Újabb Marsra szállást terveznek

A robotok által végrehajtandó küldetés az egykor élt vagy esetleg jelenleg is élő organizmusokat kellene, hogy felderítse a planétán, illetve a marsi földrengésekre keresne bizonyítékokat. Az újabb Mars-expedíciót 2011 júniusában indítanák, s a robottal felszerelt űrszonda 2013 júniusában érkezhetne a vörös bolygóra. Az 500 millió euróba kerülő mobil laboratórium a levegőt is „szaglászná” – a BBC szerint –, hogy az élet nyomai, jelei után kutasson.

Nem mindig sikerül...

Ugyanakkor a megfigyelők arra is emlékeztetnek, hogy az ESA utolsó landolási kísérlete, a Beagle 2 elnevezésű szerkezet Marsra szállása nem sikerült 2003-ban, az űreszköz pedig gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt.

Az ESA a hét végén a legkiválóbb tudósait és magas rangú hivatalnokait hívta össze, hogy megvitassák a Marsra szállás legoptimálisabb lehetőségeit. A találkozó, illetve a munkamegbeszélés után a sajtóval is közölték a tanácskozás megállapításait, eredményeit Londonban. A mostani bejelentés persze még csak előzetesnek tekinthető, hiszen a misszió terveit még gondosan ki kell munkálni, és azt jóvá kell hagyniuk az ESA tagországainak. A szakminiszterek várhatóan az űrhivatal tanácsának decemberi ülésén nyilatkoznak elképzeléseikről.

Előzetes tervek

Az előzetes hírek szerint mindenesetre a 2011-es missziót Francia Guyanából, a dél-amerikai Kourou-ból indítanák, egy orosz építésű Szojuz-Fregat hordozórakétára alapozva. Minthogy a bolygók mozgása miatt a Mars viszonylag távol lesz ekkor a Földtől, hosszú útra kell felkészülniük a tudósoknak. A landolás időpontja viszont azért esik majd júniusra, hogy lehetőleg elkerüljék a pusztító marsi porviharok szezonját. A projekt során elképzelhető, hogy az USA-t is felkérik arra, hogy továbbítson adatokat Európának az orbitális pályán mozgó, Mars körül keringő reléin keresztül. A Marsra leszálló egység valószínűleg air-bageket, vagyis légzsákokat, továbbá ejtőernyőket, valamint kisebb fékezőrakétákat használna a landoláshoz. Ezzel is garantálnák a „puha” becsapódást, nehogy újra pórul járjon az európai űrmisszió.

A Mars-missziót az ESA Aurora-programjának a keretei között szeretnék végrehajtani – magyarázta az egyik brit szakértő, dr. Mark Sims, a Leicester University kutatója. Egyelőre ezen belül több lehetőséget is tanulmányoznak a tudósok és a mérnökök.

Az egyik lehetőség az úgynevezett ExoMars-projekt, amely egy nagyobb rovert (mozgó, kerekeken guruló kutatórobotot) repítene a vörös bolygóra. Ezt egy orbitális pályán keringő relé kísérné, amely a rover adatait továbbítaná a Földre. Ennek ez a megoldásnak egy módosított változata szerint a már most is a Mars körül keringő szondák segítenének a rovert a földi irányító központtal való kommunikációban.

Egy sikertelen ötlet továbbfejlesztése

Aztán ott van az úgynevezett BeagleNet, amely a kudarcba fulladt Beagle 2-projekt folytatása lenne. Ez kisebb rovert, illetve rovereket tartalmazna. Jóllehet az űreszközök végső kidolgozása még hátravan, a kutatók biztosak néhány olyan jellemzőben, amelyeknek feltétlenül be kell épülniük a szerkezetekbe. ĺgy például majdnem biztos, hogy lesz fúrófeje a rovernek, rovereknek. Ilyen eszköz volt a Beagle 2-n is - erre azért van szükség, hogy átfúrják a Mars oxidálódott felszínét, és víz után kutassanak a talaj mélyebb rétegeiben. Ezek a fúrások a Mars geokémiai vizsgálatát is segíthetik. Ugyancsak fontosak az életkutató berendezések, amelyek a talajban, a sziklákban és a Marson előforduló gázokban keresnének biológiai aktivitást. Végül a harmadik fontos műszer, amelyet mindenféleképpen magával vinne az újabb expedíció, a „marsrengések”, vagyis a marsi földrengések tanulmányozásához, illetve más geológiai jelenségek vizsgálatához szükséges szeizmométer lenne.

Egyelőre a landolási helyszíneket nem határozták meg.

Cél a marsi egyenlítő?

Az egyik ilyen pont a Mars egyenlítőjéhez közeli régióban, az Elysiumban található. Itt talán egy hatalmas, befagyott tenger húzódik, ám a bolygó felszíne alatt. Ez a hely az élet utáni kutatás egyik legkiválóbb célpontja lehet a szakértők szerint. A metán egyébként „jó jelnek“ számíthat az élet szempontjából, mert bizonyos mikroorganizmusok ilyen gázt termelnek, ám azért a specialisták nem mehetnek biztosra: metán keletkezhet például vulkánkitörések nyomán is.

Az Aurora-program nemcsak „roveres” pásztázást irányoz elő a Marson. Az ambiciózusabb tervek szerint egy mintagyűjtő út is lehetséges, ám egy olyan űrszonda küldése, amely landolni és visszatérni is képes, eurómilliárdokba kerülne. Éppen ezért az efféle terveket még szélesebb körű együttműködés keretében képzelik a tudósok, így amerikai-európai kooperáció lenne valószínűleg szükséges ehhez. Egy ilyen út eredményeként azonban marsi kőzetek kerülhetnének vissza a Földre, és itt laboratóriumokban vizsgálhatnák a mintákat. (Eurohirek, National Geographic Online)