Kaleidoszkóp

„A freskókészítés nagy veszélye abban rejlik, hogy extenzív totalitásával végül is megreked a felszínen (...). Az algebra viszont, éppen mert elvonatkoztat és a lényegre redukál, a felhígítás kockázata nélkül nem teszi lehetővé azt, hogy a freskókészítéshez nélkülözhetetlen térbeli tágasságot kiaknázzuk. Ezért eleget tenni a két látszólag összeegyeztethetetlen követelménynek aligha lehetséges a műfaj (regény vagy elbeszélés) »reformja« nélkül. A kísérlet sikere azon áll vagy bukik, hogy kimunkálható-e olyan írói stratégia, amely feloldja a két követelmény közti feszültséget.” Nem véletlenül idézek ilyen hosszan Grendel Lajos legújabb könyvéből, A tények mágiájából. A Mészöly-életmű avatott ismerőjeként Grendel éppen azt bizonyítja be, hogy ez a kísérlet — egyrészt Mészöly írói alkatából következően, másrészt pedig alkotói műhelyének belső logikája szerint is — elkerülhetetlenné vált. Mi több, ez a stratégia Mészölyt egy olyan korszerű prózapoétika alapjainak lerakására késztette, amely a cselekmény- és történetközpontú epikát a linearitás mellőzésével, a szövegalkotó elemek értékhierarchiájának megszüntetésével, a cselekmény dekonstrukciójával, az idősík átalakításával, valamint a különböző téridőmezők egyszerre láttatásával írja felül. Persze, ez az attitűd már a posztmodern és az önreferenciális szövegirodalom felé mutat, így lehetett Mészöly — korát megelőzve — ezek hivatkozási alapja, előképe a magyar irodalomban. Ám Grendel a kései Mészöly-próza legsikerültebb darabjait elemezve (Szárnyas lovak, Magyar novella, Bolond utazás, Lesiklás) arra a következtetésre jut, hogy ez a monumentális freskóteremtő kísérlet befejezetlen maradt, de részeredményei vitathatatlanok. A mű egészének világra nyitottságát, motívum- és színgazdagságát, élmény- és tényanyag kombinatorikáját, a metafizikai többletjelentést hordozó történetek valóságreferenciáját máig nem sikerült meghaladni. Mészöly kaleidoszkópja fényévekre esik a sültrealizmustól; hús-vér, fragmentumaiban is az örök egészet mutatja. Az írók számára épp ezért továbbra is követhető modell, az olvasóknak pedig egyetemes távlatú közép-európai mítosz, a létezés ideológiáktól és eszmei torzításoktól mentes tükre.

Buchlovics Péter