Gyermekotthon helyett otthon

 

Szlovákia létrejöttekor az országban mintegy 9500 gyermek nem élt a biológiai szüleivel, kétharmaduk gyermekotthonba került, harmadukról nevelőszülők gondoskodtak. Húsz év alatt az arányok változtak: harmaduk él állami intézményben, kétharmaduk professzionális vagy nevelőszülőknél. „Ez pozitívum, az azonban elszomorító, hogy összességében nem csökkent az elhagyott vagy a családjukból kiragadott kiskorúak száma” – mondta Milada Bohovicová, a Návrat polgári társulás szociális munkatársa. Átalakuló gyerekotthonokA rendszerváltás óta a gyermekotthonok óriási változáson estek át, családiasabbá váltak, sikerült modern jogszabályokat is elfogadni, ám ezek érvényesítése a gyakorlatban akadályokba ütközik, az emberek hozzáállása, maradi gondolkodásmódja miatt. Egy évtizede a megkérdezettek többsége még úgy vélte, ha a biológiai szülők valamilyen okból nem képesek gondoskodni gyermekükről, az állami intézmény a legjobb megoldás. „Szerencsére egyre többen értik, hogy nem elég csak ételt, italt, ruhát, cipőt, a fejük felé tetőt biztosítani, hanem a gyermek teljes értékű nevelése, harmonikus érzelmi fejlődése kizárólag családi környezetben lehetséges” – mutatott rá Lýdia Marošiová szociológus. 2006-tól fokozatosan nő azoknak a száma is, akik el tudják képzelni, hogy örökbe fogadjanak valakit: jelenleg a lakosok harmada úgy érzi, adoptív vagy nevelőszülőként képes lenne gondoskodni „idegen” gyermekről, még romáról is. Továbbra is kevesen vállalják azonban az egészségkárosodottak gondozását, főleg mert ez többletkiadásokkal jár. A szakemberek szerint jobban kellene támogatni a professzionális és nevelőszülőket, a gyermekotthonokat teljesen fel kellene számolni, az így megspórolt pénzből lehetne a jelenleginél szélesebb nevelőszülői hálózatot kiépíteni. „Jelenleg egy gyermekotthonban elhelyezett kiskorú havi ezer euróba kerül az államnak, egy nevelőszülőre csak feleannyit kell költeni, a biológiai család megmentése céljából kiküldött szociális dolgozó pedig még olcsóbb megoldás” – szögezte le Marek Roháček, a Návrat munkatársa. Hozzátette: az otthonok megszüntetése és átalakítása ellen sokszor erős regionális lobbi harcol(t): a munkahelyüket féltették. Fontos a megelőzésHelena Woleková, a Socia Alapítvány képviselője szerint a gyermekek jogi és szociális védelme az állam hatáskörébe tartozik, ám sok múlik a városok és falvak hozzáállásán. Az önkormányzatoknak fontos szerepük van: időben felismerhetnék, azonosíthatnák a problémás családokat, nem kellene addig várni, amíg a helyzet úgy elmérgesedik, hogy az egyedüli megoldás a gyermek kiragadása a környezetből. „Sajnos az önkormányzatok nem is hajlandók erről párbeszédet folytatni, mondván: mások a prioritásaik. Pedig pénz lenne rá, csak át kellene csoportosítani” – jegyezte meg Woleková. A gyermekotthonokból javarészt egocentrikus, nehezen kommunikáló, problémás fiatalok kerülnek ki, akik a későbbiekben is sok esetben az állam támogatására szorulnak, ezért a megelőzés mindenképpen olcsóbb lenne.