Nagy: közösen azt is tudjuk kezelni, amit a tagországok külön-külön nem

A küszöbön álló EP-választás apropóján Nagy Józseffel, a Híd uniós parlamenti képviselőjével beszélgettünk. Többek közt arról is kérdeztük, hogy milyen lehetőség van a Híd és az MKP közeledésére Brüsszelben.

Milyennek látja az Európai Parlamentben eltöltött öt évet? Mit sikerült ezalatt az idő alatt elérni?

A legnagyobb eredményemnek a kisebbségi jogminimum megfogalmazását tartom, amelyet az Európai Parlament már jóváhagyott és most az Európai Bizottság előtt van. Míg a nemzetközi szervezetek, mint például a 47 országot tömörítő Európa Tanács által kiadott dokumentumokban foglalt kisebbségvédelmi intézkedések nem kikényszeríthetőek, addig a magasabb szintű együttműködésre épülő Európai Unió által megfogalmazott jogszabályok kötelező érvényűek. A kisebbségek jogállása ugyanis nem lehet teljesen a tagországok belügye, hiszen az EU alapvető filozófiája, hogy uniós szinten olyan ügyekkel foglalkozunk, amelyeket a tagállamok maguk, vagy kétoldalú megállapodásokon keresztül nem tudnak megoldani. A kisebbségek ügye pedig pont ilyen. Az otthoni politikából is jól láthattuk, hogy egy uniós előírást, még ha nem is tetszik az aktuális kormánynak, az adott ország köteles bevezetni. Ugyanezeket a jogokat otthon sokkal nehezebb elérni, mert a kormánypártoknak olyan lépéseket is meg kellene lépniük, amelyek nem népszerűek a választóik körében. Ez nemcsak a nemzetiségi kisebbségekre vonatkozik, sok más kisebbséget is így véd az unió. Ezen kívül ebben a parlamenti ciklusban az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, röviden LIBE Bizottság néppárti vezető helyettese voltam. Az itteni munkám során foglalkoztam az uniós határvédelmi ügynökségnek, a Frontexnek a valódi fegyveres erővé való átalakításával. A Frontex korábban ugyanis csak egy képzéseket tartó, tanácsadó és koordinációs szerv volt. Most a ciklus végén pedig arról döntöttünk, hogy ennek a fegyveres testületnek a személyi állománya 10 ezer főre növekszik. Ennek az elsődleges célja az illegális migráció visszaszorítása. Emellett dolgoztam még a schengeni övezeten belüli szabad mozgás megtartásáról szóló jelentésen, és a gyermekek jogainak védelme is a témáim közé tartozik.

Mi az ami nem sikerült, amit kudarcnak értékel?

Mint fő jelentéstevő, vagy mint árnyékjelentés-tevő összesen 12 jelentést készítettem. Mindegyikben tudtuk érvényesíteni az Európai Néppárt, vagy a V4-es országok érdekeit. Nem igazán tudok kudarcot felidézni.

Milyen a viszonya a magyarországi, vagy más, magyar nemzetiségű EP-képviselőkkel?

Amikor szükség van rá, akkor akár a Fidesz képviselőivel is nagyon jól együtt tudunk működni, amit azonban a Fidesz és a Híd politikai kapcsolatainak szintje valahol behatárol. Szakmai kérdésekben viszont nagyon hatékony az együttműködésünk.

Csáky Pál (MKP) a másik szlovákiai magyar EP-képviselő, vele milyen a viszonya? Együtt tudnak-e működni?

Korábban a kudarcokról kérdezett, nos, egy kisebb kudarcot mégiscsak meg kell említenem: a kisebbségjogi jogminimumot az összes magyar EP-képviselő közül egyedül Csáky Pál nem szavazta meg. De ezt sem a személyes kudarcomnak tartom. Azt gondolom, hogy nem helyénvaló az európai színtérre kivinni a kettőnk között igazából nem is létező feszültséget. A két pártnak a kisebbségi jogminimumhoz hasonló kérdésekben mindenképpen együtt kell működnie. Én úgy gondolom, hogy maga az MKP támogatja a jogminimumot, ezért aztán úgy látom, hogy ebben az esetben Csáky személyes döntéséről van szó. Mindezt annak ellenére, hogy az ő módosító javaslatait is figyelembe vettük.

