Mesterségesen szítják a szlovák-magyar viszályt, ráadásul mindkét oldalon

Megjegyzi: Gyurcsány Ferenc kormányfőnek szintén megvan a maga része a felelősségben, mert már több mint egy éve nem tud mit kezdeni a magyar neonácikkal, akik a kormánya elleni támadások mellett a másik célpontnak éppen a szlovákokat választották.

Ugyanakkor van itt még egy dolog, amely sokkal problematikusabb, amely messziről sem csak Szlovákiát vagy Magyarországot érint, s amely nemcsak a szélsőségeseknél, de a demokratikus politikusoknál is látható. A nacionalizmus, amelynek ápolásával Közép-Európában újra veszélyesen pontokat lehet szerezni - írja a közép-európai problémákkal rendszeresen foglalkozó szerző.

Úgy véli, Robert Fico nem azért vette be Ján Slotát kormányába, mert muszáj volt, hanem azért, mert a nacionalista hangnemet időnként maga is kihasználja népszerűsége növelése érdekében. Tartja a "harcoló" kormányfő pozícióját - hol a gázművek rossz tulajdonosai, hol pedig a rossz amerikaiak ellen harcol. Az utóbbi időben azonban leginkább a Szlovákiát veszélyeztető magyar szélsőségesek ellen. Ha nem harcolna, akkor a választók esetleg megkérdezhetnék, hogy mit csinál kormánya, milyen reformokat hajtott végre, miben vitte előre Szlovákiát. Fico kormányfőnek azonban ilyen kérdésekre nem kell válaszolnia, hiszen ő harcot folytat az egyszerű szlovákok és Szlovákia érdekében.

Palata szerint Jaroslaw Kaczynski személyében hasonló kormányfőjük volt a lengyeleknek, de az ma már - szerencsére - ellenzékben van. Donald Tusk kormánya pedig nem harcol, hanem kormányoz.

A szlovák-magyar vita nem olyan dolog, ami Csehországban ismeretlen lenne. Elég visszaemlékezni a Polgári Demokratikus Párt egyik régebbi választási kampányára, amelyben a plakátok arra figyelmeztették a cseheket, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozással elveszthetik a Szudéta-vidéket.

Václav Klaus ma már nem emlegeti a szudétanémet veszélyt, mert az már nem érdekli a választókat. Ellenben rájátszik a nemzet, a nemzeti érdekek veszélyeztetésére az Európai Unió, a lisszaboni szerződés által. Ez nem más, mint Ján Slota támadó nacionalizmusának egy változata. Bonyolultabb, nincs megtámogatva borovicskával vagy ribizli borral, de ugyanolyan demagóg, hazug és veszélyes - szögezi
le a szerző.

A szlovák-magyar válságból a civil szervezetek állásfoglalásai mutatják a kiutat. Szlovák oldalon szükséges lenne, hogy a pozsonyi kormány rászóljon Slotára, kihagyja pártját a kormányból és tartózkodjon az olyan felesleges problémáktól, mint amilyet a tankönyvek kétnyelvű megnevezései jelentenek. Magyarországon az lenne a hasznos, ha a politikusok, a rendőrség és a bíróságok végre megbirkóznának a neofasisztákkal. Minél hamarabb betiltanák és szétkergetnék a Magyar Gárdát, a valóban ízléstelen neonáci félkatonai osztagokat, amelyeknek az Európai Unió tagállamában nincs semmi keresnivalójuk.

Ami pedig Csehországot illeti, jó lenne, ha Mirek Topolánek kormányfő nem állítaná, hogy Klaus azt mond, amit akar. Hazudni az Európai Unióról ugyanis még Klausnak sem szabad. Még akkor sem, ha köztársasági elnök. Illetve éppen azért nem - szögezi le Luboš Palata.