A karanténkultúra örökségei: H. Nagy Péter vendégként az Irodalmi Korzón

H. Nagy Péter popkultúra-kutató, a komáromi Selye János Egyetem oktatója, aki korábban rendszerint a rendezvény moderátoraként vett részt az érsekújvári irodalmi beszélgetéseken, mutatta be Karanténkultúra: Örökség című kötetét csütörtök esti Irodalmi Korzón. Beszélgetőpartnere Keserű József volt.

H. Nagy Péter a koronavírus-járvány kezdetén indította Facebook-profilját. Bár korábban egy kutatócsoport tagjaként is jelen volt a platformon, innentől kezdve rendszeresen publikálta azokat a bejegyzéseit, amelyekkel a minket körülvevő – a járvány idején gyökeresen megváltozott – világra reflektált. Utólag maga is meglepődött azon, hogy a Facebook-bejegyzései könyvvé – ráadásul egy teljes trilógiává – nőtték ki magukat. A Prae Kiadó gondozásában megjelent Karanténkultúra és járványvilág (2020), illetve a Karanténkultúra: A folytatás (2021) című köteteket követi most a Karanténkultúra: Örökség, amelyet a dunaszerdahelyi Nap Kiadó jelentetett meg.

A beszélgetés visszatérő motívuma volt Lady Gaga, aki több alkalommal is felbukkan H. Nagy Péter legutóbbi kötetében. Popkulturális szempontból Lady Gaga, azaz Stefani Germanotta rendkívül komplex jelenség, hiszen széles spektrumban mozog – mondja H. Nagy Péter: előadó, zenész, performer, dalszövegíró, miközben üzletasszonyként és jótékonysági szervezet alapítójaként is tevékenykedik. Kiáll a kisebbségi jogok mellett, és tudatosan építi karrierjét: váratlan fordulatokat generál, és folyamatosan fenntartja a közönség érdeklődését. H. Nagy Péter szerint ez ugyan jól ismert médiastratégia, az egyre gyorsabban változó médiakörnyezetben azonban mindezt egyre nehezebb következetesen és magas színvonalon működtetni. Gaga szerinte „egy olyan, különböző kultúrák és szubkultúrák, valamint kisebbségi közösségek felé nyitott megabrandet hozott létre, amely számos irányban talál kapcsolódási pontokat a kultúrában. Megszólító ereje rendkívül erős: az emberek sokféle területen figyelnek arra, mit mond és mit tesz.”

Gaga kulcsszereplője volt a 2020-as One World: Together at Home című jótékonysági karanténkoncert-sorozatnak, amely 127 millió dollárt gyűjtött az egészségügyi dolgozók támogatására, és amelyet különböző platformokon, köztük a YouTube-on és a Facebookon is világszerte követtek az érdeklődők.

A Karanténkultúra: Örökség című kötet H. Nagy Péter 150 rövid, Facebookon megjelent fragmentumát gyűjti össze, reflektálva a járványidőszak kulturális és társadalmi hatásaira.

A platform működésével kapcsolatban természetesen számos probléma merül fel, jegyzi meg H. Nagy Péter. A Facebook alapértelemben közösségi térként funkcionál: a felhasználók tartalmakat töltenek fel, amelyek a befogadókhoz jutnak el. 

„Az a folyamat azonban, amely a Facebookot, a Twittert és társaikat működteti, meglehetősen visszás rendszerként írható le, hiszen ebbe a csatornába, a platform két vége közé mindenféle más tartalom is bekerül” 

– fogalmaz a popkultúra-kutató. Viszonylag bevett fogalom az „enshittification” kifejezés az angol nyelvterületen és a szakmai közegben, amelyet a kanadai–brit író, újságíró Cory Doctorow alkotott meg az online platformok minőségének szándékos, fokozatos romlásának leírására.

Bizonyos folyamatok valós idejű követésére a popkultúra-kutató számára azonban megfelelő közeget biztosítottak ezek a platformok. A Karanténkultúra: Örökség éppen arra keresi a választ, miként jelennek meg az azonnali reakciók egy kulturális közegben, és milyen mintázatok rajzolódnak ki a gyorsan változó kulturális folyamatokból. (A jelenség több szakaszban ragadható meg: először a platformok a felhasználók számára kedvezőek, ezt követően a felhasználók rovására az üzleti partnerek kerülnek előtérbe, végül pedig az üzleti szereplők érdekei is háttérbe szorulnak a részvényesi profit maximalizálása érdekében, ami a szolgáltatás minőségének jelentős romlásához vezet.)

