A továbbélő Móricz

 

Szilágyi Zsófia szereti, ha egy ilyen könyv nemcsak a szakmához szól. Bemutatja, hogyan hatott Móricz a mai nagy magyar prózaírókra (Esterházy, Nádas, Spiró, Tar, Oravecz, Grecsó, Háy), s ők ezt a hatást vállalva emelik be Móriczot műveikbe, vagy szólnak róla nagyon magasra helyezve őt. Így alig lehet okunk kételkedni abban, hogy Móricz tovább él. A kötet a lebomlóban lévő, évtizedeken át talán nem a valósághoz közelivé alakított Móricz-kép újraformálásához tesz hozzá olyan új, apró részleteket, melyek egy korszerű meglátást, megítélést segíthetnek elő. Csak egy rövid példa: „A kortársak, Móricz íróbarátai még jól látták meg az író személyiségjegyeként azt, amit mi a szépirodalmi szövegeiből, a naplóiból, a különös státuszú Tükör-kötetekből olvashatunk ki: a szerepjátszásra, az élet és az irodalom határainak feszegetésére való hajlamot” – Sz.Zs. Vagy mennyit tudunk például Móricz és a sport kapcsolatáról? A rozsnyói Könyvkuckó nem alkalmas akkora tömeg befogadásra, mint amekkora most, a Mórcz Zsigmond Emlékkonferencia résztvevőiből és előadóiból összeállt. Kicsit sajnáltam, hogy a konferencián nem volt szó Móricz és Gömör kapcsolatáról. A Szilágyi Zsófiával való beszélgetésbe így igyekeztem becsempészni a Móricz és Rozsnyó témát. Mert előttem volt Móricz Virág Anyám regénye című műve: „Rozsnyó a világ egyik legbájosabb városkája. Csúcsos hegyek között, Isten tenyerében fekszik. Csupa lomb és virág. Tágas terén három templom, körül kedves, kovácsoltvasból font kosarakkal, zöld zsalugáteres sárga házak. Csupa idill – nagyon alkalmas takarója fulladt életeknek. Rozsnyó volt a Móricz-regények kisvárosi díszlete.” Sokat járt ide az író a nem messzi Vashegyről származó feleségével, Holics Jankával, itt nyugszik az egyéves korában elhunyt elsőszülött Bandika fiuk, Rozsnyófürdőn pedig beteg lábára keresett gyógyulást.Ambrus Ferenc