A hét pszichopata és a Si-cu

Az írás közben azonban rádöbben, hogy nem kell apróhirdetések útján őrült alakokat keresnie, ott vannak a környezetében, baráti társaságában. Ez azután derül ki számára, hogy nyoma veszik Si-cunak.
Si-cu eltűnik, ám ez se véletlen. Si-cu nem csak úgy elcsavarog a gazdájától. Si-cut elrabolják. Kutyatolvajok. Illetve egy kutyatolvaj: Hans (Christopher Walken), aki abból él (és jól megél belőle), hogy gazdag emberek kedves ebeit rabolja el. Mint legutóbb Si-cut. E tette azonban ballépésnek bizonyul. Mivelhogy Si-cu nem akármilyen jószág, Charlie (Woody Harrelson), a pszichopata gengszter mindennél és főleg mindenkinél jobban imádott ölebe. Charlie meg is tesz mindent, hogy visszaszerezze. Akár egy regimentet képes lenne halomra lőni, hogy Si-cut visszakapja. Si-cu Billy (Sam Rockwell) által Martyhoz (Colin Farrell) vezeti el a szálakat és Charlie-t is. Billy, a munkanélküli színész és részidős kutyatolvaj ugyanis Hans bűntársa, s egyben Marty, az író legjobb barátja. Ilyen bonyolultan keverednek a szálak Si-cu eltűnése nyomán. Végül Si-cu véres összecsapásokat kiváltó eltűnését írja meg Marty fő művében, a készülő forgatókönyvben, amely részben A hét pszichopata és a Si-cu című film alapja (vagyis részben azé, amit a moziban látunk).

Nem egy szokványos film. Egy brutál fekete komédia, amelyben egyfolytában pszichopaták lőnek nyúlra, kutyára, emberre. Ürülnek a tárak, dől a vér, meghökkentő véres kalandból még meghökkentőbb véresebb másikba vezet a sztori. S közben ámulatos karakterek (csupa pszichopata!) tárulnak fel a néző előtt.

Akinek Martin McDonagh neve alapján nem ugrott be azonnal, ő írta és forgatta az Erőszakik (In Bruges) című angol–belga vígjátékot, amely ugyancsak elég sok vérfröcskölő drasztikusságot kínál. Az Erőszakikért McDonagh BAFTA-díjat, a főszereplő Colin Farrell pedig alakításáért Arany Glóbuszt kapott, s a legjobb forgatókönyvnek járó Oscarra is jelölték a filmet. Ennek az új opusnak a forgatókönyvét az Erőszakikkal egy időben írta. Bár ez is drasztikus, sőt sokkal inkább, mint az, A hét pszichopata mégis oldottabb, mivel eléggé az irrealitás szintjén mozog a sztori, s ezáltal az akcióival inkább élvezetes, mint félelmetes.

Ha a végét (a sivatagi jelenetet) nem kicsikét megvágták volna, feszesebb, izgalmasabb, mozit láthatna a néző. Ott már nagyon elveszti a film azt az ízét, amit Martin McDonagh forgatókönyvíróként és rendezőként az elején belekevert. Nagyon messze esik ez már attól a kitűnő jelenettől, amikor Charlie bemegy a kórházba, ahol Hans rákbeteg néger felesége fekszik, és bosszút áll. Az a kórházi párbeszéd és a dialógus lezárása olyan pszichopata rémképkeltés, hogy elképesztő. S hozzá a morbid humor frenetikus hatást vált ki. Ez veszik el a film végére. De szuggesztív képekkel és színészi alakításokkal még így is jó szórakozást kínál, minden brutalitása ellenére. Már azért is, mert Christopher Walkennel és Woody Harrelsonnal kitűnő pszichopaták csapnak össze a betegesen gyilkolók kórtörténetében.

Martin McDonagh új mozija, amely valamiféle brutál csalamádénak tűnik, töménytlen rosszal sokkolja a nézőt.

De hogy a rossz mellé szépet is ajánljunk: az „ukrán Bond-lány”, Olga Kurylenko is emeli a film esztétikáját. Zenerajongóknak pedig annyit, hogy nem csak színészek alkotják a ritka pazar gárdát: „a nyulas pszichopatát” Tom Waits alakítja. S végül, Michael Pitt rajongók figyelem: az első három percben tessék jól összpontosítani. Egyrészt megéri, másrészt, majd meglátják.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"92844","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]