Megnyerte a harcot a rák ellen a galántai Eva B.

Történetét azzal kezdi, hogy fiatal korában egészségügyi problémái voltak, krónikus székrekedéssel küzdött. Gasztroenterológusnál kezeltette magát, a diagnózis lusta bél szindróma volt. A gyógyszerek nem segítettek, a problémát természetes módon is próbálta orvosolni. Máskülönben Eva Bošňáková normális életet élt, nem tűnt betegnek. Tele volt energiával, életerővel, szerette a divatot. A család Galantán élt egy helyi lakótelepen, minden szinte idillikusnak tűnt. Ráadásul Eva asszony imádta a munkáját is.  A fordulat az ötvenedik életéve után következett be.

Az egészségügyi problémái fokozódtak, a vastagbélnél atipikus méretű daganatot találtak. Nagy reménységgel csatlakozott egy kutatáshoz, klinikai vizsgálathoz, a műtét előtt a tablettás kemoterápiának és a sugárkezelésnek köszönhetően csökkentették a daganatot. „Azt mondtam magamnak, hogy nincs mit veszítenem, mindent kipróbálok, ami csak lehetséges. A sugárkezelés mellékhatásai szó szerint katasztrofálisak voltak. Fizikailag legyengültem és lefogytam.” Ezt egy nehéz műtét követte, amely hét órán át tartott. „A férjemnek akkor dolgoznia kellett, a lányok tanultak, ezért a kórházi vizsgálatokra az édesanyám kísért el. Ő egy nagyon erős nő, még ma is, bár idősebb, minden nap táncol. Nagyon segítőkész volt a kezelés során. Igazából az egész család, a testvérek, a férjem és a lányok együttesen támogattak. Azt hiszem, éppen ezért győztem le a három rákot” – emlékszik vissza Eva asszony életének kritikus időszakára.

Metasztázisok a tüdőn

A rehabilitáció három nehéz hónap volt. „Csak feküdtem.” Egy év múlva visszatért a munkájába, az élet látszólag visszatért a normális kerékvágásba. Idővel viszont minden visszatért a régi kerékvágásba, Eva asszony összeszedte a bátorságát egy újabb rákkezeléshez, ugyanis a tüdején metasztázisok voltak. „Szuper, folytatjuk, így reagáltam, amikor az orvosom azt mondta, hogy a műtét nem szükséges, elegendő a kemoterápia. Fontosnak tartottam, hogy folytathatom a munkám. Most visszagondolva csodálkozom, hogyan gondolkodtam. 

Két kis daganat

Eva bevallja, hogy a betegség alatt úgy viselkedett, mint más beteg ember. Az ember, aki fuldoklik, megkapaszkodik a szalmaszálba. Nem meglepő, hogy mentőkötelet keresett olyan embereknél is, akik alternatív gyógyászattal foglalkoztak, de a kemoterápiát sem hagyta abba. A kezelés fél évig tartott, a metasztázisok teljesen eltűntek, csak két kis daganat maradt

Örültem a parókának

„Öt évvel ezelőtt hasfájásaim voltak. Újra az operációs asztalra kerültem, és újra jött a kemoterápia. „Csak a nőgyógyászati diagnózisoknál sokkal agresszívebbek a mellékhatások. A nők haja és foga teljesen kihullik. Talán meglepő, de örültem, hogy parókát tudok venni. Mondtam magamnak – végre olyan hajam lesz, amilyet én akarok. Anyukám elkísért Pozsonyba, segített a választásban.” A szerencse a harmadik alkalommal is mellett állt, a harmadik rákot is legyőzte. Ha a család működik, van kiért harcolni, és ez volt számára a legerősebb motiváció.

Nem titkolja, hogy az évek alatt a kétségbeesés is rátört. „Rájöttem, hogy a belső erőmet nekem kell megtalálnom. Soha nem szabad feladni. Természetesen nekem is voltak nehéz pillanataim, de próbáltam megtartani a humorérzékemet.” A rák paradox módon megerősítette őt, a hétköznapi problémákra azóta másképp tekint.

(pluska)