Kényes kérdések (tan)könyve

Hazai iskolai gyakorlatunkban a polgári nevelést olyan tantárgynak tartják, amelyet bárki taníthat (hiszen a focihoz és a politikához mindenki — jobban — ért). Általában annak a tanárnak osztják ki, akinek még 1-2 óra hiányzik a teljes órakötelezettségéből. Van olyan is, hogy némely tanár „büntetésből” kapja meg — esetleg így éli ezt meg. Mindez aztán meg is látszik az oktatás minőségén. Ugyanakkor az emberek fejében még elevenen él a múlt rendszer polgári nevelés órainak emléke (megható történetek Lenin bácsiról, magasabb osztályokban a kapitalista országokban sínylődő gyermekek sajnálata, végül pedig az egyes pártkongresszusok határozatainak a biflázása). Nem csoda hát, hogy ezt a tantárgyat a köztudatban amolyan halandzsaórának tartják.

Pedig nem az, vagyis nem annak kellene lennie.

Míg a szlovák állampolgárságot kérvényezőknek az ország alkotmányának ismeretéről számot kell adniuk, az ország polgárainak zöme még a legalapvetőbb jogaival sincs tisztában. A Lilium Aurum kiadó legújabban megjelentetett tankönyve ezt az ismerethiányt igyekszik felszámolni. Az Általános és kisebbségi jogok című kiegészítő tankönyv az alapiskolák felső tagozata, illetve a középiskolák tanulóit a demokrácia alapvető kérdéseivel, az alapvető emberi jogokkal, a kisebbségi lét jogrendszerével ismerteti meg. A könyv szerzői, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának munkatársai, rengeteg kényes kérdést tárgyalnak meg. Álláspontjuk európai irányultságú, céljuk nem a sérelmek felhánytorgatása, a bűnbakkeresés, hanem egy olyan tárgyilagos látásmód kialakítása, mely a diákokban fejlesztheti az EU-csatlakozáshoz oly szükséges demokratikus érzékenységet.

A könyv nagy mennyiségű témát ölel fel: a demokrácia kialakulásának történetétől a demokrácia sajátos szlovákiai változatáig. Bemutatja mindazokat az intézményeket, ahová jogorvoslatért lehet fordulni, de szó van benne Trianonról, a bécsi döntésről, a beneši dekrétumokról is. Egyszóval napjaink politikai életének azokról az ingoványos területeiről, melyeknek hiányzó vagy hézagos ismerete lehetővé teheti, hogy egyes szélsőséges pártok részigazságokból, megalapozatlan kijelentésekből politikai tőkét kovácsolhassanak.

Habár a kiadvány alcíme Kiegészítő tananyag a polgári nevelés oktatásához az általános iskolák felső tagozata és a gimnáziumok számára, hasznos bevezető kézikönyvként szolgálhat mindazok számára, akik szeretnék megérteni a napi sajtóban oly gyakran elhangzó kifejezések és intézménynevek jelentését (pl. xenofóbia, ombudsman, pozitív diszkrimináció, Helsinki Bizottság, EBESZ stb.) Ezenkívül megtalálja az utalásokat, hivatkozásokat a legfontosabb jogi dokumentumokra, törvénycikkekre, melyekben további információkat szerezhet jogairól, lehetőségeiről.

A könyv legnagyobb pozitívuma egyértelműen az, hogy ugyan a kisebbségről, pontosabban a többség(ek) és kisebbség(ek) viszonyáról, egyszóval a demokráciáról szól, mégis, a kisebbség tagjaiban nem a kisebbrendűség érzetét táplálja, hanem a másság és egyenlőség agresszió nélküli vállalását és elfogadását.

S bár a könyv az alap- és középiskolás diákok számára készült, kissé akadémikus nyelvezete mégis inkább a gimnazisták értelmi szintjét célozza meg. Jó lenne, ha elkészülne a tankönyv „light”-osabb változata is az alapiskolásoknak, mely nem csupán a jó tanulókhoz szól, hanem megérthető lenne a gyengébb képességű diákok számára is. Hiszen ők általában szlovák nyelvű szaktanintézetekben folytatják tanulmányaikat, és soha többé nem lesz alkalmuk arra, hogy (nemzetiségi) jogaikkal megismerkedhessenek. Ebből kifolyólag általában ez a réteg a legkevésbé tájékozott a jogrendszer terén, így politikailag is könnyebben manipulálható és megfélemlíthető. A tankönyvhöz kapcsolódó feladatok igyekeznek ugyan bevonni a diákok mindennapi életét is a demokrácia problémakörének feldolgozásába, mégis: egy kissé érzékletesebb, kevésbé elvont, konkrét példákat és történeteket bemutató tankönyv hasznosabb lehetne a 13—15 éves korosztály esetében.

A legnagyobb örömet azonban nem is ez az alapiskolai változat jelentené számomra, hanem az, ha fordításban felkerülne a szlovák iskolák tankönyvjegyzékére is. A valóban jól működő demokráciának alapfeltétele, hogy a társadalom minden egyes tagja tiszta képpel rendelkezzék a többiről. Hogy a másságot ne fenyegető rémképként, hanem alternatív változatként tartsák számon. Mert a kisebbségi jogok működéséhez jó, ha a többség is tud róluk, hogy a magyar kártya visszakerülhessen az őt megillető helyre: a politikai életből a kocsmaasztalra, a snapszer és a máriás alapfelszereléseként.

Vojtek Sándor