<p>Az orosz újságírók kifütyülték, a többiek viszont megtapsolták A némafilmes című művéért három évvel előtt Oscar-díjat kapott Michel Hazanavicius The Search címmel, a csecsen konfliktusról készített háborús drámáját, amelyet szerdán mutattak be a 67. cannes-i filmfesztiválon.</p>
A csecsen háborútól hangos Cannes
Cannes |
A litván származású francia rendező Fred Zinnemann - szintén The Search című - 1948-as filmjének remake-jét készítette el. De míg a Bécsben született kétszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező alkotása a második világháborúban lerombolt Németországban játszódott, addig Hazanavicius a történetet az 1999-es második csecsen háború idejére helyezte át. A rendező szerint ez volt "az elmúlt évek egyik legvéresebb és legkegyetlenebb háborúja, amelyről eddig kevés ember beszélt". A rendező vállalja, hogy "politikai filmet" készített, de az szerinte nem foglal olyan egyértelműen állást egyik oldal mellett sem. Ezzel nem igazán értettek egyet az orosz újságírók, akik a sajtóvetítés végén kifütyülték a filmet, míg a többi újságíró tapssal jutalmazta a két és félórás látványos, 22 millió eurós költségvetésből Grúziában forgatott művet. "Az első világháborúban a halottak nyolcvan százaléka katona volt és 20 százalékuk civil. Itt viszont a halottak megközelítőleg nyolcvan százaléka civil volt" - hangsúlyozta Hazanavicius a díszbemutató előtti cannes-i sajtótájékoztatóján. Számára a nagy kihívás az volt: "hogyan lehet a halált, a szenvedést, az elviselhetetlent bemutatni a filmvásznon". "Azt nem tehetem meg, hogy elviselhetetlen látványt tárok a nézők elé, miközben mégiscsak azt szeretném, ha megérintené őket a háború lényege" - tette hozzá. A cselekmény fő helyszíne ezért nem a fronton zajlik, hanem négy szereplő történetét tárja elénk a film, akiknek sorsát a csecsen konfliktus meghatározza. Az egyik egy 9 éves kisfiú (Abdul-Khalim Mamacsujev), akinek szüleit a szeme láttára mészárolják le és ezért kisöccsével a karjaiban kényetlen elmenekülni a falujából. Nem tudja, hogy a nővére, Rajsza is túlélte a mészárlást. Miután a lány üresen találja a családi házat, öccsei keresésére indul. Eközben egy fiatal orosz katona történetét is nyomon követhetjük, akit fokozatosan embertelenné tesznek a harcok. A negyedik szereplő, Carole - akit a rendező felesége, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával jutalmazott argentin származású francia Bérénice Bejo alakít - az Európai Unió missziójának fiatal tagjaként úgy dönt: örökbe fogadja a kisfiút. A film az ellentétekről szól a katonák és civilek, a nők és férfiak, a felnőttek és a gyerekek között. Az 1948-as eredeti változatban a kisfiú egy koncentrációs tábor túlélője. "Az egyensúly kedvéért egy ellenétes történetet is hozzátettem egy katona elembertelenedéséről. Innen jött az ötlet, hogy egymás keresztező sorsokat dolgozzak fel" - mondta a rendező. A film szinte dokumentarista módon mutatja be a lebombázott tájat, amelyben a civil lakosság az ellene elkövetett erőszak elöl menekül. "A háborús filmekben általában a nyugatiaknak, akik megmentik a többieket, külön történetük van. A mi forgatókönyvünkben inkább a (csecsen) civilek kerültek előtérbe" - hívta fel a figyelmet Hazanavicius. A filmben feltűnik Annette Bening is, a Vöröskereszt egyik vezetőjét alakítja.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.