Felavatták gróf Esterházy János szobrát

Budapest |

<p>Felavatták Esterházy János egész alakos bronzszobrát szerdán a főváros XII. kerületében, a Gesztenyés kertben, ahol Áder János köztársasági elnök arról beszélt: a nemzet belső kiegyezését az szolgálja, ha a résztvevők nemcsak a néhai szlovákiai magyar politikus szobra köré gyűlnek, hanem kiállnak az elvei mellett is.</p>

"Mellé állunk, hogy hazánk szabad és büszke polgáraiként kimondjuk, ami egyedül méltó hozzánk, magyar demokratákhoz: soha többé nemzetiszocialista, soha többé szocialista diktatúrát!" - hangoztatta az államfő.

Áder János az ünnepségen szólt arról: Esterházy János szobra arra figyelmeztet, hogy "nekünk, ma élőknek és az utánunk jövőknek dolgunk van azzal, amit ő hagyott ránk emberi példájával".    Az államfő szerint a nemzet egységét és békéjét szolgálja, "ha kimondjuk, aki az egyik diktatúra bűneit mentegeti, az a másik rémuralom bűneinek is erkölcsi engedményt tesz”. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"109244","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"319","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]    Kiemelte: nem lehet különbséget tenni az ártatlanul megalázottak és megszomorítottak, az ártatlanul meghurcoltak és elpusztítottak között. Senkitől sem lehet származása, vallása vagy nemzeti hovatartozása miatt az emberi méltósághoz való jogot elvitatni - tette hozzá.    Áder János kijelentette: "polgári szabadságjogainkhoz, európaiságunkhoz való hűségünk arra kötelez minket, hogy újra meg újra emlékeztessünk arra a történelmi tényre, hogy a nácizmus és a kommunizmus rémálma egyaránt ártatlan milliók véráldozatát követelte".    Az ünnepségen Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP), a XII. kerület polgármestere azt mondta: Esterházy János példamutató politikai életműve válasz volt Trianon nemzeti traumájára.     "Cselekedeteiben egyszerre vezette a racionalitás és az anyaországtól elszakított magyarság iránt érzett érzelmi elkötelezettség, felelősségérzet" - jegyezte meg a kerületvezető, hozzátéve, hogy a politikus mindig kereste a cselekvés lehetőségét, megalkuvás nélkül képviselte a kisebbségi sorsra jutott magyarság érdekeit, küzdött a papíron meglévő jogaik valódi érvényesüléséért, de ugyanilyen elszántsággal hirdette a közös múltból fakadó egymásra utaltságát magyaroknak és szlovákoknak.    Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke szólt arról, hogy Esterházy János soha nem a könnyebbik utat választotta. Ezt rendkívül fontos üzenetnek nevezte napjainkra vonatkozóan is, amikor "épp azt várja szlovák hatalom, hogy a könnyebb utat válasszuk, cseréljünk nyelvet, identitást”. Nem ezt kell választani - jelentette ki.     Utalt arra, hogy Esterházy János rehabilitációja elmarad, késik, s ugyanez igaz a szlovákiai magyarság rehabilitációjára is.     "Nem teljesedhet ki Szlovákia demokráciája és az emberi jogok érvényesülése az országban mindaddig, amíg ez a rehabilitáció nem történik meg, amíg a kollektív bűnösség eltörlése nem valósul meg" - fogalmazott a pártelnök.    Esterházy Alice, a mártír politikus lánya ünnepi beszédében hangsúlyozta: tanúságot jött tenni, mert megélte a zsidóüldözést, amikor magyarokat űztek el otthonukból nemzetiségi alapon és közben sokan életüket vesztették, amikor a faji üldözés osztályüldözésbe csapott át.    Kiemelte, arról is tanúságot tesz, hogy a helyes úton jár Magyarország, megvalósulni látja édesapja jelszavát: Isten, haza, család.     Az avatóünnepségen részt vett mások mellett Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma, a néhai köztársasági elnök felesége, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Erdő Péter bíboros.     Nagy János szobrászművész alkotását ökumenikus szertartás keretében áldották meg, a szobornál Orbán Viktor miniszterelnök nevében is koszorút helyeztek el.    Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én nem szavazta meg a szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"109249","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"319"}}]] 
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?