A népirtások árnyékában

Kigali. A tíz évvel ezelőtti szörnyű mészárlásoknak is tulajdonítható, hogy a hírügynökségek bő terjedelemben tudósítottak a tegnapi ruandai elnökválasztásról. Meg azért is, mert ez az első többpártrendszerű elnökválasztás, amióta a hétmillió lakosú ország 1962-ben függetlenné vált Belgiumtól. Megfigyelők a hivatalban levő elnököt, Paul Kagamét tartják a választás fő esélyesének. Kagame az 1993-94-es tuszi lázadás vezéreként jutott hatalomra. Legjelentősebb ellenfele, a hutu népcsoporthoz tartozó Faustin Twagiramungu már előre választási csalással vádolta a hivatalban levő elnököt és annak tuszikból álló pártját. Ruanda belpolitikai életét a függetlenség elnyerése óta döntően az etnikai ellentétek szabták meg. A lakosság 92 százalékát kitevő hutu többség és az ország gazdasági és politikai életében hagyományosan hegemón szerepet játszó 7,6 százaléknyi tuszi kisebbség ellentéte 1994-ben borzalmas vérontásba torkollott: hutu szélsőségesek több százezer – más adatok szerint milliónyi – tuszit és mérsékelt hutut gyilkoltak meg néhány hónap leforgása alatt. A Kagame vezette tuszi Ruandai Hazafias Front 1994 júliusában bekövetkezett katonai győzelme után mintegy kétmillió hutu menekült el a szomszédos országokba.