A gútai Meteorit Fesztivál

A vidám gyermekzsivaj megtöltötte a kisváros utcáit. Gútán a Meteorit Nemzetközi Fesztivál a legkisebbekre is gondolt: egy hatalmas és lenyűgöző gyermekbirodalmat hozott létre, ahol számos izgalmas program várta a kicsiket. Először is maga a páratlan meseváros, ahol a népmesei hősök bábfiguráival ismerkedhettek, és testközelből is szemrevételezhették őket. Soha ennyi kis lurkó még nem rótta a város utcáit, tereit, mint ez alkalommal. Több ezer gyermek tekintette meg a nekik szánt és a nyelvezetükön íródott meseelőadásokat, majd rövid sétát tettek a városban, ismerkedtek a hellyel, fagylaltoztak és hűsöltek Gúta rendezett parkjaiban, a szökőkút mellett.

A meseelőadások közül a magyar ajkú gyermekek részére a győri Vaskakas Bábszínház adta elő a Brémai muzsikusok című bábjátékot, amelynek lélekemelő a mondanivalója; fontos, hogy a közösség iránti érzékenységet minél korábban beoltsuk a gyermekekbe. A bábjáték azt meséli el, hogyan alakul ki egy közösség, hogyan találják meg egymást az emberek, és milyen ereje van az örök időkre összekovácsoló, feltétel nélküli szeretetnek. A darab négy állat véletlen találkozásának különös történetéről szól. „Akármi lesz, mi nevetünk, bár sorsunk mostoha, jó kedvünk s reményünk mi nem adjuk fel soha!” – harsogta a négy jó barát: Nelli macska, Regő kutya, Kuszi kakas és Vikari szamár.

A Meteorit Művészeti Fesztivál a művészeti műfajok széles skáláját mutatta be a nagyközönségnek. A leglátványosabbak a tánc- és mozgásszínházi produkciók voltak. A táncolni vágyók Somi Panni vezetésével a bharatanatjam klasszikus indiai tánccal ismerkedhettek meg, hiszen a néhány napos tanfolyam lehetőséget adott arra, hogy elmerüljenek az egzotikus mozgásban s elsajátítsák a klasszikus indiai színjátszás alapjait. A körteremben egy osztrák színházi társulat, a Theatro Tanto mutatkozott be lélekgyötrő mozgásszínházi produkcióval. Az Underground címet viselő előadás az 1995-ben a tokiói metróállomásokban elkövetett gáztámadás túlélőinek történetét meséli el, konkrétan egy fiatal nőét, aki a terrorakció során elveszítette férjét. A történet légkörét az élő zene, a szuggesztív dalok és hangok, valamint különleges testmozgások alakítják.

A színházteremben a besztercebányai Štúdio tanca először a fák, majd a virágok sajátos világát tárta a nézők elé. Az Új fák bennem című előadásukban az élet keletkezésének erejét ábrázolták, a nő és a férfi kapcsolatát, valamint ezek egymásra való hatását. Az Éjszaka csendje című produkciójuk a ma emberének belső vívódásait, nyugtalanságait ábrázolja. Arról szól, hogy félünk megállni, nehogy ránk törjön a magány. A dinamikus táncbemutatók bonyolult lelki utat jártak be. Ez az út nem könnyű, és rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e a belső egyensúlyt.

A legfelkavaróbb előadást, melyet a közönség vegyes érzésekkel fogadott, a lengyel Teatr A Part performansza (Elemi szükségletek címmel) nyújtotta. A nyitóképben két meztelen nő szerepel, fejükön műanyag zacskó. A zene ütemére vonaglani kezdenek. Megjelenik a valós nő, aki saját gyötrelmeit láttatja. Kínosan őszintén és kitárulkozóan.