Múlt és jelen dokumentált mesterségei

Az esztergomi ipartestület székházában június 20-án nyílt meg Hornok Magdolna festőművész kiállítása. A rendhagyó tárlaton az alkotó képeivel a hagyományos eszközökkel dolgozó mesterek, kézművesek iránti tiszteletét kívánja kifejezni. Hornok Magdolna a festészet fogásait autodidakta módon sajátította el, a művészetek iránti vonzódása már gyermekkorában megnyilvánult. Festett, barkácsolt, tárgyakat készített, minden téren megmutatkozott benne az alkotás iránti vágy. Saját bevallása szerint a festészet iránti elkötelezettség csak felnőtt korában vált tudatossá; a természet alkotta jelenségek és színek ihlették meg legjobban művészi fantáziáját.

A kiállításon látható képein a régmúltban űzött és a jelen mesterségeit örökíti meg. A tolnai teknővájó, a könyvkötő munka közben, racionális ábrázolásmódban jelenik meg. „A delelő tehenek” vagy „A hazafelé tartó szekér” című képe híven tükrözi a mozzanat hangulatát – akár életünkben látott pillanatfelvétel is lehetne. A komoly szakmai felkészültséget igénylő kovácsmesterség mellett az otthon végzett, házimunka jellegű mesterségeket is vászonra vitte. A kenyérsütő asszony hátának görbülete, a mozdulat íve e fontos munkálathoz kapcsolódó odaadást, gondosságot eleveníti meg. Egyik alkotásán lovat patkoló férfiak láthatók. A tanyasi udvar forrósága mellett az állattartás kemény munkájának lényegét fogalmazta meg a képen.

A tárlat megnyitása alkalmával Szűcs György, az IPOSZ elnöke példa értékű gyűjteményként értékelte a festő sorozatát. Dokumentum jellegű alkotások, melyek a kézműves szakmák összességét örökítik meg. Az elnök szerint a festő a Kárpát-medencében élők kultúrájáról, mentalitásáról ad hiteles képet festményeivel. A képek jelentősége modern korunkban megbecsülendő, mert a régi kézműves technikákkal – a mai sorozatgyártással ellentétben – nem állítottak elő százával a tárgyakat, de minden egyes elkészült darabban ott volt az alkotó lelke.