A brüsszeli politizálás lehet-e egy olyan színtér, ahol a Híd és az MKP közeledhet egymáshoz?

Ha nem Csáky Pál lesz ennek a garanciája, akkor igen.

Visszatérve az egész Európát érintő kérdésekre, ön szerint melyek az unió előtt álló legnagyobb kihívások?

Elsősorban meg kell nyugtatni a polgárokat, hogy az unió kezelni tud olyan ügyeket is, amelyeknek a megoldására az egyes tagállamok nem képesek. Nem lehet az egyes tagországok magánügye a külső határok védelme, mert ha azt nem jól végzik, akkor az a többi tagállam biztonságát is befolyásolja. Jól láttuk, hogy az olaszok nem őrizték megfelelően a partjaikat és az eredmény Németországban, Svédországban csapódott le. Ugyancsak fontos, hogy megvédjük az egységes piacot. Az utóbbi években a nagy nyugati tagállamoktól láttunk olyan lépéseket, amelyek arra mutatnak, hogy piaci protekcionizmust alkalmaznak a szolgáltatásokra és a munkaerőre vonatkozóan. Ez pedig nagyon is érinti a szlovákiai állampolgárokat. Látjuk például Ausztriában, hogy a külföldi munkavállalók számára korlátozzák a gyermekgondozási segély kifizetését. Az előttünk álló kihívásoknak a harmadik nagy csoportja a szociális kérdések. Eddig az unió egy piaci és békeprojekt volt. Szeretnénk ebben továbblépni, az EU nyújtson szociális garanciákat. Hiszen ha megnyitottuk a piacokat, akkor ezzel befolyásoltuk a hazai termelést, a kelet-európai régióban sok gyár be is zárt. A jövedelem- és életszínvonal-különbségek kiegyenlítését nem lehet csak a piacra bízni. Ezért olyan szabályozást kell bevezetni, amely kikényszeríti a szociális lépéseket, illetve az uniónak segítenie kell a hátrányos helyzetben lévő polgárokat.

Ön szerint hogyan változik meg az uniós parlament összetétele a EP-választás után?

Én úgy gondolom, ahogy most is vannak Brüsszelben szélsőjobboldali csoportok, úgy a következő ciklusban is lesznek. Én bízok benne, hogy a Matteo Salvini nevével fémjelzett tömörülés, amely feltehetően helyettesíteni fogja a konzervatív pártcsaládot, képes lesz az együttműködésre. Ma ugyan éles a szembenállás az EPP csúcsjelöltje, Manfred Weber és Matteo Salvini, a menekültellenes Liga párt elnöke között, de azt gondolom, hogy a választás után meg kellene találni velük az együttműködés lehetőségét. Ez főleg attól függ, hogy mennyire szélsőséges elemeket vesznek majd fel Salviniék a csoportjukba. De politikai felelősségünk, hogy ne zárjuk őket karanténba, hiszen ellenkező esetben tovább radikalizálódhatnak. Ha az EPP belekényszerülne egy olyan tömörülésbe, amelyben a baloldal dominálna, akkor az arculatvesztéshez vezetne.

Van-e olyan párt, amelyikkel ha Salvini összefog, akkor ön nem tudja elképzelni a velük való együttműködést?

Ha például Marian Kotleba pártját befogadnák, akkor én nem tudnám elképzelni az együttműködést, de szerintem erre nem kerülhet sor.

Mire tippel, mekkora lesz a részvétel Szlovákiában az EP-választáson?

Én úgy gondolom, hogy a szlovákiai szlovák választók akár 30 százaléka is az urnákhoz járulhat, hiszen most sokkal élénkebb a versengés, mint öt évvel ezelőtt. Míg a szlovákiai magyar választók esetében tartok tőle, hogy ennek a fele sem lesz a részvétel. A kiugróan alacsony részvétel egyre jellemzőbb a déli járásokra. Attól tartok, hogy a szlovákiai magyarság alul lesz reprezentálva az EP-ben. Mindezek fényében úgy becsülöm, az országos részvétel olyan 20 százalék körül lesz.