Az NSA-kémkedés és a német választási hadjárat

Május óta az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) főként a társadalmi igazságossághoz kapcsolható témákkal próbálták zavarba hozni a kormányzó keresztény-liberális (CDU/CSU-FDP) koalíciót. Peer Steinbrück, a 150 éves párt kancellárjelöltje minden fellépésén meglovagolta a minimálbér és a lakbérplafon kérdését. Előbbi régóta dédelgetett témája az SPD-nek: a párt a szakszervezeti szövetséggel (DGB) egy húron pendülve sürgeti az egész országra és minden szakmára kiterjedő, kötelező minimális órabér bevezetését, amelynek szintjét 8,50 euróban szabná meg.     A másik "örökmécses", amely soha nem hiányzik Steinbrück nyilatkozataiból, a lakbérek szintjének korlátozása. Tény, hogy az utóbbi 2-3 évben - főleg a nagyvárosokban - "elszabadultak" a lakbérek. Az ok kettős: egyrészt az önkormányzatok, illetve a tartományi kormányok "leszoktak" a szociális (azaz olcsó bérű) lakások építéséről. Másrészt a betéti kamatok mélyrepülése miatt (a lekötött pénzek kamata manapság 0,2 és 0,7% között mozog a német bankoknál, ami 2 százalékos infláció mellett értelmetlenné teszi az ilyen fajta befektetést) hatalmas tőke áramlik az ingatlanpiacra. A befektetők pedig inkább luxuslakásokba ruházzák be fölös pénzüket, hiszen azok bérbe adásából a bankbetétekénél jóval nagyobb hozam érhető el.     A viszonylagos lakáshiány (mármint a megfizethető lakbérű otthonoké) arra készteti a tulajdonosokat, hogy bérlőváltás esetén akár 30 százalékkal feljebb srófolják a lakbért. (A törvény "Neuvermietung", azaz új bérlő esetén erre lehetőséget ad.) Ennek akarna gátat szabni az SPD. Steinbrück amellett kardoskodik, hogy új bérlő beköltözése esetén a bérbeadó legföljebb 10 százalékkal kérhessen magasabb lakbért az előzőnél.     Bármilyen széles rétegek szívéhez szól is a fenti két témában vallott szociáldemokrata álláspont, a párt érdemben nem tudta csökkenteni hátrányát a CDU/CSU-val szemben. A ZDF televízió július közepén készült Politbarometer felmérésének tanúsága szerint ha a következő vasárnapon lennének parlamenti választások, azokon az uniópártok 41 százalékot érnének el. Az SPD-re a németek 26 százaléka voksolna, preferált koalíciós partnerük, a Zöldek pedig 13 százalékra számíthatnának.     Ennek alapján egyértelmű, hogy Németországban nincs kormányváltó hangulat: a szocdemek legföljebb a CDU/CSU junior partnereként vehetnének részt a majdani kormányban, amennyiben Angela Merkel kancellár jelenlegi koalíciós partnere, a liberális FDP elbukik az 5 százalékos bejutási küszöbön. (Ez nagyon is valós lehetőség.) Ebben a helyzetben kapóra jött az SPD-nek az NSA "szimatolási" ügye.     A szociáldemokraták hetek óta erélytelenséget és meghunyászkodást vetnek Merkel (CDU) szemére, miután június végén kitudódott: az NSA világméretű "adathalászása" nemcsak a potenciális ellenségeket és terrorista szervezeteket érinti, de az (európai) szövetségeseket is. Részben az ellenzék nyomásának - no meg a lakosság körében is tapasztalható felháborodásnak - volt köszönhető, hogy a múlt héten Hans-Peter Friedrich belügyminiszter (CSU) Washingtonba utazott megtudakolni, mi a helyzet az NSA tevékenységével.     Szép szavakon és általános ígéreteken kívül a német miniszter semmit sem kapott vendéglátóitól, amit az ellenzék gúnyos nyilatkozatokkal nyugtázott. A levegőben lógott egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítása, ám szombaton váratlan fordulat következett a témában.     A ZDF televíziónak nyilatkozó Michael Hayden, az NSA (majd később a CIA) főnöke elmondta: a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után Washington jelentősen fokozta az együttműködést az európai szövetségesekkel, és ennek során "semminemű kétséget nem hagyott annak céljait illetően". Mint somolyogva fogalmazott: a németek felháborodása a Casablanca című híres filmnek azt a jelenetét juttatja az eszébe, amikor Renault rendőrfőnök arról értesül, hogy Rick kávézójában tiltott szerencsejáték folyik - holott az illegális bevételből ő maga is sápot húzott. "Minden állam kémkedik, minden modern állam benne van az elektronikus kémkedésben, s ezt a maguk törvényeinek keretei között művelik" - mondta Hayden.     2001-ben (egészen 2005-ig) SPD-Zöldek kormány volt hatalmon Berlinben, 2005-09 között pedig CDU/CSU-SPD nagykoalíció állt az ország élén. Vagyis 12 éve minden német kormányfő, illetve a hírszerzés (BND) összes főnöke tudomással bírt az NSA adatgyűjtéséről.      Hayden tévéinterjúja nyomán a CDU főtitkára, Hermann Gröhe felelőtlen képmutatást és arcátlan kettős morált vetett az ellenzék szemére. Hans-Christian Ströbele, a Zöldek szakértője elismerte ugyan, hogy 2001. szeptember 11. után szorosabbá vált az együttműködés és intenzívebbé az adatcsere a német és az amerikai titkosszolgálatok között. Csakhogy akkor még szó sem volt a PRISM nevű titkos adatgyűjtő programról: tíz évvel ezelőtt sem Berlin, sem Washington nem volt képes a mostanihoz hasonló dimenzióban "megcsapolni" a távközlési csatornákat - állította Ströbele.     Egy tanulsága feltétlenül van a történteknek: a szeptemberi választásokra készülő pártstratégák immár tudják, milyen robbanásveszélyes az NSA-lehallgatások témája. Ezentúl minden politikusnak minden nyilatkozata előtt háromszor is meg kell fontolnia: kinek használhatnak, és kinek árthatnak szavai szeptember 22-én, a parlamenti választás napján.