Nemzetiségi kultúránk lelkes ápolói

Zemplén. A hét végén harmincadszor találkozott a Horkay-család hatvan tagja évente ismétlődő találkozójukon a Bodrog-parti Zemplén községben. Örömüket az idén fokozta, hogy a nagycsalád összes tagjának beszámolhattak munkájuk elismeréséről. A múlt évben ugyanis átvették a Fábry-díjat, amelyet több évtizedes tevékenységükért adományozott a családnak nemzetiségi kultúránk fejlesztéséért, hagyományápolásáért a CSEMADOK OT Elnökségének Fábry Emlékbizottsága. „Nagy örömünkre szolgál az elismerés és továbbra is arra ösztönöz, hogy kultúrmissziói tevékenységünket folytassuk” – mondta a család nevében a hatvanhat éves Horkay András, a család „szóvivője”. Három Horkay-fiú Bodrogköz, Ung-vidék és Kassa-vidék Csemadok-életében és az önkormányzatokban fejt ki aktív munkát, támogatva közösségünket édesanyjuk intelmeinek szellemében:

„Tartsátok meg hiteteket, nemzetiségeteket, szeressétek és segítsétek egymást” – ezekkel a szavakkal távozott három évvel ezelőtt az élők sorából Horkay mama, aki református lelkész férje mellett élte könnyűnek nem mondható életét, nevelvén hét gyermekét. Az 1963-ban elhunyt apa életfilozófiája volt a népe iránti elkötelezettség, s erre nevelte gyerekeit is. Hogy a gyermekek szófogadók maradtak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindenkor tudták, tudják, hol a helyük közösségünkön belül. Mindnyájan jelen vannak nemzetiségünk kulturális életében, hagyományaink ápolásában, egy-szóval kisebbségi életünkben. Annak ellenére, hogy az idő mindnyájukat elvitte a szélrózsa minden irányába Nagykapostól Komáromig, ma is aktív résztvevői kulturális-társadalmi életünknek. Akár mintapéldájául szolgálhatnak az összetartozásnak, a közösségi életnek, identitástudatunk megőrzésének.

Ezt hangsúlyozta Koncsol László, a Fábry Emlékbizottság elnöke emlékbeszédében, miután felavatták a Horkayak emlékoszlopát az alábbi mottóval: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha”. Az utódok, ma felnőtt emberek a családfa minden ágával, sikeres „facsemete-oltás” után, l972-től rendszeresen tartják családi találkozójukat őseik földjén. (déva)