A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd a Tháliában

A színművész-rendező tavaly végigturnézta az országot ezzel az egyszemélyes előadással, amelyet most a Thália Színház vett a repertoárjába. A döntésnek nem csupán az az oka, hogy a produkció elnyerte a kassai teátrum vezetésének tetszését. Czajlik József igazgató hosszú távra tervez: szeretné, ha minden évadban színre kerülne legalább egy monodráma a Tháliában. A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd ráadásul közvetetten a második világháború utáni hírhedt Kassai kormányprogramnak „köszönheti” témáját. A derűs szomorújáték gerincét ugyanis azok a kitelepítések, lakosságcserék képezik, amelyek a Beneš-dekrétumok alapján sújtották a csehszlovákiai magyarságot.

Soóky László monodrámájában nem egyetlen ember sorsa tárul elénk, hanem egy közösségé. „A szlovákiai magyar közösség beépül egy ember meséjébe, a történelem és a kisember élethelyzetei összesimulnak egy végtelen történetté. Olyan ez, mint egy modern népmese: az úgy volt, hogy egyszer csak meghalt Sztálin elvtárs, meg Gottwald elvtárs is… – jelöli ki a történelmi időkeretet a szerző, de aztán bátran lépeget ide-oda a kisebbségi sors idővonalán. Egy ember – egészen közelről. Csakhogy szemében tükröződik a világ – fejében újrajátszódik a történelem egy szakasza: nem tények és statisztikák, hanem a vélt és valós tragédiák, emlékek, történetek a múltunkból. S a többi néma csönd…” – írta a darabról Varga Emese, az előadás dramaturgja, s ezek a sorok olvashatók a Thália Színház beharangozójában is. A mű szövege egyébként nemrég nyomtatásban is megjelent, A kóklerek forradalma című kötetben, a szerző más darabjaival együtt.

Benkő Géza egyszemélyes előadása nem használ látványos szemléltetőeszközöket: a színművész egy hokedlivel, egy demizsonnal, pár pohárral áll ki a színpadra, és nagyjából egy és egynegyed órára magának követeli a nézők figyelmét. A megszólalás intimitása; a spontánul ható előadás hátterében rejlő precíz és tudatos komponálás; a pontosan hangolt és váltakoztatott érzelmi töltet; a feszesre húzott, aztán a megfelelő pontokon ellazított tempó – sorolhatnánk, mi minden rejlik az előadás hatása mögött, amelyet egyetlen művész visz a vállán.

A Thália arra számít, hogy a szlovák ajkú közönséget is érdekelni fogja a téma, ezért – a többi előadásukhoz hasonlóan – szlovák feliratozással kerül színre a monodráma. A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndet fő színpadán és a Márai Stúdióban is műsorra tűzi a Thália, ma, holnap, majd vasárnap ez utóbbi helyszínen tekinthető meg a monodráma. (juk, as)