A háború szemtanúi 1914-1918

Hosszú kutatómunka eredményeként egyedülálló kiállítást rendezett Kubička-Kucsera Klára. Olyan művészet és kultúrtörténeti jelentőségű műtárgykollekcióról van szó, amelynek megtekintéséért érdemes ellátogatni a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába. A kiállítás különlegességét az adja, hogy olyan műalkotásokat vonultat fel, amelyek békeidőkben így együtt, egy helyütt és ilyen összeállításban, elrendezésben még nem voltak láthatók.

Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország szlovákiai nagykövete a megnyitón a legelismerőbb szavakkal szólt a Szemtanúk1914-1918 című kiállításról, kifejtve, hogy a jelen tárlat a nagy háború képzőművészeti tanúságaként olyan kivételes értéket képvisel, amelyet érdemes lenne másutt is bemutatni. Kiállításaival, rendezvényeivel a Brämer-kúria egy gyöngyszem, amelyet igazgatónője, Jarábik Gabriella hosszú évek óta magas nívón vezet - fogalmazott a nagykövet asszony.

E tematikus tárlat száz év távlatából mutatja be a nagy háborút olyan képzőművészek alkotásai révén, akiknek az élete és művészi munkássága kapcsolódik a mai Szlovákiához, s akiknek most kiállított munkáit múzeumaink és képtáraink őrzik. A néző egy - történelmi eseményekre reflektáló alkotásokból és információs szövegblokkokból - kiállítássá gyúrt, formált művészettörténeti tanulmányt kap.

A háborús propaganda fontos tényezője volt a harci hangulat ébrentartásának mind a harctéren, mind a hátországban - fogalmaz Kubička-Kucsera Klára. - A hírszerzőkön kívül a képzőművészeket is beszervezték a háborús események megörökítésére. Erre két lehetőség is adódott. A legismertebb művészek -köztük Mednyánszky László, Halász-Hradil Elemér, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Vaszary János - a bécsi Hadi Múzeum mellett működő Művészeti Csoporthoz (Kunstgruppe) tartoztak. Megfogalmazott jogaik és kötelességeik voltak: a múzeum számára kéthetente kellett leadniuk egy befejezett művet. A harctéren készült vázlatokat ők otthon, műtermükben vagy a frontvonal mögött fejezhették be. A képeket aztán kiállításokon mutatták be (1915-ben Bécsben, 1916-ban a budapesti Műcsarnokban), reprodukcióikat pedig országos folyóiratok, újságok terjesztették.

Más csoportba tartoztak a katonai szolgálatra behívott képzőművészek, akik saját alakulatuknál vagy tábori kórházakban (a rózsahegyi kórházban Peter Kern, Besztercebányán Tichy Kálmán, Gyurkovits Ferenc, Cseh Lajos és mások) „művészeti“ szolgálatot is teljesítettek. A harctéri események helyszíneit kellett rögzíteniük, valamint a katonák hősiességét és bátorságát dokumentálniuk. A szigorú cenzúra lehetetlenné tette a kegyetlen harcok realitásának másfajta, megváltoztatott, átstilizált közvetítését. „A művészek különböző módon oldották meg a feladatukat“ - fogalmaz a tárlat kurátora. Ezek a módok fedezhetők fel és elemezhetők a Szemtanúk 1914-1918 című tárlat anyagában.

A képzőművészek munkáiból összeállított tárlathoz kapcsolódik egy másik, ugyancsak első világháborús tematikájú, muzeális és művészeti anyagot felvonultató kiállítás is. Ez a Közép-szlovákiai Múzeum gyűjteményében található olyan hadi dokumentumokat és emlékeket mutat be, melyeket a magyar királyi 16. besztercebányai gyalogos honvédezred történelmi osztálya gyűjtött az ezred hadiözvegyeinek és árváinak támogatására létrehozott segélyalap számára.

A kiállítás szeptember 30-ig látogatható a Brämer-kúriában.