A kultúra mint eszköz

A minap érdekes beszélgetésnek lehettek tanúi a Pozsonyi Magyar Intézetbe látogatók, és mivel alig lehetett beférni a terembe, már az elején konstatálhattuk, hogy a téma nem csak a „szakmabeliek” számára érdekes. A Visegrádi Négyek országaiból érkezett jelenlegi, illetve ex-kultúrdiplomaták úgy hasonlíthatták össze Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország helyzetét e téren, hogy láthatóan számukra is izgalmas, tanulságos, vagy épp meglepő volt néhány adat.

Ezekben a válságos időkben mindenütt a kultúrára jut a legkevesebb pénz, ezért sokat elárul az adott országról, mennyit szán művészeti életének külföldi megismertetésére. Ebben a lengyelektől tanulhat a régió, sőt talán egész Európa is. A lengyel kultúrdiplomácia szembe megy a trendekkel, egyáltalán nem sajnálják a befektetést, évi 15 millió eurót költenek a külföldi jelenlétre. Filmművészetüket, zenéjüket és irodalmukat külön intézetek képviselik a világ felé, emellett pedig 27 országban működik a kulturális intézetek hálózata, amelyek 7,5 millió eurót kapnak az említett pénzcsomagból. Zbigniew Machej, a pozsonyi Lengyel Intézet volt igazgatója szerint a tetemes ráfordítás húsz év alatt meghozta az eredményt, sőt az a paradox helyzet állt elő, hogy a lengyel kultúrára ma többet fordítanak külföldön, mint odahaza. Az otthoni finanszírozást szinte teljes egészében a helyi önkormányzatok vették át, Varsó városa például többet költ kultúrára, mint a lengyel kulturális minisztérium. „Például a lengyel szépirodalom fordítására és a nemzetközi könnyvásárokon való részvételre komoly összegeket áldozunk, miközben a 37 millió lakosú Lengyelországban nincs egy irodalmi hetilap” – érzékeltette a helyzetet Machej, aki egyébként maga is elismert költő.

A lengyel EU-elnökség fél éve alatt mintegy négyezer lengyel program valósult meg az uniós államokban, 19 milló néző előtt. Lengyelország tavaly Magyarországtól vette át az elnökséget, ezért érdekes volt meghallgatni, mivel dicsekedhetnek a magyarok e téren. Hatos Pál, a külföldi magyar intézeteket működtető Balassi Intézet főigazgatója nem szolgálhatott hasonlóan elképesztő adatokkal, ráadásul fél évvel a kormányváltás után kellett folytatni, vagy átalakítani az előző kormányzat által elkezdett projekteket. 19 magyar intézet működik, ebből 16 európai országokban. Hatos az elnökség kapcsán főleg a zenei rendezvényeket tartja sikeresnek, amelyek amúgy is politikamentesek és nyelvfüggetlenek, ráadásul a Liszt-év is kapóra jött nekik, hiszen Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára szervezett programokkal az elnökséget is reprezentálhatták külföldön. „Az a stratégiánk, hogy a rendezvényeket nem az intézetek épületében szervezzük, hanem külső helyszínen, így a propagációt a befogadó intézmény fedezi. Amikor például a londoni Royal Festival Hall-ban lép fel Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekarral, az ottaniaknak is érdekükben áll a hangverseny reklámozása” – magyarázta Hatos Pál, aki egyébként nem a „kirakat-kultúrában” hisz, nem bemutatni akar, hanem kreálni, azaz együttműködéseket generálni a két ország művészei, intézményei, szervezetei között, hogy új minőség jöhessen létre.

Jan Bondy, a Cseh Külügyminisztérium Diplomáciai Főosztályának igazgatója, volt ciprusi nagykövet épp fordítva gondolkodik, szerinte azt kell megmutatni külföldön, ami leginkább kirakatba kívánkozik a cseh kultúrából. Jelenleg 20 országban működik Cseh Központ, amelyeket Csehszlovákia szétválásakor „örököltek meg.” Bondyt elsősorban az zavarja, hogy a kormányváltások ebben a régióban négyévenként új kulturális koncepciót jelentenek, nem futhatnak ki a projektek, sokszor kell a nulláról kezdeni az építkezést. Az osztozáskor Szlovákiához is kerültek kulturális intézetek, amelyek mára olyannyira elsorvadtak, hogy jobbára egy-egy követségi diplomata foglalkozik az ország művészetének prezentálásával. Működik azonban négy „óriás-kultúrház”, épp a négy visegrádi országban. Igor Otčenáš, a szlovák külügyminisztérium kulturális diplomáciai főosztályának igazgatója elárulta, hogy a prágai és a budapesti Szlovák Intézet épületeinek bérlése a tárca összes ilyen jellegű kiadásai közül a legnagyobb tétel. Itt jegyezzük meg, hogy aki járt már a Rákóczi úton álló hatalmas ingatlanban, nem kételkedhet az igazgató szavaiban: tényleg csillagászati összeget emészthet fel a bérleti díj, ám ha egy ország az intézet épületének méretével akarja demonstrálni a küldetés fontosságát, ám legyen. (Megnéztem: ez év első három hónapjában négy-négy rendezvénynek ad otthont a ház.)

A Visegrádi Szalon beszélgetéssorozat februári témájának szakértői a sok különvélemény mellett néhány kérdésben azonos álláspontra helyezkedtek. Például abban, hogy az USA-ban csak együtt lehetnek érdekesek a régió országai, külön-külön elvesznek a hatalmas kínálatban. Reméljük, a következő lépés az együttműködés erősítése lesz. Ehhez jó példával szolgálhat a Visegrádi Alap, amely már tíz éve támogat olyan együttműködéseket, amelyekben a négy ország művészei, illetve szervezetei partnerként részt vesznek.