Vezéralakok a barikádon innen és túlról

Rudolf Schuster, a még kommunista összetételű Szlovák Nemzeti Tanács elnöke 1989. december 11-én meglátogatta a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) vezetőit. A képen balról jobbra Rudolf Schuster, Milan Kňažko, Ladislav Snopko, Ján Füle és Fedor Gál. (TASR-felvétel) A szlovákiai forradalom két emblematikus figurájává Ján Budaj és Milan Kňažko vált. Az első tipikus sapkájával, a második pátoszban fürdő szónoklataival. Ma mindketten bizonyos szempontból bukott politikusoknak számítanak. Kňažko, az ország első „külügyminisztere” jelenleg a JOJ televízió igazgatója, Budaj pedig a köztudatból teljesen kikopott Demokratikus Unió elnöke, a politikai színtéren körülbelül annyira számít, mint bármelyik gimnazista. A nagygyűlések magyar szónoka Grendel Lajos író volt, aki nem állt politikai pályára, maradt írónak; jelenleg a Comenius Egyetem magyar tanszékén oktat.

DIÁKVEZÉREK

Az akkori diákvezérek közül kettőt emelünk ki, életpályájuk finoman szólva eltérő. Zuzana Mistríková, aki VPN színeiben parlamenti képviselő is volt később reklámetikai szakértő lett, majd az audiovizuális kultúrával foglalkozott, jelenleg a kulturális minisztérium audiovizuális osztályát vezeti. Miloš Lauko más eset. Ő a színművészetiseket vezette annak idején, ám röviddel a forradalom után csalási ügybe keveredett, börtönbe került. Később neve az ifj. Michal Kováč ügy kapcsán merült fel, ő volt az egyik titkos tanú (sokak szerint zsarolhatósága miatt), akinek a feladata éppen az akkori SIS tisztára mosása lett volna. Később egy áruteszteket folytató lap főszerkesztője lett, ma a fogyasztóvédelmiek egyik szószólója, éppen a napokban fedte meg az egyik vízkő-eltávolító készítményt.

A VPN ÉS AZ ÖTÖK

Fedor Gál, a forradalmi mozgalom majd párt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) atyja Prágában él, a Károly Egyetemen oktat. Szinte elmenekült Szlovákiából, ahol nem értették meg politikai nézeteit. Tavaly vette fel ismét a szlovák állampolgárságot, de csak azért, hogy választhasson.

Ján Čarnogurský és Miroslav Kusý az úgynevezett pozsonyi ötök tagja volt. 1989. november 22-én az ő kiszabadításukért tüntettek az Igazságügyi Palota előtt. Čarnogurský találta ki annak idején, hogy Szlovákiának külön csillaga legyen az Európai Unióban, a kormányfőségtől az igazságügyi miniszterig több funkciót is betöltött, jelenleg ügyvédi magánpraxist folytat. Miroslav Kusý a Comenius Egyetem rektora lett, politikai szerepet nem vállalt, inkább mint politológus csillogtatta elméleti tudását.

Ján Langošra hosszú, ápolatlan haja miatt is emlékszünk, aztán szövetségi belügyminiszter lett, kinézete is konszolidálódott. Langoš maradt a politikai pályán, hol sikeresen, hol sikertelenül, jelenleg a Nemzet Emlékezete Intézet igazgatója, amely az országban uralkodott diktatórikus rezsimek tevékenységét dokumentálja.

Ki kell emelnünk még a VPN két tagját, Peter Tatárt és Peter Zajacot. Jelenleg mindketten az OKS oszlopos tagjai, pártjuk népszerűsége nem éri el az egy százalékot. Bár mindketten képviselők voltak az előző ciklusban, inkább mint elemző értelmiségiek számítanak a politikában. Zajac egyébként a berlini Humboldt Egyetem oktatója.

NAGYKÖVETEK

Magda Vášáryová színművésznő, aki az első nagygyűlések egyikén a színészek álláspontját tolmácsolta, később a külpolitika terén tevékenykedett. A Szlovák Külpolitikai Társaság egyik alapítója lett, nagykövet volt, majd 1999-ben függetlenként elindult az elnökválasztáson is, ám hihetetlenül elrontotta a televízióban sugárzott kerekasztal-beszélgetést, s csúnyán elbukta a választást. Jelenleg varsói nagykövet. Érdekes, hogy egy másik novemberi aktivista is hasonló pályát járt be. Martin Bútora a kilencvenes évek elején eltűnt, majd washingtoni szlovák nagykövetként tért vissza, jelenleg pedig azon morfondírozik, hogy függetlenként elinduljon a jövő évi köztársaságielnök-választáson.

DUBČEK

Alexander Dubček már nincs köztünk. Az 1968-as események vezéralakja valójában az 1989-es eseményekben nem játszott komolyabb szerepet, inkább nimbuszára építettek a változások kieszközölői. Dubček 1992-ben gyanús körülmények közt autóbaleset áldozata lett.

