Megosztott a görög társadalom

Hogyan érzékelik a görögök a közelgő államcsődöt? Mi látszik az utcán? A hétköznapi élet bizonyos szempontból nehezebb lett, arra is figyelni kell, ami korábban természetes volt. A bankok zárva vannak, hétfőn az ATM-ek is zárva voltak, ma már lehet az automatákból pénzt kivenni (az interjú tegnap készült – a szerk. megj.), az embereknek napi gond a pénzhez jutás. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a nyugdíjasok, akik éppen a múlt héten, szombat–vasárnap kapták meg a nyugdíjukat, amikor ez a hirtelen fordulat beállt, amikor bejelentették a népszavazást. És a nyugdíjasok jelentős része nem használ kártyát, így sokan azzal szembesültek, hogy a nyugdíjukat megkapták, erről értesítést is kaptak, de a bankjuk zárva van, a pénzükhöz nem jutnak hozzá. A kormány azt ígéri, hogy az ország egész területén a négy legnagyobb bank mintegy 800 fiókja újra kinyit csak a nyugdíjasok kiszolgálása érdekében, de ez is bizonytalan, hiszen a nyitást tegnapra ígérték, most már lehet, hogy csütörtök lesz belőle, tehát ez egy nem jelentéktelen társadalmi csoport számára napi gondot okoz. De a sort folytathatnám a vállalkozókkal vagy más társadalmi csoportokkal is.  Ezért kit hibáztatnak az emberek: a görög kormányt vagy az eurócsoportot?Ez már a politikai része a helyzetnek. Úgy tűnik, hogy Görögország a megosztottság, a politikai szembenállás felé halad. A népszavazás meghirdetésével és annak kommunikációjával a kormánynak sikerült saját híveit mozgósítani, hétfő este Athén főterén, a Szintagmán hatalmas tömeggyűlés zajlott, január óta a legnagyobb. De lehet, hogy ma este (kedden – szerk. megj.) szintén hasonlóan hatalmas tömeg lesz, a társadalom tehát lassan kettéhasad. Attól függően, hogy ki melyik platformon áll, a kormányt vagy az uniós tárgyalópartnereket hibáztatja. A kormány ugyan saját rendeletben döntött a bankok zárva tartásáról, de a felelősséget az Európai Központi Bankra és az eurócsoportra hárította. A híveik ezt nyilván elhiszik, a kormánnyal szemben állók viszont a kormányt képmutatással, sokan hazugsággal vádolják.  Mi a véleményük az embereknek a népszavazásról? Tisztában vannak a helyzettel? Az elmúlt hónapok másról sem szóltak, minthogy hol tartanak, milyen fordulatai vannak a tárgyalásoknak, milyen kritikus határidők vannak, melyeket nem tartunk be. A görög sajtó rendkívül átpolitizált, a közszolgálati televízióban napi 12–14 órában csak politikai műsorok vannak, de a kereskedelmi csatornák is hasonló struktúrában sugároznak. Vagyis információdömping zúdul az emberekre, a kérdés az, hogy ezt a rengeteg hírt az emberek hogyan értelmezik.  Tudják egyáltalán, hogy miről kell dönteniük? Hiszen kampányra csak néhány nap maradt. Van egy komoly értelmezési probléma: a görög kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a népszavazás a tárgyalópartnerek egyik tervezetéről, egy 9 milliárd eurós megszorító csomagról szól, erre lehet igent vagy nemet mondani. Nagyon visszás helyzetet eredményez, hogy a kérdés maga tartalmazza a dokumentumok angol címét, megkérdőjelezhető, hogy a választók tudják-e értelmezni a kérdést. A kormánypárt ezt úgy egyszerűsíti le, hogy arra a kérdésre kell válaszolni: a hitelezőkkel vagy a saját kormányoddal vagy-e. Az ellenzék ezzel szemben azt állítja, hogy a népszavazás arról szól, hogy a nemek győzelme az eurózónából való kilépést jelentené, míg az igen a maradást. Ezt erősítik az európai partnerek is.  Melyik tábor az erősebb? Az aktuális felmérések szerint a különbség nagyon kicsi a két tábor között, vagyis nagyon gyenge felhatalmazást ad, bármi lesz is az eredmény. A hétvégéig azonban még sokat változhat az arány, mert a feszültség egyre nő. Befolyásolhatja az eredményt, ha az unióból olyan hírek érkeznek, hogy kinyílhatnak bizonyos ajtók, de a görög kormány is a választók befolyásolására játszik azzal, hogy a népszavazás előtt már nem hajlandó tárgyalni. Az eredmény bizonytalanságát erősíti, hogy 2012 óta három parlamenti választáson vagyunk túl, mindegyik nagyon fontos jellemzője volt, a hogy a választók több mint 10 százaléka néhány nappal a választások előtt döntötte el, hogy kire adja a voksát. Valószínű, hogy most is így lesz.  Az igaz, hogy az emberek túlnyomó többsége európárti?Ez a hét minden tekintetben új helyzetet teremtett. Ha a korábbi időszakról beszélünk, akkor januártól, a Sziriza hatalomra jutásától folyamatosan 70 százalék felett volt az európártiak aránya. Még akkor is közel 50 százalék volt az arány, ha ezt kiegészítették azzal a megjegyzéssel, hogy akkor mit választana, ha a kormány minden általa fontosnak tartott kérdésben engedni kényszerül, és 33 százalék mondta, hogy ebben az esetben próbáljunk meg valami mást. Ez jól mutatja az euró iránti elkötelezettséget. Most aktuális felmérések nincsenek.  Mi várható, ha az emberek igent mondanak az eurócsoport javaslatára, vagyis Ciprasz miniszterelnök ajánlásával ellentétesen szavaznak? Ciprasz már jelezte, hogy ebben az esetben lemond. Betartja szavát? Mindenki úgy értelmezte a bejelentését, hogy veresége esetén távozik. Ha rögtön a népszavazás után kihirdetik az új parlamenti választást, akkor az legkorábban július 25-én lehet, ami tönkreteszi a turistaszezont, a különben is gyenge lábakon álló gazdaság még rosszabb eredményeket fog hozni, az ország még megosztottabbá válik. A választások eredménye kérdéses, nem tudni, hogy az emberek a Sziriza olvasatát fogadják-e majd el, mely szerint nagy csatában bukott el a kormány, vagy az ellenzékét, aki szerint a Sziriza januárban egy nagy hazugsággal nyert, és ez az utóbbi hetekben be is bizonyosodott. Az emberek az utóbbi választások során általában azt a pártot választották, akire kevésbé voltak dühösek, vagyis a büntetőszavazatok domináltak. Van egy nagyon fontos tömegpszichológiai jelenség: 2010-ben még a görögök többsége úgy gondolta, hogy az ország állapotáért a kormányaink, vagyis mi is felelősek vagyunk. Amikor 2011-ben kiderült, hogy az első megszorító csomag után újabb csomagokra lesz szükség, az első felelősségérzet elhalványult, azóta teljesen eltűnt. Ma már a görögök többsége nem is emlékszik arra, hogy hogyan vélekedett 2010-ben. Most úgy vélik, hogy a „gyógyszer” mellékhatásai azok, amelyek az életét megkeserítik, tehát úgy vélik, hogy a válságkezelő gazdaságpolitika, amely elsősorban megszorításokra épül, egy lefelé menő ördögi spirálban tartja a gazdaságot, és további ilyen intézkedésekkel ebből a helyzetből nem lehet kikecmeregni.