Fico ismét a leggyengébb láncszemet áldozta fel

Az első impulzust a Robert Fico számára sikertelen elnökválasztás hozta el. Nyomban a vereség után felmerült, a kormányfő megpróbál előre menekülni, és meneszt pár minisztert. Aztán két hónapig jegelték a témát, majd nyáron megtörténtek az első változások. Július 2-án, nem sokkal a Fico választási veresége miatt összehívott smeres rendkívüli kongresszus után Dušan Čaplovič és Tomáš Malatinský lemondott posztjáról. Komolyabb botrány egyikükhöz sem volt köthető, az oktatási miniszter távozásának elsődleges oka gyenge teljesítménye volt. Sok reformot hirdetett meg, majd felemás módon kezdte őket megvalósítani. A gazdasági miniszter leváltásának tényleges okairól azóta sem tudni. Malatinskýt Fico könnyen dobhatta, mivel független szakemberként került a kabinetbe, Čaplovič pedig nem tartozott a párt erős emberei közé, emellett egyik smeres „üzleti szárny” embere sem volt. Az ugyancsak pártfüggetlen Zvolenská távozása után már csak két, a Smerben hivatalosan nem tevékenykedő miniszter maradt a 15 tagú kormányban: Miroslav Lajčák külügy- és Tomáš Borec igazságügyi miniszter. Előbbi posztja betonbiztos, Fico bizalmi emberének számít, Borec esetleges leváltásáról ugyanakkor már többször hallani lehetett. Ezek a változások is azt mutatják, hogy Fico általában a kormány politikailag gyengébb tagjait tudja elmozdítani. Zvolenskánál rázósabb ügye volt pl. Ján Richter szociális ügyi miniszternek, ám őt megtartotta a kormányfő, Ľubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter visszahívására is lett volna már elegendő ok. Tény ugyanakkor, hogy nem csak a Fico-kormány kommunikációja javult, az elmúlt két évben sokkal kevesebb volt a nagyot durranó botrány, mint az első Fico-kabinet négy éve alatt. Igaz, akkor is elsősorban a könnyen feláldozható minisztereknek kellett távozniuk, elsősorban a kisebb koalíciós pártok jelöltjeinek.