A karantén idején történő kulturális folyamatok valós idejű követésére azonban megfelelő (és valamelyest kényszerű) közeget biztosítottak ezek a platformok H. Nagy Péter számára. A Karanténkultúra: Örökség éppen arra keresi a választ, 

miként jelennek meg az azonnali reakciók egy kulturális közegben, és milyen mintázatok rajzolódnak ki a gyorsan változó kulturális folyamatokból

H. Nagy Péter 2020-ban kezdte meg ezeknek a jelenségeknek a tudatos megfigyelését és dokumentálását, bejegyzései pedig három hullámban dolgozták fel a covid-időszak kulturális világát. Ugyanakkor a könyv nem rendszerszerű elemzésre törekszik, inkább különböző elemeket illeszt egymás mellé egy sajátos dramaturgia mentén. Ennek eredményeként a kötet – saját megfogalmazása szerint 

„a covid alatti kulturális világ kakofóniáját, grafittiszerűségét adja vissza mediális elemzéseken, jelenségeken keresztül.”

A One World: Together at Home című koncertet világszerte milliók követték. Lady Gaga mellett olyan előadók is felléptek a nyolcórás online megakoncerten, mint Taylor Swift és Elton John. Az esemény különlegessége abban rejlett, hogy minden előadó saját karanténjából zenélt, a produkciókat pedig digitális rendszerek kapcsolták össze.

Ez az esemény az első jelentős kulturális válaszok egyike volt arra a kérdésre, hogy mi történik a kultúrával a karantén idején. A kérdés mindenkit foglalkoztatott: megszűnhet-e a kultúra ebben a helyzetben, átalakul-e, netalán új formákat hoz létre? A kötet éppen ezt járja körül, hiszen „különböző impulzusok elemzésén keresztül vizsgálja, milyen válaszokat ad a kultúra.”

A beszélgetés jelentős része a címben is szereplő örökség fogalma körül forgott, vagyis hogy mit „köszönhetünk” a járványnak makro- és mikroszinten, azaz a társadalom és az egyén szintjén.

A történelem során számos példát találunk arra, hogy a nagyobb pandémiák nemcsak pusztítást hoztak, hanem bizonyos értelemben fejlődést is előidéztek.

H. Nagy Péter karantén-trilógiájának első kötetében szerepelt egy esszé, amely a járványok lehetséges pozitív hatásait vizsgálta. A középkori pestisjárványokat követően – amikor jelentősen csökkent az emberi munkaerő – megindult a mechanikai eszközök fejlesztése, az emberi erőforrás hiánya tehát technológiai innovációkat ösztönzött. A 19. századi kolerajárványok idején ismerték fel, hogy a kolera a szennyezett vízzel terjed: a felismerés mozdította elő a városi csatornarendszerek kiépítését.

Felmerül a kérdés: a Covid–19 járványnak vannak-e hasonló tanulságai? A történelmi példák alapján az is elmondható, hogy a járványok rendszerint felerősítik a társadalmi egyenlőtlenségeket, és rendkívüli módon kiélezik a meglévő feszültségeket – ahogyan ez a pestis, a kolera vagy akár a spanyolnátha esetében, úgy a covid idején is érvényes volt.

Képesek vagyunk-e figyelmeztetésként értelmezni a világjárványt?

 A számítógépes hálózatkutatás már korábban is jelezte egy globális járvány lehetőségét, és ez a motívum a kultúrában – például a sci-fi irodalomban – is megjelent – mutatott rá Keserű József. Az „örökség” fogalma ebben az értelemben nem csupán a múltra irányul, hanem jövőorientált jelentésréteggel is rendelkezik.

H. Nagy Péter pozitív fejleményként értékeli, hogy a járvány idején különböző tudományos platformok nyíltak meg egymás felé, és jelentősen felgyorsultak bizonyos kutatási folyamatok. Sok esetben rendkívül gyors reakcióra volt szükség – például egy vírustörzs azonosításákor és vizsgálatakor –, ami intenzív együttműködést eredményezett a kutatóműhelyek között, és elősegítette, hogy az egyes kutatási ágak minél gyorsabban osszák meg egymással az eredményeiket.

Hogy az egyén szintjén mi zajlik, azt nehezebb megítélni. Annyi bizonyos, hogy a járványokat kísérő infodémia, azaz a félretájékoztatáshoz vezető információs járvány rávilágít arra, hogy az ember nem mindig tanul a saját kárán.