Nem az Unió húzza ki az ukránokat a bajból

Donald Trump amerikai elnökké választása után már jelezte, hogy megváltoznak a nemzetközi politikai erőviszonyok, majd a lassú felvezetést követően gyakorlatilag napok alatt állt a feje tetejére az Ukrajna mögött álló szövetséges rendszer. Röviddel Trump és Zelenszkij durva vitába forduló személyes találkozóját követően az Egyesült Államok leállította az ukrajnai fegyverszállítmányokat, míg brit és francia közvetítésre gyorsan felsorakozott egy, jobbára európai államokból álló szövetség Ukrajna mögött. 

Eközben az Európai Unió némileg lemaradásban van: a testület csak március hatodikán tartja meg a rendkívüli ülését, de a találkozón Orbán Viktor belengetett vétója és Robert Fico tiltakozása miatt aligha születik majd markáns állásfoglalás Ukrajna mellett.

Felerősödő kritikák

A Trump-Zelenszkij tárgyalás kudarca rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok új vezetése és Ukrajna között komoly, jelenleg nehezen feloldhatónak tűnő konfliktusok húzódnak. Donald Trump eleve nem szimpatizál az ukrajnai háború támogatásának ötletével, azt pedig végképp nehezen viseli, hogy Volodimir Zelenszkij nyilvánosan, a kamerák előtt száll vele vitába. Az ukrán elnök pedig továbbra is tartózkodik a háborút lezáró gyors békekötéstől, ami Ukrajna számára komoly területvesztéssel járna, az orosz mozgásteret pedig megnövelné.

A fejlemények azonban nem csak az amerikai, hanem az uniós viszonyra is kihatással lehetnek, Ukrajna kritikusai ugyanis egyre bátrabbak. Orbán Viktor magyar kormányfő, aki korábban is előszeretettel bírálta az EU-t, amiért hozzájárul a háború elhúzódásához, szombaton levélben fordult António Costához, az uniós vezetőket tömörítő Európa Tanács elnökéhez – aki egyébként részt vett a párizsi, Ukrajna ügyében összehívott egyeztetéseken is. 

Orbán kijelentette, hogy egységes álláspont híján nem szabadna közös írásbeli következtetéseket elfogadni. A hasonló dokumentumokhoz egyébként minden uniós tagállam vezetőjének beleegyezésére szükség van, könnyen lehet tehát a levelet úgy értelmezni, hogy Orbán előre kilátásba helyezte, megvétózna minden állásfoglalást Ukrajna kapcsán. 

A magyar miniszterelnök valószínűleg nem lenne egyedül az álláspontjával, ugyanis Robert Fico szlovák kormányfő a napokan nagyon hasonló módon fogalmazott. Fico szerint Szlovákia nem hajlandó sem katonai, sem pedig pénzügyi segítséget nyújtani Ukrajnának, helyette az azonnali tűzszünetet javasolja. A szlovák miniszterelnök az Ukrajnán keresztülhaladó gáztranzit követelését tüntetné fel a következtetések között, mert az orosz gáz kitiltása a véleménye szerint árt az Uniónak. Fico szerint amennyiben a rendkívüli ülésen nem tartják tiszteletben a háború folytatásától eltérő álláspontokat, a tanács nem tud majd megegyezni az írásos záróokmányokról.

Míg korábban az Unió tehát elvi szinten rendszeresen síkra szállt Kijev mellett, a jelenlegi rendkívüli ülésen több tagállam tiltakozása miatt ez az aktus elmarad (hacsak nem születik valamilyen kölcsönösen előnyös politikai-gazdasági üzlet a tagállamok között, ennek valószínűsége azonban elhanyagolható).

Szankciók, pénzügyek

Az Európai Unió ugyanakkor a szimbolikus állásfoglalásokon túl más módon is segíti Ukrajnát – és nagyon fontos kérdés, hogy Szlovákia, illetve Magyarország miként viselkedik azon problémák kapcsán, amelyek érdemi kihatással vannak Kijev pénzügyi és katonai lehetőségeire.

