Módosítani kéne a módosítás módosítását

Egyelőre a koalíciós pártok egyetértenek a munkatörvénykönyv módosításban, bár még nem kellett mindegyiküknek véleményt nyilvánítania róla. A kódex módosítását azonban az egyes ágazatok alkalmazottainak – színészek, egészségügyi, mező-gazdasági dolgozók – ellenállása indokolja, akiknek az akkor életbe lépett módosítás miatt szinte lehetetlenné vált a munkavégzés. A szakszervezetek jelenlegi és várható ellenállása miatt azonban várható, hogy a módosítást nem fogadják el zökkenőmentesen. Iveta Radičová, a MESA 10 szociális elemzője szerint azonban a módosításra azért is szükség van, mert a tavasszal elfogadott törvény szinte 80 százalékban az 1965-ben született szabályozás másolata. „Ezért a törvény nehezen felelhetett meg az EU-normáknak és az azóta megváltozott feltételeknek. A most elkészült módosítás teljes mértékben megfelel a Nemzetközi Munkaszervezet (ILO) legutóbbi ajánlásainak, beleértve a szakszervezetek és az alkalmazotti tanácsok jogállását is. Tény, hogy hiányoznak belőle bizonyos biztosítékok, ellenőrzési mechanizmusok, a tervezet szerint nem megfelelő a munkaadók ellenőrzése. Például, ha egy vállalkozó támogatást kap a munkaügyi hivataltól új munkahelyek kialakítására, majd ezt az állást idővel megszünteti, szankcionálni kell őt, mivel csak így lehet megakadályozni az állami támogatásokkal való visszaélést. Viszont a módosítás még mindig előkészületi fázisban van, még van lehetőség a módosítására” – véli Radičová. A minisztérium szerint a munkatörvénykönyv egyik feladata a feketemunka megakadályozása is. E célból nemcsak a munkavállalókat, hanem a munkaadókat is ellenőrizni kell. Ez eddig nem volt megfelelő, az erre hivatott állami intézményekről, például a Nemzeti Munkafelügyelőségről alig lehetett hallani. A szakszervezetek ellenállása is több okra vezethető vissza: egyrészt a módosítás – az új munkahelyek teremtése érdekében – csökkenti az alkalmazottak eddig megszokott járulékait, illetve a szakszervezet és a munkaadó megegyezésétől teszi azokat függővé. Radičová szerint itt mutatkozik meg az, hogy a szakszervezetek nem képesek ellátni feladataikat: „Úgy gondolom, hogy a szakszervezetek alszanak a babérjaikon. 1990-ben, amikor a forradalmi szakszervezet (ROH) átalakult a mai szövetséggé, megegyeztek az akkori kormánnyal, hogyan viselkednek az állami vállalatok privatizációja során. A privatizáció lezajlott, a szakszervezeteknek már régen az egyes vállalatok szintjén kellene dolgozniuk, de ők meg mindig a régi módon dolgoznak, üdüléseket szerveznek, mint az ROH. Nem alakultak át, kevés munkahelyen működnek kompetensen. A munkavállalók jogosan félnek azokban a régiókban, amelyekben magas a munkanélküliség aránya, nem mernek szót emelni a munkaadók ellen, mert elveszíthetik állásukat. A szakszervezetnek éppen ettől kellene őket megvédeni. A szakszervezetek miért nézték tétlenül az áron alul eladott vállalatok kirablását, a munkaszerződések vagy például a minimálbérről szóló rendelkezések megszegését. Teszik mindezt akkor, amikor szerintük olyan jó munkatörvénykönyvünk van. Miért nem használják ki a helyzetet?” – kérdezi a Comenius Egyetem docense. A törvény jövője sokban függ a koalíciós pártok támogatásától, a szakszervezetek beharangozott országos akciói bizonyos pártokban kétségeket ébreszthetnek a törvény módosításával kapcsolatban. Általános sztrájktól azonban a szakértő szerint nem kell tartanunk. „Szlovákiában