DUMA-KANYAR

E heti témáink: Elkészült a bazilika díszkivilágítása; történelmi sétautat terveznek a királyvárosban; kulturális rendezvények sora várja az esztergomiakat. A válaszolók Horányi László színészrendező, Rafael Balázs, a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró, valamint munkatársunk, Lőrincz Zsuzsa.

1. Vasárnap este kigyúltak az esztergomi főszékesegyház díszvilágításának fényei. Az alkalomhoz zenés ünnepséget szervezett az önkormányzat. A teljes közvilágítási program 2006-ra valósul meg, melynek során további látványosságok kapnak díszkivilágítást.

Rafael: Megható és szép volt a program, kevésbé megható és szép, hogy ki, kinek, mikor, hogyan tartson be. Azaz: nem azon kellene veszekedni, ki hozta a pénzt, és mennyit, meg hogy kit kaparjunk le minden tablóról, hanem végre üröm nélkül örülni (és nem ürülni)...

Schlett: Esztergomban a fénynyel púderoznak, mivel a siralmas outfittet fényborítással látják el. Tulajdonképpen ez egy ajándék a párkányi turistáknak, mert a szomszéd város esti mediterrán hangulatú forgatagának állít gyönyörű díszletet. A 260 darab reflektor tüzében, mint egy fénykorona repül a város felett a bazilika – talán magával húzza felfelé az alul maradt várost.

Horányi: A tényszerűséghez tartozik, hogy volt átadási ünnepség is. Nagyon szép a világítás, talán megkockáztathatom: lenyűgözőbb a székesegyház látványa éjszaka a „Fényköntösben”, mint nappal. Csak remélni tudom: az emberek már-már katasztrofális, tragikomikus megosztottságát, s a fejekben dőzsölő sötétséget tompítja, szürkületté világítja a fénylő bazilika. A látvány mindenkié. Oldalfüggetlen. Bárki is csinálta. Nincs lelkifurdalásom, mert tetszik.

Lőrincz: Na, hát tényleg nagyon szépen ragyog a bazilikánk. Távolról is és közelről is olyan, mintha arany fény venné körül. Tervezem, hogy egyszer rápillantok messziről is, csak odáig még nem jutottam. Nem tudok elszakadni a várostól. A szó átvitt értelmében sem. Pedig – ez nem kitaláció – megütik a fülemet ilyen és ehhez hasonló mondatok, melyeket turisták ejtenek el itt-ott a városban: „...igen, szép, de látszik, hogy nem sokat költenek rá...”, vagy: „...elég lepukkadt hely...”.

2. Az önkormányzat a Gyarapodás Programjának elfogadásával kijelölte a turisztikailag hasznosítható városrészek rehabilitációjának és fejlesztésének útját. A koncepció egyik alapvető célja, hogy az Esztergomba érkező vendégek a bazilika és a királyi vár megtekintése után ne távozzanak azonnal városunkból, hanem tegyenek sétát a helyreállított vagy helyreállítandó műemlékek között, a felújított városrészeken keresztül. A séta végpontjaként a koncepció a Széchenyi teret jelöli ki. A két történelmi helyszín között az egyik szép és hangulatos útvonal a Vízivároson, a Kis-Duna sétányon, majd a Lőrinc utcán keresztül vezethet.

Rafael: Nem lesz könnyű! Elképzelem, ahogyan a turistanő pihe-puha kis túracipőcskéjében tapod a Fürdő Szálló üvegcserepei között... Hazamenekül. Mert ugye jól olvasom, hogy „tegyenek sétát a helyreállítandó műemlékek között...”? És egyébként hogyan lehet sétára invitálni bárkit is? Kötelezik? Vagy szirének-nimfák-alibabák és negyvenrablók csábítják őket egy kis barangolásra a romvárosban?

Schlett: A rendszerváltás után, amíg a többi város fejlődése kirobbanó erővel elstartolt, a szent város tíz évre bennragadt a balkáni vályogban. Elbűvölő álmokat vázolnak fel vezető álmodóink. Thales volt így egyszer, míg álmodozva járkált, beleesett egy nagy büdös csávázólével teli gödörbe. Szépek az álmok, de előbb mászszunk ki a gödörből.

Horányi: Üdvözlendő koncepció. Arra azért ügyelni kell, hogy a Fürdő Szálló előtt még véletlenül se sétáljon senki. Nem biztos, hogy a gyarapodás jut majd eszébe.

Lőrincz: Nagyszerű tervek, üdvözlendő elképzelések. Úgy legyen. Nem vagyok túlságosan lokálpatrióta, sem idült városszidalmazó, de egyre-másra felmerül bennem, hogy miért nem a végénél kezdjük meg a kolbászt? Miért harapunk mindjárt a közepébe? Igaz, hogy nagyon nagy szükségünk van a turisták pénzére, de tán az első a stabilan itt élők városi komfortérzete lenne. Sok apróságot lehetne helyrehozni bizonyos összegekből, hogy a városkép ne csak a felszínen mutatkozzék szépnek. A turisták úgyis észreveszik, hogy: „áá, de szépen felújított tér”, a következő kanyarnál pedig: „nini, a mise után hónaljig érő fűben ejtőznek a hívek”. Egyébként egyre több ilyen elégedetlenkedő hangot hallani a városban, néha már sok belőle. Nincs elkeserítőbb, mint amikor a sajátunkat kezdjük szidni. De az az igazság, a kutya is csak akkor ugat, ha feljött a Hold.

3. Kulturális rendezvények kezdődtek Esztergomban: 24-én megnyitotta kapuit a várszínház, július 7-étől a Jazztergom, 8-ától az Esztergomi Ünnepi Játékok kezdődnek.

Rafael: Várom a Jazztergomot. Meg tán a Lajkót. Addig sem hallok egy szál ünnepi beszédet sem! Mert abból kezd elegem lenni. Nem lehetne azt az energiát másra használni?

Schlett: Az elmúlt évre visszaemlékezve kedves családias pillanatok váltakoztak nagyszabású eseményekkel, a dolgok csúcsán állt a tűzijáték-fesztivál. Rajta hát, jöjjön a zsongító mulatság!

Horányi: Csak eső ne legyen az előadásokon. Én a várszínháznak drukkolok. Több mint tíz éve folyamatosan.

Lőrincz: Nemhogy kulturális hetek, de az egész nyár nagyon kulturális lesz megint. Le a kalappal! Csupa színvonalas előadás a várszínházban, csemegék minden műfajból. Hol egy Eperjes rendezte darab, hol egy görög nemzetiségi est gasztronómiai bemutatkozással egyesítve. Van szerencsém belelátni az előkészületekbe – a Jazztergom mellett olyan vendégeseményeink lesznek, mint a Nemzetközi Szendrey Karper László Gitárfesztivál és a Nemzetközi Monteverdi Kórustalálkozó. Az idei Ünnepi Játékokat nem kisebb hang, mint Pitti Katalin nyitja meg. Aztán júliustól ismét benépesül a Kis-Duna sétány. A napokban kezdik építeni a színpadot, de a nézőteret még nem, hogy az Ákos-rajongóknak ne kelljen ülve csápolniuk. Az Evitán majd ülve sírhatnak.