Választási hajlandóság és pártpreferenciák a szlovákiai magyarok körében

Tájékozódás a választások előtt

A választási döntések meghozatalához szükséges információkat a megkérdezettek különböző forrásokból, s általában nem egy forrásból szerzik. Azoknál, akik csak egy hírforrást tüntettek fel, az Új Szó dominál (36%). A válaszadóknak viszont arra is volt lehetőségük, hogy egyszerre több forrást tüntessenek fel. Az így kapott eredményekből az derül ki, hogy a választási döntések meghozásánál nem a média és a választásokra „szakosodott” tájékoztató eszközök (a pártok óriásplakátjai, szórólapjai és egyéb kampányrendezvények) játsszák a legnagyobb szerepet, hanem az informális emberi kapcsolatok, vagyis a barátok, munkatársak, s részben a családtagok közötti beszélgetések.

Választási hajlandóság

Arra a kérdésre, hogy részt vennének-e a parlamenti választásokon, márciusban a megkérdezettek háromnegyede válaszolt igennel. Ennél lényegesen kevesebben voltak azok, akik biztosan elmentek volna: 49%, azaz minden második válaszadó.

Ha valaki nem megy el választani, annak többféle oka lehet. A legtöbben úgy gondolják, a parlamenti választások ignorálásának legfőbb oka, hogy a politikusok nem tartják be az ígéreteiket (86%) vagy nem képviselik a választók, beleértve a megkérdezett érdekeit (77%, 65%). 60 százalékuk azért nem voksolna, mert nem érdekli a politika. Minden második pedig azért nem szavazna, mert a mostani pártok közül egyiket sem tudná választani.

A választási hajlandóság legfontosabb tényezői az iskolai végzettség, a párttagság és a korábbi választási részvétel. Nézzük meg, hogyan befolyásolják ezek a tényezők a választási hajlandóságot. Minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, annál jellemzőbb, hogy biztosan elmenne szavazni (az értékek a két határérték, az alapiskolai végzettségűek 39 százaléka és a felsőfokú végzettségűek 67 százaléka között mozognak). Ami a párttagságot illeti, a párttagok 85 százaléka ment volna biztosan szavazni, a nem párttagok 45 százalékával szemben. A minta 10 százalékát alkották párttagok. Nyolc százalékuk nevezte meg, hogy melyik párthoz tartozik: 7 százalékuk az MKP tagja, 1 százalékuk a Híd párté.

A korábbi választási részvétel – a 2006-os parlamenti választásokon és a 2009-es kerületi választásokon – alapján elmondható, hogy azok a szlovákiai magyarok a 2010-es parlamenti választások elsődleges potenciális választói, akik eddig minden választáson részt vettek, az MKP választói voltak, s a következő választásokon is szavazni akarnak. Az elmondottak alapján stabil választóknak nevezzük őket. A két legfontosabb kérdés, amely velük kapcsolatban felmerül, hogy kik ezek és kit fognak választani.

Kik a stabil választók?

Nemek szerinti megoszlásuk nem jellemző. Kor szerinti megoszlásuk viszont igen.

A stabil választók egynegyedét a 18–34 év közöttiek alkotják, akiknek 38 százaléka stabil választó. 35 százalékuk 35–55 éves, miközben ennek a korcsoportnak 55 százaléka, tehát több mint a fele stabil választó. A stabil választási magatartás leginkább az 55 éven felüliekre jellemző, akiknek 62 százaléka szavaz mindig, s választotta mindig az MKP-t, s akik a stabil választók 40 százalékát teszik ki.

Tízéves intervallumokként vizsgálva szembetűnik, hogy míg a húszas éveikben járóknak 36 százaléka stabil választó, a harmincasok körében már 53 százalékra nő a részarányuk. A következő ugrás az ötveneseknél tapasztalható, akiknek kétharmada stabil választó. Enyhe csökkenés a hetvenéveseknél kezdődik, akiknek azonban 57 százaléka még mindig stabilan választ, vagyis még mindig enyhén túlszárnyalja a harmincasok és a negyvenesek választási hajlandóságát is.

Az iskolai végzettség struktúrája szerint valamennyi végzettségi kategóriában vannak stabil választók, ám a magasabb iskolai végzettséggel nő a részarányuk. Az alapiskolai végzettségűek 43 százaléka stabil választó (ők alkotják a stabil választók 16 százalékát), a teljes felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek 67 százaléka (ők alkotják a stabil választók 24 százalékát).

Foglalkozási státus és munkahelyi pozíció alapján is mutatkoznak bizonyos összefüggések, de ezeket a némely kategóriánál alacsonyabban előforduló elemszám miatt óvatosabban kell kezelni. Tekintsük ezeket inkább csak jelzéseknek. Ilyen például, hogy a stabil választók aránya az átlagosnál magasabb az állami szféra alkalmazottai, a vállalkozók és a nyugdíjasok között, míg az átlagosnál alacsonyabb a szabadfoglalkozásúak, munkanélküliek és diákok között. Munkahelyi pozíció szerint a stabil választók részaránya átlagon felüli a csúcs- és középvezetők között, s újfent átlagon aluli a munkanélkülieknél.

