A szinódus új korszakot indított el Ferenc pápa egyházában

A La Repubblica kommentárja szerint az 1963-ban lezárult II. Vatikáni Zsinat óta nem zajlott ennyire éles vita az egyházban mint az utóbbi kéthetes szinóduson. A napilap úgy értesült, a püspökök Ratzinger-csoportja (vagyis a XVI. Benedekhez közel állók) egyenesen a nyugalmazott pápától kért hittani útmutatást, amire a Vatikánban élő volt pápa azt üzente vissza, már nem ő az egyházfő, forduljanak Ferenc pápához.

A szinódus szombat este megszavazott és azonnal nyilvánosságra is hozott záródokumentuma négyszázhetven helyen módosította vagy egészítette ki az Erdő Péter bíboros által a szinódus félidején bemutatott szöveget. A püspökök főleg az elvált és újraházasodottak áldoztatására és az azonos neműek kapcsolatára vonatkozó pontokat változtatták meg. Ezek a pontok voltak az egyedüliek, amelyek nem kapták meg az elfogadáshoz szükséges kétharmados többséget a voksoláson.

Átírták az elváltak áldozásban való részesítéséről szóló 52. és 53. pontot, amelyekből elmaradt az a megfogalmazás, miszerint az elváltak és újraházasodottak "fokozatosan" részesülhetnének ismét a szentségben. Az azonos nemű párok kapcsolatáról szóló 55. és 56. pont végleges változatában már nem szerepel az a javasolt mondat, miszerint ez a partneri kapcsolat is kölcsönös támaszt nyújthat tagjainak. Kimaradt az is, hogy a melegek és leszbikusok "is értékeket tudnak adni a keresztény közösségeknek". A javasolt dokumentum szerint az egyház elutasítja a társadalmi nemeket hirdető gender-elméletek jogszabályba foglalását, a végleges verzió viszont már az azonos neműek közötti házasságról mondja ki ugyanezt. A végleges szövegből több helyen elmaradt a befogadásra való utalás is.

Elemzők szerint a családról tartott szinódus volt az első komoly próbatétele a Ferenc pápa vezette egyháznak. Újdonságnak számított, hogy a vitáktól kísért tanácskozáson tabutémákkal, vagyis a "szabálytalan családokkal" is foglalkoztak, "ami a szent termekbe a szociális érzékenység szelét fújta be", a szinódus cáfolta az "egyhangú" egyház képét, miszerint az egyház képtelen az őt övező társadalmi változásokkal szembesülni. Ez volt az első alkalom, hogy az egyház tagjai nyíltan nemtetszésüket fejezték ki a Ferenc pápához közeli véleményekről. A kommentárok úgy vélték: lehet, hogy a szinódus sokak számára "hasfájással" zárult, de az egyházban elindult egy folyamat, amelyet már nem lehet visszafordítani.

A Corriere della Sera szerint a szinódus lezárta Ferenc pápa pápaságának eddigi látványos és a tömegek által éltetett időszakát, és egy kevésbé csillogó, drámaibb és szenvedéssel teli, de "eredetibb" szakaszt nyitott meg. A napilap hangsúlyozta, hogy a világ egyházmegyéit képviselő püspökök egy része nemet mondott a legproblematikusabb kérdésekre, és a fenntartások nemcsak a római kúria részéről érkeztek, hanem a Ferenc pápát megválasztó bíborosok részéről is. Az újság szerint a szinódus igazi hiányossága a kommunikáció volt, ami néha a vélemények közötti zűrzavar benyomását adta: "mintha a helyzet néha kicsúszott volna Ferenc pápa kezéből". Másrészt a szinódus túl Európa-centrikus volt, nem nyitott elég teret az afrikai, ázsiai problémáknak.

A Libero oldalain Antonio Socci katolikus író megkérdőjelezte, hogy a szinódust a Ferenc pápa képviselte "forradalmi" nyitás nyerte meg. Ugyanakkor Socci szerint az úgynevezett konzervatív szárny sem kerekedett felül, a szinódus bizonytalan eredménnyel zárult.