Kiska beiktatása: kis káosz a zárt ajtók mögött

A program tegnap délelőtt a fővárosi Vigadóban kezdődött, ahova csak akkreditált újságírókat engedtek be. Már az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a parlament szervezésében zajló program nem lesz zökkenőmentes. A biztonsági ellenőrzés is több mint fél óráig tartott, ugyanis az újságírókkal együtt ellenőrizték a szlovák filharmónia azon tagjait, akik felléptek az ünnepélyes beiktatáson.

Nézzétek a hangfalon

Azt előre közölték, hogy az újságírók a sajtóhelyiségben és a filharmónia erkélyéről figyelhetik majd a beiktatást, viszont csak a helyszínen derült ki, hogy az erkélyre csupán az operatőröket és fotósokat engedik. A többi újságírónak a sajtóhelyiség jutott. A teremben volt néhány asztal és néhány szék, egy pincérnő, aki 2 deci ásványvizet 1,70 euróért árult. A teremben nem volt internetcsatlakozás – vezeték nélküli sem –, volt ugyan egy tévé, amiről kiderült, hogy nem működik, s miután megkérdeztük, hogyan figyeljük az ünnepélyes beiktatást, a parlament egyik alkalmazottja rámutatott egy kis hangfalra, s azt mondta, itt hallgathatjuk majd a történéseket. „Ez is csak itt történhet meg, hogy akkreditált hazai és külföldi újságírókat bezárnak egy terembe, ahol semmi sincs, s azt mondják harminc újságírónak, hogy egy kis hangfalon hallgassa, mi zajlik a teremben” – mondta gúnyosan a cseh ČTK hírügynökség riportere. A szervezők hozzáállása általános felháborodást váltott ki az újságírók körében, mire a szervezők beismerték, hogy hibáztak, s mindenkit beengedtek a balkonra, ahol legalább 70 üres hely volt.

Japán rajongók

A beiktatás után a Vigadóból elkísértük az államfőt a Szent Márton-dómba, ahol ökumenikus szentmisén vett részt. Több száz ember akart a közelébe jutni, Kiska mosolyogva tette meg a néhány száz méteres utat, kezet adott mindenkinek, akinek csak tudott, röviden elbeszélgetett az emberekkel. „Nem hiszed el, puszit kaptam az új államfőtől és ezt az egész ország látni fogja” – ecsetelte boldogan egy negyven év körüli nő valakinek a telefonba. Ám a leglelkesebb rajongótábora közé egy tízfős nyugdíjas japán turistacsoport tartozott, akik a Vigadótól a dómig kisérték Kiskát, az államfőt körbevevő tömeg előtt futottak, s tán még több képet készítettek az elnökről, mint az összes jelenlevő újságíró. Mikor az idegenvezetőjük látta, esélytelen kordában tartani őket, a hóna alá vette a jelzésre szolgáló esernyőt és utánuk iramodott...

Az a fránya vörös szőnyeg

A szentmise után autóval szállították Kiskát az elnöki palotába, ám aki szemfüles volt, az láthatta, hogy az államfő érkezése előtt távolról sem volt minden rendben a Grassalkovich-palotában. A palota előtt lassan gyűltek az újságírók, aztán mikor az egyik biztonsági őr azt az információt kapta telefonon, hogy a mise véget ér, az elnöki palotában feleszmélt két karbantartó, hogy elfelejtették letenni a vörös szőnyeget. Gyorsan kihozták az alagsorból, s mikor kezdték leteríteni, rájöttek, hogy a hosszabb változatát hozták ki. Ezért a kiterített szőnyeget félbe kellett hajtaniuk. Miután megvoltak a művelettel, egyikőjük rájött, hogy a szőnyeg piszkos, s fel kellene porszívózni. A gond csak az volt, hogy nem találták a porszívót, így végül a három karbantartó söprűvel kezdte szélsebes tempóban tisztogatni a szőnyeget.

Hajléktalandömping

Míg a palotában a szőnyegtisztítással fáradoztak, az elnöki palota előtt álló biztonsági őröknek néhány hajléktalannal gyűlt meg a baja. Az otthontalanok körében ugyanis nagyon gyorsan elterjedt a híre annak, hogy Kiska ünnepi ebéddel várja a hajléktalanokat. Szegényeknek csak azt nem árulta el senki, hogy mindössze a meghívott hajléktalanok léphetnek be a palotába. Andrej Kiska ugyanis csak a Nota Bene folyóiratot árusító hajléktalanokat hívta meg, azokat, akik a lapot kiadó Ár ellen (Proti prúdu) polgári társulásnak dolgoznak. „Ezt ba…hatjuk” – mondta az elnöki palota kerítése előtt várakozó, erős egyensúlyzavarokkal küszködő hajléktalan, miután látta, hogy a biztonsági őr még azután sem engedi be, hogy megesküdött, egy órája semmit sem ivott. Lassan elsomfordált a palota elől, s példáját nem sokkal utána követte Ivan Gašparovič is, akit, miután átadta a palotát utódjának, egy rendőrautó kíséretében szállítottak el – limbachi otthonába, nyugdíjba.