Kiért küzdenek a magyar politikusok?

Akkor olyat is hallattak, hogy a türelem, a munka és a bizalom vezérli majd őket. Ezzel igyekezték emelni tekintélyüket. Állítólag így akarták elérni, hogy az emberek bízzanak bennük. Szép lett volna ez. Csakhogy a Szövetséget alkotó három politikusgárda, az úgynevezett platformok között a kezdetektől felszínes volt az egymás iránti bizalom – részben vélhetően azért, mert az MKP-platform olyan lépéseket erőltetett, amelyekkel a „Magyarországhoz” való hűségét bizonygathatta. Megtehették, mert a Szövetségben mindenki azt mondott, amit akart. Meglepett a Szövetség remek szereplése a legutóbbi megyei és helyi önkormányzati választáson. Az azonban egyáltalán nem lepett meg, hogy a választás után rögtön kitört a hatalmi harc, anno az Új Szó hozta a hírt, hogy úgy tudják, az MKP-platform januárra össze akarja hívni a kongresszust, fel akarja számolni a platformrendszert. Miért érezte magát alig pár nappal a választás után magasabb nyeregben az MKP a Szövetség másik két platformjánál? Csak nem úgy kívánták értékelni a választáson elért sikereket, hogy az egyértelműen csakis nekik köszönhető? Mert ha igen, akkor az azt mutatná, hogy a szlovákiai magyarokért való érdemi együttműködést a másik két politikai csoporttal sosem gondolták komolyan. Mint azt mára tudjuk, az érintett három csoportosulás tényleg nem igazán akart együttműködni egy közös célért, azaz miértünk.

2021 áprilisában jelent meg egy írásom az ausztráliai magyarok lapja, a Magyar Élet – Hungarian Life internetes oldalán a szlovákok és magyarok együttéléséről. Már akkor biztosra vettem, hogy az akkor még csak tervezett társulás és a Szövetség megnevezés csupán a felszín, annyit ér, mint lepkeszárny egy bekapcsolt porszívó csövébe kerülvén, ezért „nagy eséllyel ebből is csak ideig-óráig lesz látszatösszefogás”. És lám… Akkor azt is írtam, hogy az itteni magyar politikai választék belátta, hogy „a felnőttjátszótérre, a kormányba jutásért kizárólag úgy érdemes játszaniuk, ha mindenkinél lesz egy lapát (itt senkit nem lepett meg, hogy az MKP-nál lesz a legnagyobb), és a vizezett homokozóban együtt kezdenek várat építeni. Jó lenne nem elfelejteniük, hogy a víz hamar elpárolog és a közös homokvárat onnantól hamar széjjelfújja a szél ereje.” És mi lett ebből 2023 nyarára? Azokkal a bizonyos lapátokkal a várépítés helyett inkább egymásra hányták a vizes homokot, ami ettől még hamarabb szárazzá válik…

Meg kellene végre érteni kivétel nélkül minden szlovákiai magyar politikusnak, hogy az ő elsődleges feladatuk a szlovákiai magyar lakosság bizalmának kiérdemlése. Fel kellene fogniuk, hogy ezt a részünkről nem fogják megkapni az állandó acsarkodásaikkal, egymás ötleteinek fúrásával! A választóknak nem kellenek üres ígéretek, amiket a plakátokon hirdet minden politikus. Csak a tényleges megegyezések útján kitaposott sikerekkel érhetnék el – az egyébként a lakosság pénzéből fenntartott – legfőbb bársonyszékeket, amelyekbe olyannyira áhítoznak a szlovákiai magyar politikusok (is). Arról meg egyelőre nem érdemes beszélni, hogy bejutás esetén mivel kellene foglalkozniuk…