Lomnici: Szűk az ösvény, de nem járhatatlan

Fialát nem ismerem, és arról sincs tudomásunk, hogy szaktekintély-e vagy sem. A cikk viszont álláspontom szerint politikailag motivált, szakmailag súlytalan és rendkívül sértő Tamás Ilonka néni személyére nézve, mivel abból indul ki, hogy az idős asszony nem képes felmérni, hogy beadványának milyen esélyei vannak, illetve milyen következményekkel járhat a negatív döntés.  Saját személyemet nem tekintem szaktekintélynek, de megemlítem, hogy éveken át oktattam az európai jogot és ezt a tevékenységemet címzetes egyetemi tanári kinevezéssel honorálta az egyetem. Kecskés László akadémikussal könyvet írtunk az Európai Közösségek Bírósága tevékenységéről, továbbá szerkesztője vagyok az Intézmények Európában című könyvnek, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának tevékenységét elemzi, az idevágó rész szerzője Dr. Baka András, aki 17 éven át bírája volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának. Ilyen előzmények után vállalta az általam létrehozott Emberi Méltóság Tanácsa azt, hogy felkérésre segítséget nyújt a határon túl élő magyarok jogi ügyeiben. A tanács tevékenységét a magyar kormány sem erkölcsileg, sem anyagilag nem támogatja, tehát ha én Pozsonyba vagy Rimaszombatba utazom, a költségeket saját zsebből kell fizetnem. A kifejtett munkáért tiszteletdíjat nem fogadok el.  Néhány esztendővel ezelőtt Tamás Ilonka néni azért keresett meg, mert a szlovák hatóságok az állampolgársághoz fűződő jogait az Alkotmány ellenére elvonták és az anyaországból ígéretek ellenére semmilyen segítséget nem kapott. Ekkor indult az a küzdelem, amelyhez megpróbáltunk segítséget adni, minden esetben kifejezett kérésre és az érintettek megfelelő tájékoztatása után.  A jogi kérdések megválaszolása előtt egy rendkívül súlyos erkölcsi problémát szeretnék felvetni, meggyőződésem szerint arról, hogy a 103 éves Tamás Ilonka néni kíván-e vagy sem nemzetközi fórumokhoz fordulni, egyedül ő jogosult dönteni, ehhez sem Fiala Úrnak, sem másnak nincs köze. Mivel a jogsérelmeket ő szenvedte el, és álláspontja szerint Anikó leánya is e küzdelem áldozata lett úgy vélem, hogy igényt tarthat segítségre akkor, ha Szlovákiában semminemű jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre és a Fehér Dolnik ügyben hozott ügy ismeretében mégis úgy határoz, hogy egy európai bíróság segítségét kéri. A Kassai Alkotmánybíróság végzésének kihirdetése után Ilonka néni nyomban bejelentette, hogy nemzetközi fórumhoz kíván fordulni. A kihirdetést követően a Kassai Főkonzulátuson ezt a bejelentést megismételte és az ott jelenlévő Gál Gábor képviselő úrral abban maradtunk, hogy e szándékot tiszteletben tartva megpróbálunk jogi segítséget adni Ilonka néninek. Gál Gáborral személyesen, telefonon és e-mailban folyamatosan egyeztettünk és az egyik megbeszélésen jelen volt az a valóban szaktekintélynek számító személyiség, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságához fűződő kapcsolata miatt kérte, hogy személye maradjon háttérben.  A szakértő rámutatott, hogy az ösvény valóban nagyon szűk, de nem járhatatlan. Minderről Ilonka nénit és Judit leányát korrekt módon tájékoztattuk.  A benyüjtött jogi információk és a Gál Gábor képviselő úr és általunk feltárt strasbourgi jogesetek birtokában kerestem fel Ilonka nénit, és csaknem 5 hónappal ezelőttelkészítettük a beadványt, amelyet az Alkotmánybíróság írásba foglalási késedelme miatt csak a közelmúltban tudtak benyújtani.  A jogi indokolást a Fehér-Dolnik ügyben hozott határozatból kiindulva fogalmaztuk meg. Az emberi jogi bíróság kifejtette, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni. Ilonka néni és a többi jogfosztott esetében ez történt, hiszen Tamás Anikó egy infarktust követően szembesült azzal, hogy noha 40 éven át fizette a szociális biztosítást, a szlovák állampolgárság elvesztése miatt nem jogosult ingyenes gyógykezelésre. A gyógyszerek jelentős összegekbe kerültek. Az utókezelés során az orvos jelezte, hogy felsőbb utasításra még díjazás ellenében sem vállalja a kezelést, mivel Anikó már nem szlovák állampolgár. Panasz és több hónapos huzavona után az egészségügyi hatóság írásban kért elnézést, így több hónap után a jogfosztottak e jogukat visszakapták. A dokumentum magyar és szlovák nyelven a mellékletek részét képezi.  