A Nagyszombati és a Besztercebányai kerületben a legmagasabb a stabil választók részaránya (60 és 63%). Egyben ők alkotják a stabil választók csaknem felét (46%).

Ugyancsak szignifikáns összefüggés mutatkozik a stabil választói magatartás és a vallási meggyőződés között. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vallásosak, sőt még a keresők között is magasabb a stabil választók részaránya, mint a nem vallásosak között. Átlagon felüli a magukat az egyház szertartása szerint vallásosnak tartók között (61%), s átlagon aluli a nem vallásosak (32%) és az ateisták (33%) között.

Másképp szavaznának-e, s vajon kire szavaznának a stabil választók? Márciusban az összes megkérdezett 51 százaléka voksolt volna az MKP-ra, 28 százalékuk a Hídra, csaknem 6 százalékuk más pártra, a többiek pedig vagy nem tudták, hogy kit választanának, vagy pedig nem szavaztak volna. (4. ábra) Ami a stabil választókat illeti, jellemző rájuk, hogy határozottabb szavazók, vagyis tudják, kit akarnak választani. A bizonytalanok részaránya körükben nem egész 5 százalék. További jellemzőjük, hogy szavazataikat az MKP és a Híd között osztanák meg, más pártot alig választana közülük valaki. A harmadik jellemző vonás pedig abban rejlik, hogy a teljes mintához képest többen választanák az MKP-t. A Hídat közülük is 28 százalék választaná, az MKP-t viszont 62 százalékuk.

Ki miért választ?

Miért választanák a megkérdezettek az adott pártot? A leggyakoribb válasz, hogy azért, mert ez a párt védi leginkább a szlovákiai magyarok érdekeit (37%), majd a „megbízom bennük” válasz következik (17%), továbbá „új lendületet hoznak a politikába” (8%) és „egyszerűen szimpatikus” a párt (8%). A többi lehetőséget a megkérdezettek kevesebb mint 5 százaléka választotta, 14 százalékuk pedig nem tudott válaszolni a kérdésre.

Ha viszont megnézzük, hogy az egyes pártok választói miért választanák a „saját” pártjukat, akkor sokkal színesebb kép tárul elénk (5. ábra).

Az MKP választóinak elsődleges indoka az, hogy leginkább az MKP védi a magyarok érdekeit. Ezt 61 százalékuk válaszolta. A következő szempont a bizalom, de ennek sokkal kisebb súlya van (19%), nagyjából ugyanakkora, mint a többi párt választói esetében az „ő” pártjuk iránti bizalomnak.

A Híd választói számára nem létezik egyetlen, abszolút lényeges szempont. Indoklásaikban megoszlanak. A legtöbben azért választanák ezt a pártot, mert új lendületet hoz a politikába (23%), de azok sincsenek sokkal kevesebben, akik a Hídba fektetett bizalom (20%) és a szlovák pártokkal való együttműködésre törekvés (18%) miatt választanák. Ugyanakkor minden nyolcadik Híd-választó azért szavazna erre a pártra, mert hiteles politikusai vannak.

Az egyéb pártot választóknál a szimpátia az elsődleges szempont.

Milyen szempontok játszhatnak közre és milyen mértékben abban, hogy ki melyik pártra fog szavazni? A felsorolt szempontok közül a megkérdezettek elsősorban négyet emeltek ki: azt, hogy a párt képviselje érdekeiket (41%), a párt vezető személyiségét (14%), a párt eddigi tevékenységét (13%) és a meggyőző pártprogramot (10%). A többi tényezőt kevésbé tartják fontosnak.

Az egyes pártok potenciális választóinál a felsorolt szempontok eltérő súlyt kapnak. Az MKP választóinak elsődleges és magasan átlagon felüli kritériuma az érdekképviselet (56%), majd a párt eddigi tevékenysége (16%). A Híd választói a voksolás szempontjai tekintetében is kevésbé egységesek. Egyformán fontosnak tartják a párt vezető személyiségét és az érdekképviseletet (mindkettőt 30 százalékuk említette, bár az érdekképviselet náluk átlagon aluli fontosságú), majd a meggyőző programot (14%) és a rokonszenves jelölteket, őket viszont átlagon felül (11%). Az összes megkérdezetthez képest a stabil választók véleményei az MKP-választók véleményeihez közelítenek.

Összegezve tehát elmondható, hogy az MKP választóinál nagyon hangsúlyosan az érdekképviselet, majd az eddigi tevékenység a mérvadó, a Híd választóinál pedig kiemelkedik Bugár Béla személye, továbbá az érdekképviselet, majd a meggyőző program és a jelöltek iránti szimpátia. (Lampl Zsuzsanna)