Az egyik kulcsfontosságú téma, hogy mi történik az Oroszország ellen érvénybe léptetett, valamint többször is kibővített szankciókkal. A Moszkva ellen irányuló büntetőintézkedések körét folyamatosan bővítik, márciusban léptek például érvénybe az orosz tankerhajó-árnyékflotta elleni hatékonyabb szabályozások. A szankciókról legközelebb március közepén szavaznak a tagországok képviselői és bár Magyarország már többször lebegtette, hogy nem fogja megszavazni a korlátozások megújítását, eddig mindig összhangban cselekedett a többi tagállammal. Amennyiben a nemzetközi helyzet tovább fokozódik, elképzelhető, hogy a szankciók köre egyenesen szűkülni fog.

Problémák adódhatnak továbbá egy tervezett katonai segítségnyújtási csomaggal is. Az Európai Unió ugyanis húszmilliárd euróval támogatná az ukrajnai fegyverbeszerzéseket, ráadásul ennek a támogatásnak a jelentősége hosszú távon tovább nő, ha az amerikai fegyverszállítmányok valóban leállnak. Magyarország és Szlovákia ebbe a javaslatba sem akar beleegyezni, így kérdés, mi lesz a kezdeményezés sorsa.

Néhány problémára megoldást jelenthet, hogy nem közös uniós álláspont születik, hanem a tagországok egy része, vagy maga az uniós biztos áll egy kezdeményezés mögé. Az üzenet azonban ebben az esetben világos: Ukrajna mögött nem áll ott a teljes Európai Unió.

Az EU ugyanakkor egy másik fontos lépést megtehet a két ország bevonódásával: az Ursula von der Leyen uniós főbiztos által kilátásba helyezett ReArm Europe program 150 milliárd eurós közös hitelből állna, valamint további 650 milliárd euróból, melyet a tagállamok saját költségvetésükből költhetnének el anélkül, hogy az ne számítson bele a költségvetési hiányra vonatkozó EU-szabályokra. Magyarország és Szlovákia ugyan ukrán ügyben békepárti, a két ország azonban közös egyetértésben, a lehetőségeihez képest fegyverkezett már az elmúlt években is. Bár a közelmúltban több szlovák kormánypolitikus cáfolta, hogy az ország növelné a védelmi büdzséjét, az uniós kivétel és a hitel lehetősége más megvilágításba helyezheti ezeket a célokat is – ráadásul a szlovák és a magyar fegyvergyártási ipar is fellendülőben van. A lépés tehát növelheti az Unió biztonságát, csak épp az ukrán helyzetre nem lesz érdemi hatása.

Alternatívát keresve

Az elmúlt napok eseményeiből arra lehet következtetni, hogy a leginkább ukránpárti uniós tagországok vezetői is belátták, alternatív megoldásokra van szükség Kijev támogatásához. Ezek az államok – köztük több katonai nagyhatalom, mint Franciaország, Németország, Lengyelország, vagy akár az EU-n kívüli Nagy-Britannia – kétoldalú egyezmények vagy közös vállalások keretében tehetnek felajánlásokat Ukrajnának.

Az összefogásra példa a londoni vasárnapi egyeztetés, ahol a briteken, az uniós tagállamok egy részén és az EU csúcsszerveinek képviselőin túl ott volt a török külügyminiszter, valamint Kanada és Norvégia vezetője is.

A valós kérdés azonban már középtávon is az, hogy az európai-atlanti kiállás érdemben mennyire képes pótolni a kieső amerikai forrásokat. Az európai vezetők célja, hogy Ukrajna egy igazságos békét köthessen, az ország közvetlen bevonásával. Amennyiben azonban ez a formuláció a háború előtti határok visszaállítását jelenti, az feltételezi, hogy az ukrán hadseregnek győznie kell az orosz ellen. Ez a célkitűzés pedig mindeddig amerikai katonai segítséggel sem teljesült.