nincs hagyománya az általános sztrájknak, az utolsó 1989 novemberében volt. Ezzel az eszközzel a jelenleg érvényes törvények szerint csak pontosan meghatározott helyzetekben lehet élni. A szlovákiai munkaerőpiac különben is túlszabályozott. A kollektív egyezmény és az érdekegyeztető tanács Európa országaiban nem elterjedt intézmény. A szakszervezetek az érdekegyeztető tanácson keresztül már 12 éve részt vesznek a hatalom gyakorlásában, alakítják az ország arculatát – most például tiltakozhatnak a munkatörvénykönyv módosítása ellen –, viszont nem vagyok biztos benne, hogy azok, akiket képviselnek, tisztában vannak vele, miről szól a mostani vita. Amíg nem lesz szélesebb kampány a médiában, korai arról beszélni, hogy az alkalmazottak a szakszervezeti vezetők mögé állnak-e. Attól tartok, hogy a lakosság azt várja el a munkatörvénykönyvtől, amit az nem tud szavatolni: a fizetéseik emelkedését”. A módosításra Radičová szerint mindenképpen szükség van, viszont a törvény-előkészítési folyamattal párhuzamosan jobban kell tájékoztatni a lakosságot. Talán egy kicsit elaludt a szaktárca, túl nagy teret hagyott a szakszervezeteknek, így az utóbbi időben úgy tűnhet, hogy ők váltak a lakosság szószólójává. Pedig az elkészített módosítás megfelel az európai normáknak is. „Az áprilisban elfogadott munkatörvénykönyvvel szemben az egyik legnagyobb kifogás éppen az volt, hogy túl ment az európai követelményeken. Például egyetlen uniós szabályozás sem tartalmaz olyan megszorításokat a túlórákkal vagy a rugalmasabb munkavégzés más formáival szemben, mint amit beépítettek az érvényes törvénybe. A szakszervezetek arra építettek az előző módosítás során, hogyha korlátozzák a pluszmunka végzését, a munkaadók kénytelenek lesznek új munkahelyeket létrehozni. De ez alapvető hiba volt. ĺgy csak részmunkaidős állások keletkeztek, ami Szlovákiában nem elég egy család fenntartásához. Egyetlen következménye volt ennek: azok a családok, amelyekben a családfenntartó a teljes állás mellett meg részmunkaidőben is dolgozott, elvesztették a kiegészítő pénzforrásukat” – állítja az elemző. Véleménye szerint a tavasszal elfogadott és a jelenlegi módosítás két extrém szélsőséget jelent: az egyik a szélsőbal, a másik a szélsőjobb. Az első azért rossz, mert korlátozza az új munkahelyek létrehozását, túlszabályozza a munkaerőpiacot, a másik viszont túl nagy teret ró a munkaadókra, túl sok jogot ad a kezükbe, bízva abban, hogy nem élnek vissza vele. „A törvénynek csak a minimális standardot szabad tartalmaznia, ha ennél többre törekszik, akkor vagy az egyik, vagy a másik pólus irányába megy el. A módosításon én még változtatnék mielőtt a parlament elé kerül” – mondja Iveta Radičová. (lpj)

A SZAKSZERVEZETEK LEGFŐBB KIFOGÁSAI:

- csökkenti az alkalmazottak védelmét, megkönnyíti az elbocsátásokat

- megkönnyíti a tömeges elbocsátásokat

- megszünteti a három hónapos felmondási időt

- csökkenti a testi fogyatékosok munkahelyi védelmét

- a munkaadónak nem kell majd új munkahelyet biztosítania azon alkalmazottjai számára, akik munkavégzésből kifolyólag betegedtek meg

- megszünteti a munka igényessége szerint meghatározott minimálbért

- megszünteti a törvény által járó lelépőt és a végkielégítést

- megszünteti a szakszervezetek ellenőrzési jogát a munkahelyi biztonsági előírások betartására vonatkozóan

- megszünteti a kiegészítő szabadság lehetőségét

- ellentétben áll az alkotmány 36. és 37. cikkelyével