A terrorizmus Toulouse után

Nem csupán azért, mert a norvég Anders Behring Breivik és az algériai francia Mohammed Merah egyformán brutális kegyetlenséggel követte el tettét. Hanem mert mindkét merényletsorozat mindenekelőtt azt bizonyította: a civilizált világnak a terrorizmus újabb és minden korábbinál veszélyesebb formáival kell szembenéznie.

A szélsőjobboldali és pszichopatának tartott, 32 esztendős Breivik összesen 77 személyt, túlnyomó többségében baloldali beállítottságú, fiatal diákot mészárolt le Oslóban, illetve Utoya szigetén. Saját szavai szerint tettével a multikulturalizmus és az iszlám ellen kívánt tiltakozni, Európát akarta megvédeni a muzulmán inváziótól. Bírósági tárgyalása a tervek szerint áprilisban kezdődik, az indítékokkal kapcsolatban még napirendre kerülhet egy és más, az azonban több mint valószínű, hogy a szörnyű merényletet egyedül követte el.
A 24 éves Mohammed Merah összesen 7 személyt gyilkolt meg, köztük három észak-afrikai származású francia katonát, majd egy toulouse-i iskolánál különös kegyetlenséggel két zsidó óvodás és egy kisiskolás gyermeket, valamint egy fiatal tanárt. A hatóságokkal lelepleződése után folytatott, csaknem egy teljes napig tartó, felettébb különös párbeszéd során a gyilkosról sok minden kiderült, így a többi között az, hogy - Breivikhez hasonlóan - tettét nem bánta meg, sőt a jövőben hasonló bűncselekményeket tervezett. Magát a radikális iszlám elkötelezett hívének vallotta, azt állította, hogy az al-Kaida terrorszervezet tagja, és a merényletekkel a közel-keleti háborúban életüket vesztett palesztin gyermekek halálát, továbbá a francia hadsereg afganisztáni szerepvállalását akarta megbosszulni. A gyilkosságokat – akárcsak Breivik - magányosan követte el, bátyja  csupán” a fegyverek beszerzéséhez nyújtott segítséget. A szakértők szerint a norvég tömeggyilkoshoz hasonlóan Merah is magányos és pszichopata gyilkos volt, több  titkot” azonban – mivel a rendőrségi akció során nem sikerült élve kézre keríteni –  magával vitt a sírba”.
A szakértők szerint túl egyszerű lenne az al-Kaidát feltételezni a toulouse-i, illetve a szomszédos montaubani merényletek mögött. Az egyik legnevesebb német iszlámkutató, Michael Lüders az állítólagos al-Kaida-szálak kapcsán egy interjúban úgy vélekedett, hogy a kötődés hangsúlyozásával Merah csupán saját magára akarta még jobban felhívni a figyelmet. Utalt arra is, hogy a nemzetközi terrorszervezet Oszama bin Laden halála óta csupán – noha egyáltalán nem lebecsülhetően -  árnyéka” önmagának, és Európában, de különösen Franciaországban az elmúlt időszakban alig hallatott magáról. Radikális terrorista ideológiája egyre kevésbé vonzó még a muzulmánok körében is, különös tekintettel arra, hogy elsősorban az  arab tavasz” óta egyre inkább nyilvánvalóvá vált: ez az ideológia képtelen segíteni a megoldást az erősödő demokratizálódással kapcsolatos konfliktusokra. Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy az al-Kaida teljes mértékben elvesztette volna befolyását, illetve hogy ne lennének a terrorra hajló radikális erők. De immár kevéssé valószínű, hogy az al-Kaida utasításait szervezett formában, egy adott helyszínen hajtsák végre. Mindez pedig a  magányos és pszichopata” tettes teóriáját erősíti, miközben a politikai indíték egyáltalán nem zárható ki. Ez vonatkozik egyaránt az oslói és a toulouse-i gyilkosra is, noha tettüket teljesen eltérő politikai motiváció alapján követték el.
Bár a fiatal és radikális algériai franciát már korábban figyelték a titkosszolgálatok, úgy ítélték meg, hogy nincs ok semmifajta eljárásra vele szemben. Mindez az elkövetkező napokban minden valószínűség szerint heves vitát vált majd ki a hatóságok felelősségéről, és a történtek egyik fő tanulsága éppen ezért az lehet: a lakosság védelme érdekében a legcsekélyebb gyanú esetén is kemény fellépésre van szükség. A terrorizmus új formájának – egy magányos, illetve pszichopata tettes esetleges merényleteinek – veszélye csakis így mérsékelhető.
A tavaly Norvégiában történt és a mostani franciaországi merénylet ismét azt bizonyította, hogy a terrorizmus nem köthető semmilyen valláshoz és semmilyen meggyőződéshez. Annak a legkülönbözőbb okai lehetnek a szélsőségességtől kezdve az idegengyűlöleten keresztül egészen a magányos és pszichopata tettes teóriáig.
A biztonságpolitikával foglalkozó amerikai elemzőintézet, a Stratfor a közelmúltban arra hívta fel a figyelmet, hogy a terrorizmus nem szűnik meg, csak változik. A tekintélyes intézet ennek kapcsán a többi között  hétköznapi terroristák” veszélyére hívta fel a figyelmet. Azokra a terroristákra, akik nehezebben felderíthetők, célpontjaik kiszámíthatatlanok, és épp ezért veszélyességük is rendkívüli.
Szakértők szerint egyformán ezt erősítik meg az  Anders Behring Breivik és Mohammed Merah által elkövetett merényletek. És ebből kiindulva legfőbb tanulságuk az, hogy a hatóságoknak a jövőben egy egyre kiszámíthatatlanabbá váló terrorizmussal kell felvenniük a harcot. Új irányokban, új eszközökkel, új együttműködésekkel, még nagyobb éberséggel, és még inkább támaszkodva a  hétköznapi emberek” támogatására, illetve szolidaritására.