Az Alkotmánybírósági eljárásban Ilonka néni és jogfosztott társai nem lehettek ügyfelek, a beadványt közel 40 szlovák és magyar képviselő jegyezte. Az Alkotmánybíróság döntésének ugyanakkor mégis jelentősége van, hiszen ha a bíróság elvégzi feladatát, kiderülhet, hogy a törvény alkotmányellenes és ebben az esetben Ilonka néni és társai visszakaphatták volna állampolgársághoz fűződő jogaikat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Fehér-Dolnik ügyben az emberi jogi bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a Szlovák Alkotmánybíróság.  A kiinduló pont csak az lehetett, hogy egy szabályszerűen megalkotott törvény alapján vonták el a jogokat, mivel ellenkező esetben például az említett szociális biztosítási jog megvonása is sértené az Emberi Jogok  Európai Egyezménye első kiegészítő jegyzőkönyvének  1. cikkét, amely védi a tulajdonhoz való jogot, illetve a jóhiszeműen szerzett jogok tiszteletben tartását írja elő.  Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 13. cikke a hatékony jogorvoslathoz való jogot írja elő és kimondja, hogy akinek az egyezményben meghatározott jogait és szabadságát megsértették, joga van ahhoz, hogy hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje. A Szlovák Köztársaság sem közigazgatási, sem rendes bírósági úton nem biztosított jogorvoslatot Ilonka néninek, és a jogfosztás megszüntetésére az egyetlen jogi eszköz az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet kimondó döntése lehetett volna. Mint tudjuk, a testület sem az alkotmányosságot, sem az alkotmányellenességet nem állapította meg.  Úgy véltük, hogy Ilonka néni magán és családi életét sértette az állampolgársághoz fűződő valamennyi jog megvonása, ezért utaltunk az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkére, rámutatva, hogy a szociális jog elvonása, a lakcím nyilvántartás megszüntetése, a dokumentumok érvénytelenítése, a szavazati jog megvonása, mind úgy történt, hogy az sértette az egyezmény által védett jogokat.  Teljesen egyetértek Gál Gábor képviselő úr azon álláspontjával, hogy az új állampolgársági rendelet beleütközik az Emberi Jogok Európai Egyezménye 12. Kiegészítő jegyzőkönyvében meghatározott diszkrimináció tilalomba.  A beadványban utaltunk a Kuric V. Szlovénia ügyre, és a Smirnova V.Oroszország ügyekre is, amelyek Ilonka néni igazát erősíthetik.  A szociális jogok megvonása kapcsán említést érdemel a Gasus Dosier ügy indokolása is.  Véleményem szerint tehát Ilonka néni jogosult volt a beadvány benyújtására, nem csupán erkölcsi, hanem jogi indokok alapján is. Természetesen az ügyben elutasító határozat is születhet, de ez nem változtathat azon, hogy a küzdelmet egy a szerző által nacionalistának minősített törvény ellen minden lehetséges módon folytatni kell. Az eszközök lehetnek jogiak és nem jogiak. Az elmúlt években számtalan demonstrációra került sor, az Európai Parlament a petíciómat befogadta, és csak a szlovák külügyminiszter közbenjárásának "köszönhető", hogy az eredeti határozatot megváltoztatva az ügyet levették a napirendről. A testület többségi határozata ugyanis az volt, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság döntését követően térnek vissza a szlovák hatóságok által elkövetett jogsértések vizsgálatára. A szlovák kormánynak éreznie kell, hogy minden törvénytelen döntése ellen valamilyen módon tiltakozunk, így tehát óvatosan kell eljárnia, hiszen a nemzetközi fórumok, időről időre vizsgálni fogják lépéseit. Az állampolgársági rendelet is azt bizonyítja, hogy a törvény tekintetében nincs minden rendben, és ez már a szlovák nemzetiségű honpolgárokból is ellenérzést váltott ki.  Végezetül, szeretném méltatni Ilonka néni és jogfosztott társai küzdelmét, hiszen a dicsőség nem csupán a nyerteseket illeti, erre a magyar történelem számos példát mutat, hiszen büszkék lehetünk Rákóczi, Kossuth és Nagy Imre küzdelmére is, noha ez a harcok sem vezetettek közvetlen eredményre. Lomnici Zoltánaz Emberi Méltóság Tanácsának Elnöke