Sötét képet fest a világról az Amnesty International jelentése

„Közeleg az emberjogi tél” – jelentette ki Marta Šimečková, az Amnesty International Slovensko munkatársa a nemzetközi emberjogi szervezet 159 országra kiterjedő emberi jogi világjelentésének pozsonyi bemutatóján. Elmondása szerint ennek oka elsősorban az, hogy míg korábban a világ demokratikus vezetői az emberi jogok koncepcióját képviselték, ez mára megváltozott. „Már nem feltétlenül érvényes a világ diktatúrákra és demokráciákra való bontása. Sok demokratikus úton megválasztott vezető építi le a demokráciát” – magyarázta. 2017 a kisebbségeket démonizáló politika erősödésének éve volt.

Ennek következményeképp pedig a világ pedig egyre érzéketlenebbé válik az emberi jogok megsértésére. Ennek tipikus példája, hogy milyen kevés reakciót váltott ki a mianmari rohingja népirtás, mely a maga nemében a legkomolyabb etnikai tisztogatás a 21. században, annak ellenére, hogy a tömegkommunikációs technológiák elterjedésének köszönhetően alaposan és explicit módon dokumentálták is.

Minket is érint

Az emberi, szociális, gazdasági és kulturális jogok erodálódása azonban nemcsak a rohingjákat érinti, hanem Közép- és Kelet-Európa lakosságát is. Az Amnesty jelentése kifejezetten kritikus a dolgok itteni alakulásával kapcsolatban – Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban a demokrácia komoly leépüléséről beszélnek.

Menekültek és civilek

A magyar országjelentés arról beszél, hogy az országban folytatódik a menekültek jogainak korlátozása, a kormány pedig a külföldi finanszírozású egyetemek, illetve civilszervezetek ellen is támadást indított. Mérő Vera, az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora a pozsonyi sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a kormánykritikus civilszervezetek elleni harc már odáig jutott, hogy a kormány kommunikációjában már nemzetbiztonsági kockázattá minősítette ezeket. Eközben négy uniós kötelezettségszegési eljárás is folyik Magyarország ellen, mert a kormány egyes törvényei sértik az EU által garantált szabadságjogokat.

Az országjelentés arról is beszél, hogy Magyarországon 2017-ben az emberek több mint negyedét veszélyezteti a szociális szegregáció, 16 százalékuk pedig komoly anyagi szükséghelyzetben van. A menekültek és migránsok helyzetével kapcsolatban Mérő Vera megjegyezte, a magyar hatóságok március óta határozatlan időre fogva tartják a tranzitzónában menedékkérelmet benyújtókat, köztük a gyerekeket is, kivételt csak a 14 évesnél fiatalabb kísérő nélküli kiskorúak jelentenek. A tranzitzónákban egy munkanapon beadható kérelmek száma drámaian lecsökkent: már csak naponta 1-2 menedékkérelmet regisztrálnak – állítja a szervezet. A legalizált visszakísérések és a kérelmek benyújtásának korlátozása pedig azt jelenti, hogy 6-8 ezer ember rekedt rossz körülmények között Szerbiában, kitéve a hajléktalanság vagy a Macedóniába és Bulgáriába való jogellenes visszaküldés veszélyének.
 

Folytatódó szegregáció

Szlovákiában a demokratikus intézményrendszer az Amnesty szerint még viszonylag jól működik, ám a romák folytatódó szegregációja, és a hivatalok cselekvésképtelensége miatt a szervezet bírálja az országot. Kamila Gunišová, az Amnesty szlovákiai irodavezetője elmondása szerint aggasztóak Robert Kaliňák belügyminiszter tervei a roma telepeken tapasztalható bűnözés visszaszorítására, mert büntető jellegűek, és diszkriminációhoz vezethetnek.

Ráadásul tartanak a folytatódó rendőri túlkapásoktól is, pláne annak fényében, hogy az eddigi túlkapások nagyrészt büntetlenek maradtak. Sőt, a hírhedt, 2013-as szepsi roma telepi razzia kapcsán a szervezet megjegyzi, az ügy végül oda torkollott, hogy az ügyet a szőnyeg alá söpörték, és végül az aránytalan rendőri beavatkozás sértettjei ellen emeltek vádat rágalmazás miatt. „Mi is látjuk a bűnözést a roma telepeken – ez a jelenség pont ugyanaz, mint bárhol a világban, ahol a kirekesztett közösségek tagjai napról napra élnek, és nem látják saját jövőjüket. A megoldás bonyolult, ám a represszió még soha, sehol nem segített” – fűzte hozzá Marta Šimečková.

A romákat az Amnesty szerint továbbra is diszkriminálják az oktatásban, az ígért reformok pedig nem jelennek meg a gyakorlatban. A roma gyerekek továbbra is aránytalanul nagy számban kerülnek speciális iskolákba, a normális általános iskoláknak pedig nincs se pénzük, sem emberük arra, hogy megoldják a roma diákok szegregációját.