Kopasz Elemér fogsági naplótöredéke 1945-ből (3., befejező rész)

November 1., csütörtök

Rettenetesen fut az idő. Nem gondoltam azt, hogy még mindenszentek napján is itt leszek. Nyomasztó hangulatot ad ez a nap. Imádkozom szüleimért... Reggel mindenkit munkára vittek, nem is reméltem, hogy mise lesz, ezért ettem. Tizenegy után mégis kaptunk papot, s a reggelizés ellenére közös feloldozás után áldoztam. Délután Nyírő Halhatatlan élet című könyvét olvastam. Este a sátorban gyertyákat égettünk s azon elmélkedtünk, hogy a gyertyák vajon csak azokért égnek-e, akikért tavaly ilyenkor égettünk.

November 2., péntek

Halottak napja. Új hírek vannak. Sokan azt állítják, hogy a szállítást megszüntetik, s hogy az utolsó szállítás Pistáéké volt. Vannak ezzel ellentétes hírek is. Az amerikai ezredes intézkedése alapján a napokban Augsburgtól 30 kilométerre szállítanak el, faluba, őrség nélkül, civil kihurcoltaknak számítunk. Amerikai étkezést kapunk. Ott házaknál leszünk elszállásolva, s ott várjuk ki hazaszállításunkat. Erre nagyon kíváncsiak vagyunk.

November 3., szombat

Majdnem délig ágyban maradtam, fűtöttünk és olvastam. Délután 9 darab szopókát készítettem. Hármat el is adtam, darabját 1-2 cigiért. A szálláscsinálók még mindig nem mentek el, úgy látszik, hogy ez csak vaklárma volt. Kétségbeejtő már a helyzet. Semmi remény, semmi kilátás. Vacsorára kétféle leves volt és limonádé, csupa lötyedék. Várom, hogy a kilencedik kilenced hoz-e eredményt.

November 4., vasárnap

Úgy látszik, az egész elköltözési terv részben koholmány volt, megtudtuk, hogy nem teljesen így áll a dolog. Sokan a megszökés tervével foglalkoznak. Délelőtt szentmise nem volt. János bácsi is beköltözött. Többfogásos ebéd volt, csak tartalmatlan. Délután fél ötkor volt szentmise, s bár előtte közvetlenül az ebédmaradékot ettem meg, engedéllyel áldoztam. Csúnya, nyirkos idő van, köd, igazi ősz. Este amerikai palacsintát sütöttünk.

November 5., hétfő

Esemény nem volt, csak annyi, hogy reggelre 10 fő megszökött.

November 6., kedd

Reggelre 16 fő szökött meg. Jelentették, s várjuk az intézkedést. A parancsnokság csak annyit mondott, hogy „oké”. Leírják az étkezési létszámból. Délután két hátizsák készítésébe fogtam. Bélának csinálom, anyag fejében. Éjfélig varrtam.

November 7., szerda

Reggelre 13 fő szökött meg. Eddig összesen 39 fő. Egész nap varrtam, Béla hátizsákja elkészült, sikerült. Az enyém is majdnem készen van már. Ígérgetik, hogy intézkednek velünk, s elvisznek házakhoz, faluba. Én is foglalkozom a szökés gondolatával.

November 8., csütörtök

Délelőtt fát vágtam, utána egész nap a hátizsákomat varrtam. Még nincs teljesen készen. Hárskuti Münchenben volt, ott magyar parancsnokság nincs. Ruhákat hozott. Budavári felesége írta, hogy a hét folyamán Neuburgból két szerelvényre visznek hazautazókat. A szállítás újra megindult.

November 9., péntek

Esős idő. Budavári meglógott. Fát vágtunk, a hátizsákomat varrtam.

November 10., szombat

Havas eső esik szünet nélkül. Siralmas az élet. Szeretnék Neuburgba menni, szökve. Az lenne a legjobb, ott élelmet kapnék, s úgy utaznék tovább. Este havazik. Minden éjszaka meglógnak néhányan.

November 11., vasárnap

Szentmise nem volt. Esik az eső. Kétségbe vagyunk esve. Sokan szöknek.

November 12., hétfő

Foglalkozom a szökés gondolatával. Egyvalaki visszajött Neuburgból, s azt a hírt hozta, hogy onnét már minden beteget elvittek. Én is kb. szerdán szándékozom odamenni, hogy ruhát, bakancsot és élelmet szerezzek s így induljak útnak. Este moziba mentem. Lehetetlen amerikai cowboyfilmet láttam.

