A csimpánzok is képesek hang nélkül mosolyogni egy új tanulmány szerint

Az emberi kommunikáció egyik jellemzője, hogy képesek vagyunk nevetéssel vagy beszéddel egybekötve, valamint ezek elhagyásával is mosolyogni. Ez a fajta rugalmasság segít abban, hogy arcjátékunk segítségével sokoldalúan és világosan tudjunk kommunikálni - magyarázta Marina Davila-Ross a brit Portsmouth Egyetem kutatója, a PLOS ONE tudományos lapban megjelent kutatás vezetője.

"Azt azonban egészen mostanáig nem tudtuk, hogy a csimpánzok szintén képesek rugalmas módon, vokalizációtól függetlenül is különböző arckifejezéseket produkálni" - tette hozzá.

A tanulmány megírásához a szerzők egy zambiai vadasparkban élő 46 csimpánzt vettek filmre, és egy ChimpFACS elnevezésű osztályzási rendszer segítségével elemezték az emberszabásúak apró arcmozgásait.

Eredményeik szerint a vizsgált csimpánzok 14 féle nevető arckifejezést használtak, amelyek mindegyikét alkalmazták hangokkal egybekötve, valamint csendben, hangok kiadása nélkül is. Az egyes arckifejezéseknek hangokkal támogatott és anélküli változatait ráadásul különböző társas helyzetekben alkalmazták.

A tanulmányt író tudósok ezek alapján azt feltételezik, hogy az emberre jellemző nevető arckifejezések a csimpánzok és az ember közös őseinek nyitott szájú nevetéséből fejlődhettek ki. Mindezek ellenére Marina Davila-Ross megjegyezte, hogy léteznek fontos különbségek az ember és a csimpánz nevetése között. "A csimpánzok arca ritkán mutat szarkalábakat nevetés közben, holott ez a vonás igencsak jellemző az emberre. Ezt Duchenne-mosolynak, őszinte mosolynak nevezik, amely különösen pozitív benyomást tesz a többi emberre."