Néhány nap szabadság átvihető a következő évre

A szabadságról a munkaadó döntA munkatörvénykönyv nem mondja ki egyértelműen, hány hetet vagy napot lehet átcsúsztatni a következő évre, erről általában a cég vezetése dönt. A hatályos norma meglehetősen nagy hatalommal ruházza fel a munkaadókat: ők döntik el, a beosztottak mikor mehetnek szabadságra, és még az előre betervezett szabadságot is megszakíthatják. A jogszabály csak azt szögezi le, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell biztosítani. „A munkaadó dönt legalább 4 hét szabadságról – ha az alkalmazott jogosult ennyire – a beosztottjával kötött megállapodás alapján úgy, hogy az alkalmazott az egész szabadságát év végéig kimeríthesse” – magyarázta Katarína Lehotkay, a DEÁK&Partners ügyvédi irodából. A szabadság időpontjának meghatározása általában úgy működik, hogy az alkalmazott javasol valamilyen időpontot, és felettese közös megállapodás alapján ezt jóváhagyja. A legtöbb cégnél igyekeznek egész évre megtervezni az alkalmazottak esetleges szabadságát. A tervezés bonyolultabb olyan vállalatoknál, ahol folyamatos termelést kell biztosítani. Az alkalmazott gyengébb pozícióban van a munkaadónál, a munkajogi előírásokra hivatkozva csak azzal érvelhet, hogy a szabadságra jogos igénye van, melyre a cégnek tekintettel kell lennie. 60 nap után jár szabadságA törvényből kifolyólag a 33 éven aluliaknak 20, az idősebbeknek 25 szabadnap jár, de a munkaadó egyfajta jutalomként vagy a kollektív szerződésből kifolyólag plusz szabadnapokat adhat. A köztisztviselők plusz 5 napot kapnak az államtól. A leghosszabb összefüggő – 8 hetes – szabadságot a pedagógusok élvezhetik. Akik nem egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve a 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, az esetleges szabadságigényt a főnök az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatja. Ha a munkaviszony megszűnése előtt objektív okokból az alkalmazott képtelen kimeríteni szabadságát, a cég köteles kifizetni. Katarína Lehotkay szerint alapszabály, hogy a szabadságot mindig az aktuális évben kell kivenni. „Ha viszont erre nincs lehetőség, a munkáltató köteles az alkalmazott rendelkezésére bocsátani a szabadságát úgy, hogy azt legkésőbb a következő év végéig kimeríthesse” – részletezte a jogász. Elméletileg a törvény lehetővé teszi, hogy akár 2-3 hét szabadság is átvihető. A legtöbb munkaadó belső házirendben szabályozza, hogy legfeljebb hány napot lehet átcsúsztatni – általában 5 napot –, de az alkalmazottakkal kötött megállapodás alapján lehet több is. Legkésőbb júniusig dönteni kellA 2013-ból átcsúsztatott szabadnapok merítéséről a cégvezetésnek legkésőbb 2014. június végéig döntenie kell, ellenkező esetben az alkalmazott akkor veszi ki, amikor akarja. 2014 végéig azonban a 2013-as szabadságot mindenképpen el kell használni, 2015-re már nem lehet átcsúsztatni. Ha jövőre sem sikerül kivenni, egyszerűen elveszik. Ez alól csak az anyasági vagy gyermekgondozási szabadságon, valamint a hosszabb ideje betegállományban lévők képeznek kivételt – ők objektív okokból évekig tolhatják maguk előtt régi szabadságukat, s mikor visszatérnek dolgozni, utána merítik ki. „Ha valaki úgy érzi, megsértették a jogait – például a szabadságok merítése kapcsán –, panaszt tehet az illetékes munkaügyi felügyelőségnél” – mondta lapunknak Slavěna Vorobelová, a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség szóvivője. (sza, trend)