A tudományos-fantasztikus irodalom atyja 120 éve halt meg

Olyan korban született, amikor hatalmas társadalmi, kulturális, ideológiai és technológiai változásokat élt meg a nyugati világ. Az ipari forradalom második nagy hulláma zajlott a 19. század közepén, és a természettudomány számos ága is robbanásszerűen megújult. Verne Nantes-ban látta meg a napvilágot 1828-ban, apja a város tekintélyes ügyvédje volt. Alapfokú tanulmányait egy bentlakásos iskolában végezte, amelynek tulajdonosa, egy hajóskapitány özvegye gyakran mesélt tanítványainak eltűnt férjéről úgy, mint egy lakatlan szigetre vetődött hajótöröttről. Ez nagy hatással volt Verne-re, aki szenvedélyesen rajongott a távoli tájak iránt. A legenda szerint 11 évesen hajósinasnak állt volna egy Indiába tartó vitorláson, apja azonban még időben leszedte őt a hajóról. Ettől fogva a fiú hosszú évekig csak álmaiban utazott. 

Rajongott a tudományos művekért

Hogy apja kívánságát teljesítse, jogi egyetemet végzett, de nem elégedett meg a tisztviselői élettel, lelkesen vetette bele magát a tudományos művek tanulmányozásába. Naponta tucatnyi kémiai, fizikai, csillagászati, geográfiai, matematikai és zoológiai tanulmányt olvasott el, amelyekről hosszú jegyzeteket készített, és az adatokat továbbgondolta. 

Regényeinek megírására gondosan készült, tudományos előadásokra járt és tanároktól vett órákat, hogy jobban megértse a természettudományok titkait. 

 Életrajzírói szerint szenvedélyesen szerette nézegetni a világ különböző tájait ábrázoló térképeket, és nagyon szeretett utazni is. Hajóval bejárta a Földközi-tenger medencéjét, ám később – miután egyik rokona egy vita hevében térden lőtte – felhagyott a nagyobb kalandozásokkal. 

Írói sikerek 

Első sikerét az Öt hét léghajón (1863) című művével érte el. Ugyanebben az évben írta a Párizs a XX. században című regényt, amelyben számos olyan dolgot megálmodott, ami 100 évvel később tényleg valóra vált. Írói munkássága 1875-től, a Sztrogoff Mihály megjelenésétől kezdett mind jobban felívelni. Ez, valamint a 80 nap a föld körül anyagi elismertséget is hoztak számára, így tőzsdei munkáját feladva végleg az írásnak szentelhette magát. 

Regényein generációk nevelkedtek, a Grant kapitány gyermekei, a Rejtelmes sziget, A dunai hajós, a Sándor Mátyás, a Hódító Robur, a Nemo kapitány, a Két évi vakáció, A tizenötéves kapitány és többi híres műve milliók képzeletét mozgatta meg az elmúlt másfél évszázadban. 

Mindennek ellenére Verne idős korában gyakran szomorkodott amiatt, hogy nincs helye a francia irodalomban. Barátja, Alexander Dumas egyszer ezekkel a szavakkal vigasztaltat: „Amerikai vagy angol írónak kellene lenned. Akkor a könyveidet franciára fordítanák, és hatalmas népszerűségre tennének szert Franciaországban, és honfitársaid úgy tartanák, hogy te vagy az egyik legnagyobb fantasztikus író“.

Látta a jövőt

Regényeiben száznyolc találmányt említ, ezek közül számos már megvalósult, köztük az űrhajó, a televízió, a gépfegyver, a légkondicionálás, az atombomba és a hangosfilm. Ugyanakkor a tudományos-technikai fejlődés átkait is megjósolta: a környezetszennyezést, egyes állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot, az olajfoltos tengereket. Az elmúlt század tudósai közül sokan Verne valamelyik könyvével a kezükben választották élethivatásukat. 

Munkásságának kutatására Verne-társaságok és központok alakultak Nantes-ban, Amiens-ben és Párizsban, szintén szülővárosában 1978-ban nyílt meg a Verne-múzeum. Egy UNESCO-statisztika szerint ő a második legtöbbet fordított író az irodalomtörténetben Agatha Christie után és William Shakespeare előtt. Műveit filmre, képregényre, színházi és zenei darabra, de még videojátékra is adaptálták.

Jules Verne 1905. március 24-én, 77 éves korában hunyt el, az Amiens-i temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetés hírét mindenütt a világon közzétették, az eseményen neves személyiségek, nagykövetek búcsúztatták.