DECEMBERI KORMÁNY

Érdekes megnézni az 1989. december 12-én alakult, s az első szabad választásokig regnáló kormány névsorát. A kormányfőt Milan Čičnek hívták, aki a kommunista párt vezetésében tevékenykedett. Később az alkotmánybíróság elnöke lett, mostanában az Ivan Mjartan nevével fémjelzett, de amúgy a politikai térképen nem jegyzett Stred párt vezetőségi tagja. A kormány első alelnöke a szintén a kommunistáktól igazolt Vladimír Lexa volt. A név nem véletlenül ismerős, fiát Ivannak hívják. Lexa papa állítólag a vagyonjegyes privatizáció idején jól járt. Miniszterelnök-helyettes volt még egy Jozef Markuš nevű figura, aki évek óta a Matica slovenskát vezeti, jól megfért mellette Varga Sándor, aki kikopott a politikából, már évek óta az Illyés Közalapítvány szlovákiai alkuratóriumának titkára. Emellett alelnök volt még Vladimír Ondruš, aki komoly szerepet vállalt a novemberi eseményekben is, jelenleg megyei képviselő. Több ismeretlen név (Štels, Belanský, Roľko, Kolaříková stb.) már ebben a kormányban is megjelennek a jövő meghatározó egyéniségei. A belügyminiszter 90 januárjában Vladimír Mečiar lett, őt talán nem kell bemutatni. Sőt, az akkori pénzügyminisztert sem, bizonyos Michal Kováčot. Ők ketten sokáig eveztek egy csónakban, egészen addig, amíg a sokszoros miniszterelnök nem választatta meg Kováčot elnöknek. A kulturális miniszter egy darabig Ladislav Chudík volt, aki mostanság megint a Kórház a város szélénben vitézkedik. Őt később felváltotta Ladislav Snopko, aki a jelenlegi kulturális miniszter egyik tanácsadója. Az akkori gazdasági miniszter viszont nem él már: Ján Duckýt 1999 januárjában meggyilkolták. Egy nevet kell még kiemelni a névsorból: szintén a barikád kommunista oldaláról érkezett a munkaügyi miniszter Nagy Kázmér, akiről azóta nemigen hallottunk.

MAGYAROK A FORRADALOMBAN

Bár említettünk már felsorolásunkban néhány magyar nevet, mindenképpen szólni kell még néhányról. A változások folyamán és után a legkomolyabb politikai szerepet A. Nagy László játszotta. A Független Magyar Kezdeményezés (majd Magyar Polgári Párt) elnöke, 1990-től a szlovák parlament alelnöke. Az ő pályája egyenes ívű: 1989-től nem tudott leszokni a politikáról, most már a második egymást követő ciklusban a törvényhozás kisebbségi bizottságának elnöke. Oldalán általában Tóth Károllyal jelent meg, aki viszont hátat fordított az aktív politikának, most a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója. A forradalmi időszakban egyébként úgy volt, hogy lesz kisebbségi miniszter is. Erre a pozícióra először Duray Miklóst, majd Popély Gyulát jelölték. Előbbi is maradt a mai napig a politikában, 1990 óta képviselő, s míg létezett, ő vezette az Együttélést. Popély most Magyarországon egyetemi oktató, ő is volt pártelnök, de politikai próbálkozásai rendre kifulladtak. Az első szabad választások után megalakult kormányban Zászlós Gáboré lett az alelnöki poszt. Ő két évig politizált, amíg miniszterelnök-helyettes volt, mostanság jól menő vállalkozó, kétlaki: Magyarországon és Szlovákiában is él, nevéhez fűződik a pozsonyi Polus City Center.

MINDIG FENN

Jelentős szerepet játszott még a változásokban Marián Čalfa, a legfelvilágosultabb kommunista. A Tőketerebesen születet politikus 18 éves kora óta volt tagja a pártnak, az ő feladata volt például egy sokkal szigorúbb sajtótörvény megfogalmazása. Igazságügyi miniszter is volt a kommunizmusban, ő lett Ladislav Adamec 1989 december harmadikán létrehozott kormányának alelnöke, majd – miután Adamec nem volt hajlandó nem kommunistákkal körülvenni magát – a forradalmárok késztetésére hetedikén ő lett a szövetségi miniszterelnök. Kilépett a kommunista pártból, az első szabad választásokon már a VPN színeiben indult, s ismét ő lett a szövetségi kormányfő. Miután 92-ben a VPN komoly vereséget szenvedett, otthagyta a politikát (bár egyszer megpróbált visszatérni, ám óriási ellenállásba ütközött), de maradt Prágában. Jogászpraxist folytatott, megalapította az egyik legnagyobb cseh lobbista céget, egy külföldi bank társtulajdonosa,

A harmadik, akinek sikerült a barikád oldalait felcserélnie, Rudolf Schuster. A jelenlegi államfő is jó káder volt a forradalom előtti időkben. Kassán és a kerületben tevékenykedett, 1964-től volt párttag, már az átkosban is polgármester volt Kassán, a kerületi nemzeti tanács elnöke is volt, majd 1989 november 30-től az első szabad választásokig ő lett a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke. Később kanadai nagykövet, kassai főpolgármester, majd megalakítja az SOP nevű pártot, része lesz a Mečiar-időszakokat váltó koalíciónak, és őt indítják az elnökválasztáson. Lassan öt éve államfő. Schuster most azon gondolkodik, megmérettesse-e magát még egyszer.

A BARIKÁD MÁSIK OLDALÁN

A barikád másik oldalán maradt azonban Vasil Biľak, idén volt 86 éves. Volt a Szlovák Kommunista Párt (KSS) Központi Bizottságának első titkára, miniszterkedett, komoly szerepet játszott a kommunista nomenklatúrában, ő hívta be a szovjet csapatokat Csehszlovákiába 1968-ban. Nem mellesleg a szocialista munka hőse, a mai napig a szocializmus elkötelezett híve. A változások után megpróbálták őt felelősségre vonni több pontban, például hazaárulásért, de sikertelenül. Nyugodtan élvezi öregkorát egy, a pozsonyi villanegyedben található villában. Emellett kifejlesztette az utókornak vejét, Jozef Ševcet, aki a kommunista párt jelenlegi elnöke, s sikeresen bevitte a parlamentbe a rosszemlékű pártot.

Aki a normalizációt, mint olyat jelentette számunkra, Gustáv Husák volt. Ő egy nappal a forradalom második évfordulója után, 1991. november 18-án hunyt el. Ő volt az utolsó elnöke a kommunista Csehszlovákiának. (mono)