Napunk fő kérdése: Hová lett Izrael ébersége?

Eli Maron katonai vezető nem titkolta felháborodását: szerinte „kolosszális kudarc” történt, a biztonsági hierarchiák egyszerűen kudarcot vallottak, aminek jelentős következményei lettek. De nem kímélte az izraeli hírszerzést az IDF egykori hírszerzési vezetője, Amos Yadlin sem, aki ennek ellenére hangsúlyozta: az országnak most higgadtnak kell maradnia, a fő prioritás most az Izraelben tartózkodó terroristák felkutatása és annak megakadályozása, hogy a konfliktus átterjedjen Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre és különösen északra, ahol a libanoni határ túloldalán a Hezbollah fegyveresei vannak. Ennél is keményebb kritikákkal álltak elő azok az izraeli média által meg nem nevezett tisztviselők, akik a politikai és katonai vezetést vádolták azzal, hogy a belső vitáikkal voltak elfoglalva ahelyett, hogy az ország biztonságán dolgoztak volna.

Az izraeli hírszerzés rendkívül komoly hálózatot épített ki az elmúlt évtizedekben az Izraellel ellenséges országokban, így a biztonsági szervek időben fel tudtak készülni az ellenséges támadásokra. Ennél is nagyobb figyelmet szentelt a hírszerzés a palesztin társadalom megfigyelésére, ahol széles besúgó-hálózatot sikerült felépíteni. Míg a hírszerzők erőfeszítései az elmúlt években sikerrel jártak, addig most nagyon úgy látszik, hogy Izraelt teljes meglepetésként érte a támadás

Pedig nyomós ok is van arra, hogy Izraelnek most biztosan érdemes lett volna megtennie a szükséges előkészületeket. Emlékeztetőül: a Hamasz a jom kippuri háború ötvenedik évfordulóján indította meg a támadását Izrael ellen. Az ötven évvel ezelőtti támadás egyébként szintén teljesen váratlanul érte az izraelieket: a zsidó vallás legszentebb böjtnapján indított háborúban 2689 katona esett el. Az egyiptomi és szíriai hadsereg akciója azonban végül kudarcot vallott. Az izraeli hírszerzés azonban mintha megfeledkezett volna most arról, hogy az 50. évfordulón megtegye a szükséges óvintézkedéseket.

(MaHa, ú)