Megkoronázták a Királyokat

A rájátszás legértékesebb játékosának a bajnok kapusát, Jonathan Quicket választották.

A Los Angeles 1967-ben csatlakozott az NHL mezőnyéhez, s 45 év elteltével végre révbe ért. S nem csak emiatt írt történelmet az angyalok városának hokicsapata: még sosem fordult elő, hogy a playoffba az utolsó, nyolcadik helyen becsusszanó gárda legyen a bajnok.

A siker letéteményese „Kiskoromban a Rangersnek szurkoltam, és Mike Richtert kapust figyeltem. Emlékszem, akkor jóval idegesebb voltam, mint az idei döntősorozat meccsein.” A playoff idei legértékesebb játékosa, Jonathan Quick mondatai hűen tükrözik, miért a Los Angeles lett a bajnok: a 26 éves hálóőr a legélesebb helyzetekben is higgadt maradt. Szemben például Martin Brodeurrel, akinek neve mellett ugyan megannyi „leg”-gel kezdődő jelző áll, a kapusok között kimondottan fiatalnak számító Quick azonban sokkal jobb teljesítményt nyújtott New Jerseyi riválisánál: 94,61%-os védési hatékonysága mellett a csatároknak kis túlzással csak a jégen kellett lenniük.

Úgy, mint az alapszakaszban: a Kingsnél csak a St. Louis kapott kevesebb gólt a 82 meccsen (ezért is várták sokan a két csapat főcsoportelődöntőjét, ahol azonban Jaroslav Halák sérülése miatt elmaradt a kapusok csatája) – viszont a Minnesotán kívül a többi 28 csapat mind többször talált be az ellenfelek hálójába. A 2,36-os átlagot ugyan a rájátszásra a még mindig elég alacsony 2,85-re tornázták fel, de így sem fért kétség a Királyok sikeréhez. Miért a Kings a bajnok?

Mert 16 győzelemmel és 4 vereséggel nem lehet a Stanleykupa megnyerése nélkül abszolválni az NHL playoffját. Mert mind a négy párharcukban gyorsan helyre tették az ellenfeleket (Vancouver, St. Louis, Phoenix, New Jersey) az első három meccs megnyerésével. Mert tízszer is tudtak idegenben nyerni a playoffban, és mert a szezon legfontosabb részében játszottak csúcsformában. Addigra ugyanis megtalálták a megfelelő edzőt: Darryl Sutter a harmadik Kings-tréner a szezonban. „A csapatnak megvoltak a vezérei, a fiatalok pedig hallgattak rájuk és jó időben jó helyen voltak” – fedte fel a „titkot” a Calgaryval a 2004-es döntőt elbukó Sutter. A kapus Quicken kívül Dustin Brownra és az NHL első szlovén bajnokára, Anze Kopitarra célzott az edző.

Ők ketten (szintén először a liga történetében) holtversenyben végeztek a kanadai pontverseny élén. „Erről álmodtam egész életemben. Nem tudom, mit mondhatnék” – nyilatkozta Brown, aki mindössze a második amerikai a Stanley-kupagyőztes csapatkapitányok között.