hírek, illetve a szerző kilétére vonatkozó találgatások sokat lendítenek a regényfolyamon. A legjobb pillanatok közé tartoznak azok a részek is, amikor a nyolcgyermekes özvegy lady éppen házasulandó lányait igyekszik felvilágosítani a nászéjszaka várható eseményeiről. Ha felhőtlen, pihentető nyári olvasmányt keresnek ebből a szegmensből, azt hiszem, Quinn lehet a tuti választás.

Végezetül álljon itt még egy ajánlat, megkockáztatva azt a feltevést, hogy egy mai szerző által a 20. század legelejére helyezett történet – némi fenntartással bár, de mégis – a történelmi romantikus irodalom fiókjába helyezhető. Brenda Joyce Francesca Cahill esetei gyűjtőcímen futó sorozata néhány hónappal ezelőtt jutott el a végéig a magyar könyvpiacon: már olvasható a 9., utolsó rész, a Halálos esküvések is (Harlequin, 2014). 1902-ben járunk, a New York-i „felső ezer” köreiben. Francesca Cahill dúsgazdag család gyermeke, de ami számára fontosabb: kékharisnya, igazi reformer, titokban főiskolára jár, és az a terve, hogy ő lesz az első újságírónő. Aztán egy napon a szomszédban gyermekrablás történik, Francesca pedig felfedezi magában a nyomozói képességeket. Innentől kezdve minden rész magával hoz egy újabb bűnügyet, meg persze egy újabb fordulatot abban a szerelmi történetben, amely a lány, a város példamutató rendőrfőkapitánya, Rick Bragg, az ő féltestvére, a nem éppen szeplőtlen hírnevű dúsgazdag üzletember, Calder Hart és a férfiak régebbi partnerei között hullámzik. Bár kriminek nem nevezhető, élvezetes olvasmány lehet mindazok számára, akik a lazításban is kedvelik az izgalmakat.

Almási Sára