Az 1990-es "fekete márciusra" emlékeznek Marosvásárhelyen

Markó Béla, az RMDSZ elnöke ezen a napon fogadja a márciusi összecsapások idején életét vesztett Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt, és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet és Juhász Ilonát.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és annak elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő A szeretet márciusa elnevezésű rendezvénysorozatára várja a részvevőket Marosvásárhelyen. Ennek keretében kerül sor péntek este az Igazság és tolerancia elnevezésű fáklyás menetre. Magyar, román és cigány részvevőket egyaránt várnak a megmozdulásra a szervezők, emlékeztetve ezzel arra, hogy a magyarokra támadó - szélsőséges nacionalisták által feltüzelt - románok visszaverésében a helyi romák a magyarok segítségére siettek.

Háromnapos, maratoni filmvetítést szervez a Bernády György Közművelődési Alapítvány, bemutatja a Marosvásárhely fekete márciusa című, tizenkét órás dokumentumfilmet. Szombaton délelőtt a belvárosi római katolikus plébánia Deus Providebit Tanulmányi Háza ad otthont annak a Közös múlt, közös jövő, otthon Európában című kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen a Pro Europa Liga társzervezésében magyar és román értelmiségiek, közéleti személyiségek tanácskoznak az etnikumok együttéléséről. A Vártemplomban ökumenikus istentisztelettel zárul a megemlékezés-sorozat, amelyen a Kárpát-medence történelmi egyházainak magas rangú képviselői is jelen lesznek.

A Ceausescu-rezsim egészen 1989-ig napirenden tartotta a "magyar veszélyt", ezért 1990-ben a román közvélemény nagy részében - és főleg az erdélyi románokban - elevenen élt Erdély elvesztésének a réme. A magyaroknak a kisebbségi jogokra vonatkozó követeléseit úgy értelmezték, hogy "ki akarják szakítani Erdélyt Romániából". A román lapok sokszor valótlan információkat tálaltak, időnként erőszakra bujtogató üzeneteket is közöltek, a románok szerint viszont a magyar lapok is elfogultsággal tájékoztattak.

Az RMDSZ 1990. február 10-én Marosvásárhelyen gyertyás-könyves tüntetést szervezett, amelyen százezren vettek részt. A városban némán felvonuló hatalmas tömeg magyar iskolákat és egyetemet követelt. Közben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is a magyar diákok sztrájkba léptek, egyrészt az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetem visszaállítását, másrészt a meglévő magyar tagozatok bővítését kérték. 

A marosvásárhelyi közhangulat március 16-án vett veszélyes fordulatot, amikor a város egyik gyógyszertárának a kirakatára magyar feliratot helyeztek el. A román sajtóban megjelent uszító hangvételű cikk hatására mintegy ötven fős román tömeg vonult a gyógyszertárhoz, és eltávolította a feliratot.

Az indulatok március 19-én szabadultak el. Vasvillákkal, fejszékkel és dorongokkal felfegyverkezett Görgény-völgyi román parasztokat szállítottak buszokkal Marosvásárhelyre. A felheccelt román parasztok törtek-zúztak, békés járókelőket bántalmaztak, és rátámadtak az RMDSZ székházára. Az épületben rekedt mintegy hetven magyar közül a néhai Sütő András írót, az RMDSZ Maros megyei szervezetének akkori elnökét bántalmazták súlyosan, aki korábban biztosítékot kapott a kivezényelt rendfenntartó erőktől, hogy biztonságban elhagyhatja az ingatlant.

A tragikus ütközet  március 20-án volt, amikor sok ezer felháborodott magyar vonult az utcára a román parasztok egy nappal korábban elkövetett garázdálkodása ellen tiltakozva. A város főterén barikádokat emelt a két tábor. Este a magyarok már létszámfölénybe kerültek, az összecsapásokat a katonák által alkotott gyenge kordon sem tudta megakadályozni. A konfliktus kegyetlen tömegverekedéssé fajult, senki nem kímélt már senkit. A véres ütközetnek összesen 278 sebesültje volt, ebből 190 román és 88 magyar nemzetiségű. Három magyar és két román életét vesztette.

Az ügyészségi vizsgálatok során 30 személy ellen emeltek vádat, többségük egy év börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabb ítélettel a Magyarországra menekült Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált sújtották, akiket tíz év szabadságvesztésre ítéltek. Ez utóbbit 1996-ban kegyelemben részesítette Emil Constantinescu volt román államfő.