A felolvasás és ami mögötte van

Lelket megterhelő, nehéz élmény. Témájának, múltat idéző képeinek, puritán környezetének, gazdagon adagolt szentimentalizmusának, a maszkmesteri munkának, költői misztikával kivitelezett fordulatainak köszönhetően élmény, ám mindenekelőtt az átütő színészi jelenlét, Kate Winslet Oscar-díjas alakítása és partnere, David Kross ragyogása teszi maradandóvá. Költői misztikával festettek a fordulatok; helyenként mesések az epizódok megoldásai – olyan csodás elemekkel manipulálók a csattanók, amilyeneket a valódi életben túlságosan is teátrálisnak minősítenénk. Itt, a filmen viszont hatásosak, vagy legalábbis valóban hatásosak lennének, ha egyes – jelenből múltba utaló, magyarázó – bevágott kocka nem ébresztené fel a néző tudatában a gyanút (ami aztán mindig be is igazolódik), hogy mi fog következni, mi miért történt, vagy történik, avagy éppen valami miért nem történik meg. Több mindent megtudunk a történetből, még mielőtt a film megmutatná: valahogy néhány epizóddal előreláthatóvá teszi önmagát. Néha megmagyarázza, amit egyébként is megértünk: például, hogy miért nem akarja írásmintával igazolni Hanna Schmitz, hogy nem ő írta a náci jelentéseket. Vagy túl direktív (persze hatásos) módon jelzi a sorsdöntő elkövetkezőket (Hanna Schmitz mindent eldöntő, önrendelkező végzése például). Nem baj, hiszen a logikánkat igazolja.

Fiatalos, üde, nagy lélegzettel hatalmas, feszítő erővel indul, izgalmas alapból nő ki A felolvasó. Egy idegen, skarlátbeteg kamasz rohamán próbál meg segíteni egy idegen nő a tocsogó esőből egy lepusztult kapualj alá menekülve. Borzongató idő, borzongató rosszullét, köhögés, hányás – a legrosszabb, ahogy kezdődhet egy film, de a legjobb nyitány, amely jelzi a film ködös hangulatát, elhallgatott igazságokra épülő szellemiségét. A kamasz, a túlérzékeny, mindent túl mélyen megélő Michael, aki nem illik bele az erőskezű patriarchaizmussal fenyített családba, másképp érez, másfelé indulna, mint ahogy a tradíció szerint elvárnák tőle. A nő, Hanna Schmitz, szigorú tekintetű, kevés beszédű jegylyukasztó arról a villamosról, amelyen Michael is utazik. Semmit se mutat, csak ridegséget. A bajban, Michael rohama alkalmával mégis segít. A betegség aztán összehozza őket. Hosszú gyönyörű, izgalmas percek következnek. Ahogy egy érett asszonyhoz elszakíthatatlan ragaszkodással hozzászelídül egy tiszta, naiv kamasz fiú. Ahogy egy tévelygő gyereklélek teljes támaszt remélve próbál ráhangolódni egy sokat megélt asszony lelkére – bár arról, hogy mit élt meg a nő, kettőjük kapcsolatából nem derül ki: részben ez teszi feszülten izgatóvá az együttléteiket. A bárány és a farkas meséjének gyilkos motívumát asszociálja lelki síkon a film: félő, hogy az asszony rideg önzése és tartózkodó odaadása (igen, ilyen ellentmondásos a viszonyulása) és gyötrő, elutasító fenyítései megölik a fiúban a pajkos, játékos önzetlenséget, a romlatlan tisztaságot, az egyenrangú szenvedélybe vetett naiv hitet. Csodálatos filmes, rendezői, operatőri és színészi eszközökkel megfestett szerelemvirágzás bontakozik ki előttünk, amelynek a testiség melletti gyönyörforrása az irodalmi felolvasás: Hanna Schmitz azt kéri a fiútól, hogy olvasson fel neki a világirodalom klasszikusaiból. S a fiú boldogan alakít, éli bele magát hősök életébe a felolvasásai során. S még boldogabban szerez maguknak közös örömet. Boldogan, mivel nem tudja a titkot. Felolvasásainak titkát – amely a nagy szerelem, találkozásaik elmúltával folyamatosan tárul fel előttünk. Onnantól kezdve, hogy Michael jogászgyakornokként megjelenik a náci háborús bűnösök perének tárgyalásán, ahol társaival Hanna Schmitz ül a vádlottak padján.

Hosszú időt ölel fel a film: a gátak nélkül, ragyogóan, teljes belső kitárulkozással játszó David Krosst Ralph Fiennes váltja a felnőtt Michael bőrében, Kate Winslet Hanna Schmitz alakjában viszont a maszkmester segítésével öregszik és roggyan meg. Lehet ennek az Oscar-díjas színésznőnek ragaccsal beráncolni az arcát, lehet tépett ősz frizurát kócolni a fejére, ám a szeme, a tekintete Hanna Schmitz német asszony lelkének tükre – Kate Winslet minden zsigerével németre tud váltani. Ezért is szembetűnő, hogy ez a Németországban játszódó német történet, amelyről olykor-olykor nem tudni, milyen irányba akarja elvinni a náci bűnök tisztázását – angolul szólal meg, angol irodalmi szövegek felolvasásával. Ez sem tudja azonban elgyöngíteni azt a hatást, amely A felolvasót lelket megterhelő, nehéz élményé teszi.

Béla