1956-ról – ötvenhat esztendő múltán

 

Az összmagyarság számára fontos dátum október 23-a, az ’56-os forradalom kitörésének emléke. A történelem világra szóló eseményként jegyzi, amelyről például Mádl Ferenc korábbi magyar köztársasági elnök kijelentette: ötvenhatban az volt az európai történelem, ami akkor Magyarországon történt. Mács József íróval beszélgettünk. Némi malíciával szólva: igaz, hogy pályakezdőkként, de 1956-ban azért voltatok már jó páran tollforgatók, pedagógusok, meglett egyetemisták, a közéletben jártas fiatalemberek, akik szükségszerűen nyitott szemmel éltétek meg a forradalmat. Ennek mégis alig-alig van értékelhető nyoma a szlovákiai magyar köztudatban. Ötvenhat év távlatából, számomra, talán ez a legirritálóbb észrevétel!Amikor Magyarországon kitört a forradalom, a csehszlovákiai párthatalom azonnal megtette az ellenintézkedéseket. Különböző módon olyan fórumokat hozott létre, amelyeknek az volt a feladata, hogy innen segítsék az ottani „ellenforradalom” megfékezését és leverését. Tény, hogy ebbe számos szlovákiai magyart is bekapcsoltak, és erről – hogy kit és hogyan – mindmáig valóban keveset tudunk. De a felvetésed, a maga teljességében, ennél azért jóval összetettebb. Az, mert most már úgy látom, hogy a szlovákiai magyarság 1945 óta él folyamatosan különféle megfélemlítésben, nemigen mer különösebben megnyilatkozni, ami arra  a korra is erősen jellemző volt. És az élet minden területére kivetítve ez a mai napig sincs másképpen, hiszen a félelemérzet a maga folytonosságában, lappangóan ott munkál a szlovákiai magyar gondolkodásban. Ez nemcsak az egyszerű halandókra vonatkozik, hanem például az iskolákra, az úgynevezett elért jogainkra, mindenre. Sajnos, a politikára, a politikusainkra is.A teljes interjút a keddi Új Szó Keddi faggató című rovatában olvashatják!