Új terrorista gócpont a Sínai-félszigeten

A támadók kihasználták az egyiptomi határőrök figyelmetlenségét: a katonák egy hosszú, forró nap után, amelyen a ramadán előírásai miatt egész nap nem ehettek és ihattak, végre asztalhoz ülhettek. Ekkor csaptak le rájuk a terroristák, megölve 16 határőrt, majd két katonai járművel megpróbáltak behatolni izraeli területre. Ott azonban heves tűz fogadta őket, amelyben mind az öt támadó életét vesztette.
Kairó első reagálásában dzsihádista szélsőségeseknek minősítette az elkövetőket, majd a Gázai övezetből föld alatti csempészalagutakon át beszivárgott palesztin szélsőségeseket tett felelőssé a történtekért. Kedden azután munkagépek érkeztek a határ egyiptomi oldalára, hogy hozzálássanak az illegálisan ásott alagutak felszámolásához.
Izraelben iszlamista szélsőségeseket gyanítanak a vasárnapi véres akció hátterében. "Ezek a bandák kihasználják a Sínai-félszigeten fennálló káoszt, céljuk pedig olyan láncreakció beindítása, amelynek a végén regionális háború következhet" - vélekedett Boáz Ganor, a herzlijai terrorelhárító intézet igazgatója. Szerinte valós a veszélye annak, hogy ez a stratégia beválik, noha jelenleg a közel-keleti térség egyetlen szereplője sem érdekelt a helyzet elmérgesedésében.
Hasonlóan látja a helyzetet Joram Schweitzer, a tel-avivi egyetem biztonsági tanulmányokkal foglalkozó intézetének munkatársa. "A radikális iszlamista csoportok egyik célja az, hogy konfliktust idézzenek elő Egyiptom és Izrael között. Egyúttal pedig megpróbálják gyengíteni a Gázai övezetet kormányzó Hamász szervezetet azzal, hogy újra meg újra rakétákat lőnek ki Izrael területére, ellencsapásokat provokálva ki" - mutatott rá Schweitzer.
Az izraeli kormány felszólította Kairót, hogy gondoskodjon "a rend és a biztonság" helyreállításáról a Sínai-félszigeten. Ezt könnyű mondani, megvalósítani viszont annál nehezebb - emlékeztetett a bécsi Der Standard. Az 1978-ban kötött Camp David-i békeszerződés értelmében ugyanis a félsziget nagy része demilitarizált övezet. Ez a körülmény megnehezíti a terroristákkal szembeni fellépést, hiszen a biztonsági erőknek nem állnak rendelkezésre a szükséges berendezések és fegyverek. Ez állhatott Mohammad Murszi egy májusi kijelentésének a hátterében. Az elnökválasztási hadjárat során a Muzulmán Testvériség jelöltje - a mai egyiptomi államfő - arról beszélt, hogy hazája tiszteletben kívánja ugyan tartani az Izraellel kötött békeszerződést, ám felülvizsgálná az Egyiptom szuverenitását korlátozó passzusokat.
Tény, hogy a Sínai-félsziget belső része a törvényesség szempontjából "fehér foltnak" minősül. Az évszázadok óta itt élő beduinok Egyiptomban másodosztályú polgároknak számítanak. Sokan közülük csempészetből tartják el a családjukat: fegyvert, kábítószert és Izraelbe igyekvő afrikai menekülteket visznek át a határon, kihasználva kiváló terepismereteiket a köves sivatagi térségben.
A társadalom peremére szorult beduinok problémájához járul az Egyiptomban és a Gázai övezetben tevékenykedő dzsihádista csoportok újjáéledése. A beduinok egy része hajlandó segítséget nyújtani olyan szélsőségeseknek, akik a Sínai-félszigetről próbálnak támadást intézni Izrael ellen.
Murszi elnök számára az első komoly próbatételt jelenti a félszigeten kialakult feszült helyzet, amely szerdán arra késztette Kairót, hogy harci helikopterekkel csapást mérjen feltételezett iszlamista fegyveresekre, több mint huszat megölve közülük. Az egyiptomi légierő az 1973. októberi arab-izraeli háború óta nem hajtott végre rakétatámadást a Sínai-félszigeten. A vasárnapi terrorakció ugyanakkor nem csupán a szokásos üzenet volt Izraelnek: a szélsőségesek csapása az egyiptomi hatóságoknak is szólt, amelyeket a dzsihádisták - éppen a Camp David-i szerződés miatt - ma is "izraeli kollaboránsoknak" tartanak.
Izrael dilemma előtt áll. Egyrészt erősen érdekelt abban, hogy Egyiptom szavatolja a Sínai-félszigeten a nyugalmat, másrészt csöppet sem érez kedvet ahhoz, hogy belemenjen a kétoldalú békeszerződés felülvizsgálatába, amelyet csaknem minden egyiptomi párt és politikai erő szorgalmaz. Tel-Aviv még az Izrael szempontjából megbízhatónak minősülő Hoszni Mubarak elnök alatt sem járult hozzá nagyobb létszámú egyiptomi katonaság állomásoztatásához a félszigeten. Egy iszlamista elnök - Mohammad Murszi - vezette Egyiptomnak pedig még kevésbé lesz hajlandó engedni e kérdésben.
Murszi vasárnap óta ismételten harcra szólított fel a "hitetlenek" ellen, a dzsihádistákat értve ez alatt, ami érdekes paradoxon, hiszen egyébként a "szent háború" hívei kérdőjelezik meg más muzulmánok iszlámhűségét. A szélsőséges iszlamisták tavaly kezdődött aktivizálódása nem igazán meglepő: ők a vesztesei a tavaly februárban kezdődött forradalomnak. Egyiptom anélkül változik meg, hogy nekik érdemi beleszólásuk lenne a változásokba. Az általuk szorgalmazott kalifátus (valamennyi iszlám ország egyesítése egy közös vallási vezető alatt) elérhetetlen messzeségben van, legközelebbi eszmetársaik, a szalafisták kimaradtak az új egyiptomi kormányból.
A tét azonban nem csupán a Sínai-félsziget és az egyiptomi-izraeli határ jövője. Az utóbbi hetekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szíriai felkelők soraiban jelentős szerepet játszanak a dzsihádisták, akik Aszad elnök megbuktatása után aligha fognak lemondani határokon átnyúló céljaikról. Innen nézve a vasárnapi véres incidens nemcsak Egyiptom, de Izrael számára is "ébresztőt" jelent: ahhoz viszonyítva, ami Szíria felől várhat a zsidó államra, a Sínai-félsziget problémája másodrendűnek minősül.