November 13., kedd

Nekem mindig szerencsés számom a 13-as. Délelőtt tízkor felpakoltunk, az új hátizsákomat vittem, hideg élelmet kaptunk, s kimentünk az állomásra. 13 vagonban utaztunk. Negyed ötkor indultunk. Kályhákat szereltünk be a vagonokba. Erős és édes feketét főztünk, egész éjjel ittuk. Az éjszakát részben a vagonban, részben az állomásfőnök szobájában töltöttük.

November 14., szerda

Reggel fél nyolckor indulunk tovább Murnauból Oberammergauba. Komoly tél van itt, gyönyörű hegyek. A passiójáték színhelye. Civil táborba kerültünk. Hölgyekkel közös szobában vagyunk. Függönnyel elválasztva! A többi szobák is nagyobbrészt ilyenek. Ez kellemetlen. A koszt lehetetlen, rossz és kevés. Éhezünk. Denk Karcsival, feleségével és Burda Karcsival találkoztam, itt laknak, a jövő hónap közepén kisbabát várnak. Denk néni körülbelül egy hónapja meghalt, szívgyengeségben. 78 éves volt. Kimentünk a sírjához. Este is elmentem hozzájuk látogatóba. Egyik pokrócom feléből a zubbony alá hosszú ujjú mellényt varrok, 10 gombbal, szabó szabta ki, cérnát szerencsére találtam. Tízen lakunk a szobában, fűtünk, de hideg van.

November 15., csütörtök

Kaptunk elbocsátó írást, amellyel Bajorország területén járhatunk. Néhányan el is indultak haza. Rettenetes éhes vagyok, nagyon rossz a koszt. Varrom a mellényemet.

November 16., péntek

Több mint 50 fő elment, már csak kétszázan vagyunk. A mellényt befejeztem, pompás meleg. Szomorúan váltam meg ezüst Omega órámtól, 350 márkáért és 20 német cigiért adtam el. Tíz márkáért szappant, 200 márkáért Koháritól csizmát vettem. Minden pompás üzlet volt, 300 márkáért eladhattam volna a csizmát. Bakancsomat megjavítottam, s az is jó lesz valutának. Tovább fogok kereskedni. Holnap mintegy 100 fő indul útnak. Én hétfőre tervezem. Nagyon rossz hírek érkeznek Szlovákiából.

November 17., szombat

Az elmenetelt hétfőre tervezem. Délelőtt nagymosást rendeztem, délben Sanyival együtt Ettalba mentünk. Három kilométerre van. Gyönyörű hely, bencés apátsága és gimnáziuma van. Megnéztem a templomot, sétáltam, gyönyörködtem a vidékben. A vendéglőben cukor nélküli kávét ittam, de csak a tejet ittam ki. Este „stangerit” ettem, néhány adagot.

November 18., vasárnap

Zenés misére mentem, gyönyörű volt. Készülünk az útra. Délután hat csomag cigit vettünk Jánossal együtt, jó pénzért eladtuk. Kofferemet 20 márkáért eladtam, este kint vacsoráztunk.

November 19. hétfő

Bözsikém névnapja. Összecsomagoltam a hátizsákomba, kávét, szegfűszeget szétosztottam, s délután mindnyájan útnak indultunk. Fél ötkor indult a vonat. Eljutottunk Münchenig. Ott éjszakáztunk.

November 20., kedd

Reggelig München állomásán voltunk. Kegyetlen éjszaka volt. Hétkor tovább utaztunk Landshutnak. Kilenckor megérkeztünk, egész nap az állomás környékén voltunk. A papi hivatalban Szelepcsényi Laci nevét találtam meg. Magyar táborban nem fogadtak, Ulmba pedig visszaküldtek azzal, hogy a telefonparancs ellenére jöttünk, amit az itteni parancsnokság nem továbbított nekünk, s ezért nem fogad fel a szerelvényre. Különben sem tudtunk semmit a szerelvényről. Ajánlották, hogy öltözzünk civilbe. Így újabb hét márkáért visszautaztunk, Münchenben nagy összeveszés volt, Koháriék különváltak.

November 21., szerda

Münchenben éjszakáztunk, az egész napot az állomáson töltöttük, este háromnegyed hatkor indultunk Oberammergauba. Fél tízkor érkeztünk meg. Karcsiéknál aludtam.

November 22., csütörtök

Újra elhelyezkedtünk, tiszti és karp. szobát rendeztünk be a pk-i épületben. Nagyon jó szoba. Közülünk hárman jelentkeztek fakitermelésre. Így van elég tüzelőnk.

November 23., péntek

Jelentkeztem Messerschmidtbe munkára. Karcsiéktól eljövök.

November 24., szombat

Kaptunk nadrágot és civil kabátot. Messerschmidti jelentkezésem sikerült, felvettek, hétfőn jelentkezem. Megkaptuk a heti 20 darab cigit. Kijárok enni.

November 25., vasárnap

Gyönyörű szentmisét hallgattam.