Utasítások, példák a félelem formáihoz

Egy skóciai faluban olyan könyveket árusítanak, amelyekben valahol egy üres oldal rejtőzik. Ha az olvasó pontban délután háromkor ehhez az oldalhoz ér, meghal.

Rómában a Quirinale térnek van egy pontja, amelyet a beavatottak még a XIX. században is ismertek, és ahonnan, teliholdkor, a dioszkurok lassan mozgó szobrát látták, amint megvadult lovakkal harcolnak.

Amalfiban, a part szélén, van egy móló, amely a tengerbe és az éjszakába vezet. Az utolsó jelzőfényen túlról kutyaugatás hallatszik.

Egy úr fogkrémet nyom a fogkeféjére. Hirtelen megpillantja egy hátán fekvő asszony parányi képét, korallból vagy festett kenyérmorzsákból.

Amikor kinyitjuk a ruhásszekrényt, hogy tiszta inget vegyünk elő, kipotytyan egy régi, foszladozó kalendárium, a lapjai szerteszét szállnak, és a fehér ágyneműt ezernyi mocskos papírlepkével borítják be.

Tudomásunk van egy kereskedelmi utazóról, akinek megfájdult a bal csuklója, pontosan a karórája alatt. Amikor letépte magáról az órát, az óra helyén vér szökellt fel: a seb nagyon finom fogak nyomát mutatta.

Az orvos befejezi a vizsgálatot, és megnyugtat minket. Komoly és szívélyes hangja megelőzi a gyógyszereket, amelyeket az asztala mögött ülve éppen most ír fel nekünk. Néha felveti a fejét, és bátorítóan mosolyog. Semmi komoly, egy hét és rendben leszünk. Boldogan fészkelődünk a karosszékben, és szórakozottan körülnézünk. Hirtelen, az asztal alatti homályban megpillantjuk az orvos lábát. Combjáig felhúzta a nadrágját, és női harisnyát visel.

Julio Cortázar

(Litvai Nelli fordítása)